Párttörténeti Közlemények, 1959. augusztus-november (5. évfolyam, 3-4. szám)
1959 / 3-4. szám - Közlemények - Balázs Béla
BALÁZS BÉLA (1918—1959) Balázs Béla — és nem egy kortársa — számára a felszabadulás nyitotta meg a marxista történettudomány műveléséhez vezető utat. Tanárnak készült és már gimnazista korában belekerült a történelmi események sodrába. A 30-as évek Bukarestjében jutott kapcsolatba a forradalmi munkásmozgalommal. 1941-ben Budapestre költözött és még ebben az évben megtalálta a kapcsolatot az illegális kommunista párttal. Munkások között élt itt, a vasasok soraiban, majd az értelmiségiek, a diákifjúság között végzett agitációs munkát, amikor 1944-ben a hírhedt katonai „elhárító” letartóztatta. A fasiszta nyomozók kínzásai nem tudták kommunista helytállását megtörni. Kiadták a hitleristáknak, Dachauba, majd Buchenwaldba deportálták. A lágerben is részt vett az illegális kommunista szervezet munkájában és fegyverrel a kézben harcolt a tábor felszabadításáért. A felszabadulás után a Magyar—Román Társaság főtitkára és a Mocsáry Lajos kollégium igazgatója lett. Ezt a munkát azért vállalta, mert a magyar és román nép kölcsönös barátságának kimunkálását akarta szolgálni. 1948-ban az akkori Kelet-európai, később Történettudományi Intézetbe került. Egyike volt azoknak, akik jelentős részt vállaltak a hazai marxista történettudomány kibontakoztatásáért folytatott küzdelemben. Balázs Bélának, mint történetírónak az érdeklődése mindenekelőtt a közelmúlt, az 1919-et követő időszak felé fordult. Azokat a tényezőket és eseményeket vizsgálta, amelyek lehetővé tették a fasizmus magyarországi térhódítását, és mindazt, ami ebből népünk történelmi sorsára következménnyel volt. Ilyen összefüggésben foglalkozott a klerikális reakció szerepével, majd később, már az 1956-os ellenforradalom tanulságai alapján, a középrétegek történeti szerepével. Legközelebbi tervei közé tartozott a magyar fasizmus ideológiájának beható elemzése. E jelenségek tanulmányozása mellett Balázs Béla behatóan foglalkozott a magyar népi demokrácia létrejöttének történeti körülményeivel. Tanulmányokat írt az 1945-ös nemzeti bizottságok tevékenységéről, a felszabadulás után kibontakozó demokratikus tömegmozgalmakról. E tárgykörrel foglalkozó terjedelmesebb munkája a közeljövőben kerül nyilvánosságra.