Párttörténeti Közlemények, 1965. szeptember (11. évfolyam, 3. szám)
1965 / 3. szám - Hírek - Petrák Katalin: Ankét „A Szabadság hajnalán” című könyvről
ben támasztott igényeknek, forradalmi program volt, amely nem várt és kért az ellenforradalmi rendszertől, hanem követelt. Lenin megfogalmazása szerint. .. nemcsak a gyakorlati tevékenységet, hanem a propagandát is kell szolgálnia konkrét követelések formájában” — s ezt meg is tette. A kortársak közül Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára azt fejtegette, hogy mit jelentett számukra az MSZMP forradalmisága és ugyanakkor legalitása. „Az MSZMP többet kívánt és többet is nyújtott, mint a szakszervezet — állapította meg Kiss Károly. — Aktív, tevékeny politikai harcot kívánt, mi munkások, hónapról hónapra növekvő számban teljesítettük ezt a kívánságot.” Szerényi Sándor, a Pártfőiskola igazgatója jellemezte e korszak pártmunkáját, kiemelve a bányászok harcos megmozdulásait, a kubikosok nagyszerű küzdelmeit. „Minden szerdán rendszeres pártnapokat tartottunk — mondotta — a vezetőség által kidolgozott irányvonal alapján, amelyet legtöbb esetben a Külföldi Bizottságtól Bécsből kaptunk, gyakran pedig Sándor Béla és Poll Sándor itthon készített.” Az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről szóló előadásokat vita is követte. „Több pártszervezetben, elsősorban az angyalföldi Gömb utcaiban, marxista szemináriumokat szerveztünk, időnként nőnapot tartottunk. Rendszeresen és nagy lendülettel működött az MSZMP ifjúmunkás alosztálya.” A pártszervezetekben teaeszéknek álcázott összejöveteleken fontos politikai eseményekről emlékeztek meg, így pl. 1926. november 7-én a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 9. évfordulójáról. Hajdú Henrik író az MSZMP megalakulása történetének egyik jelentős mozzanatáról emlékezett, mint az esemény ma már egyetlen élő résztA Párttörténeti Intézet vezetősége 1965. június 9-én ankétot rendezett A szabadság hajnalán című visszavevője. Elmondotta, hogy az ellenzék a Bethlen—Peyer-paktum ügyét a Szocialista Munkásinternacionálé elé utalta, és döntést erőszakolt ki a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ellen. „Egy u-alakú nagy asztalnál ültünk — mondotta —, az asztal végében, az elhajlásnál ült a Garami— Buchinger-csoport egyik tagja, Buchinger. Garami nem jött el. Előző este, 1925. január 24-én egy bécsi lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: Peyert olyan árulónak tartja, hogy nem ül le vele egy asztalhoz.” ... „Jellemző igazságunk erejére, hogy Peyerék választott bírája, Kari Kautsky, aki centrista volt, megszavazta azt a kitételt, amely így szólt: Amióta Európában tudományos marxista alapon folyik a munkások szervezése, olyan erkölcsbe vágó árulás nem történt, mint Peyeréké.” Hajdú Henrik elmondotta, hogy a magyarországi ellenzék Bécsbe küldött bizottságának tagjait a magyar munkások fillérjein küldték ki az osztrák fővárosba, színielőadások rendezésével gyűjtötték össze a költségeket. A munkásság lelkes áldozatvállalásának ezt a színes epizódját ismertette Masszi Lajos. Az MSZMP 1927- ben, a februári nagy letartóztatások után lassan elhalt, de újjáélesztésére még 1928-ban is történtek kísérletek. Ezekre Zwikl József emlékezett. A történészek és a kortársak felszólalásainak nyomán a magyar munkásmozgalom e szép korszakáról kibontakozott kép is azt példázta, amit Vass Henrik igazgató zárszavában így foglalt össze: „A mozgalom története nem mentes ellentmondásoktól, de feladatunk, hogy múltunk minden egyes állomását, a magyar munkásmozgalom és a kommunista mozgalom történetét is a tudományosság teljes igényével, kritikusan felülvizsgáljuk. Van mire büszkének lennünk.” Sz. A. emlékezés gyűjteményről, amely hazánk felszabadulásának 20. évfordulójára a Kossuth Könyvkiadó gon- Ankét „A szabadság hajnalán” című könyvről 18 Párttörténeti Közlemények