Párttörténeti Közlemények, 1984. december (30. évfolyam, 4. szám)
1984 / 4. szám - Közlemények - Mesterházi Miklós: Landler Jenő Lukács György egyik tanulmányáról: Lander Jenő: Lukács György: Lenin. Tanulmány gondolatainak összefüggéséből
A marxista módszert csak a proletárforradalom gyakorlatában és egy olyan elméletben lehet konkrétan alkalmazni, amely elmélet a forradalmi gyakorlat immanens valóságos alkotóeleme. Lenin maga így értelmezte a dialektika magyarázatának helyes módszerét, amikor abban határozta meg az egyik legfontosabb kommunista feladatot, hogy megszerveződjék a hegeli dialektika szisztematikus, materialista szempontok által vezérelt tanulmányozása, annak a dialektikának a tanulmányozása, melyet Marx mind A tőkében, mind történeti és politikai írásaiban oly nagy sikerrel alkalmazott konkrétan. Amint Lenin nem tudta másképp elképzelni a hegeli dialektika materialista szempontok által vezérelt tanulmányozását, mint ahogyan azt Marx A tőkében s történeti és politikai írásaiban konkrétan alkalmazta, úgy nem lehet ma a marxista dialektika módszertani magyarázatát másképp értelmezni, mint Lenin forradalmi elméletének és gyakorlatának konkrét alkalmazásaként. És a leninizmus sem érthető meg másképp, mint a marxista materialista dialektika segítségével. Ezt teszi Lukács, és ezzel a módszerrel eléri, hogy ez a Lenin-interpretációnak szentelt cikk, szándékosan vagy szándéktalanul, a materialista dialektikus gondolkodásmód magyarázatának és tanításának egyetlen lehetséges sikeres kísérlete lett. Lukács fejezetekre osztja Lenin életművének konkrét anyagát; az egyes fejezetek a következő címet viselik: A forradalom aktualitása; A proletariátus mint vezető osztály; A proletariátus vezető pártja; Az imperializmus: világháború és polgárháború; Az állam mint fegyver; Forradalmi reálpolitika. Lukács kizárólag konkrét anyagon vizsgálja a lenini dialektikus, konkrét gondolkodás mélységeit, és megmutatja Lenin politikai tetteinek és dialektikus gondolkodásának összefüggését. Az orosz kapitalizmus szükségszerű fejlődésének kérdésétől az imperializmus kérdésén át az államkapitalizmusig konkrét anyagon mutatja meg a lenini gondolkodás ortodox marxista, konkrét, vagyis soha nem doktrinér jellegét, és amikor 70 oldalon bizonyítja, hogy a leninizmus a konkrét, nem sematikus, nem mechanikus, tisztán a forradalmi gyakorlatra irányuló gondolkodás eddig el nem ért foka, egyben a leninizmus alapján materialista dialektikát tanít. Lapunk korlátozott terjedelme nem engedi, hogy részletesen foglalkozzunk a könyv módszerével, és ezért csak egészen röviden vázolhatjuk gondolatmenetét. A leninizmus a forradalom állandó objektív aktualitásának korszakában (nem vulgármarxista értelemben véve az „objektív aktualitás” kifejezést) az általánosságok elleni állandó küzdelmet jelenti. (Mind a jobboldali opportunizmusnak, mind a baloldali üres közhelyeknek az általánosság a melegágya és „történelmi” gyökere.) A kapitalizmus fejlődése szükségszerűen napirendre tűzi az imperializmust; az imperializmus nem engedi, hogy a proletárforradalom elveszítse aktualitását. így lesz a történelmi folyamatban az általános: a végcél, a ködös „szociális forradalom” világos napi forradalmi konkrétsággá. Elsősorban azáltal, hogy az egész történelmi folyamatot mi nem annak általános (tehát nem létező), hanem konkrét oldaláról, tehát vagy a burzsoázia vagy a proletariátus szempontjából vizsgáljuk. (A materialista dialektika mindent az osztályharc szempontjából vizsgál.) Másodsorban azáltal, hogy az új történelmi szakasz mélyreható analízisében a gazdasági alap természettudományos pontossággal megállapítható változásai mellett nem hanyagolunk el egyetlen nem felszíni összefüggést sem