Pásztortűz, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-13 / 19. szám

Pfa... Kiszabadult... Elrepült... Hit csináljak?!. . Még elveszítem. . . Elviszi valahová. . . Hol vagy? ! . . Ehe. . . Ott van. . . Ugrik fel... Vágódik le. . . Mint egy szarka. . . A szentségedet! . . Játszol ? .. Mi. . . Csúfzkodsz ? ! . . Versenyezel ? ! . . Várj, me utolérlek én !. . Játszol. . . Éri macska egeret? ! . . Mi? ! . . Na. . . Lássuk ... Ki a. . . Azt hiszed, hogy szárnyaid vannak ? ! . . Felfújta a szél az eszedet. . . Ne. . . Nem vagy te madár. . . Nekem is van. . . Lá­bam. . . Lássuk. . . Na. . . Te fiók-varjú. . . — Hopp! . . Ez aztán esés! . . A térgyem jól belé vág­tam. . . Az orrom azt hiszem. . . Né,­sze itt a kalapom. . . Rá­estem a kalapra. . . Azt hittem, hogy messze. .. Ott elől láttam. Mind futhattam volna utána. . . Még jó, hogy elestem. . . Hi, hogy fáj a térdem. Alig tudok. . . Feltápászkodni. . . Fel­áll. A térdeihez vagdossa néhányszor a kalapot. Öklével kilöki a tetejét s felteszi. — A szentségit! . . Jól vissza jöttem. . . Hol vagyok? . . Sze itt vagyok a faluba. . . Na ez aztán. . . Hm. . . Én haza me­gyek. . . Már csak haza megyek. Kár is volt elindulni. . . Hiába na. . . Még a farkasok is megehettek volna ebbe az időbe. . . Az erdőn keresztül. Tán még jót csinált velem ez a kalap. . . — Haza megyek. . . Még le se feküdt. . . Sok helyi világ van. Vasal még biztosan. Azt mondta, ki kell vasalja az ingeimet... Holnapután karácsony. . . Van dolga neki is. Főzés, takarítás, mo­sás. . . Szereti a tisztaságot. Tiszta asszony. Pedig én spórolok. Vasárnap se vettem tisztát. Nem kell, mondtam, ez jó még . . Inkább vegyen a szappannál egyebet magának. . . Blúzt. . . sza­lagot. . . Szereti. Úri tempói vannak. Jól is teszi. Mit járjon olyan lomposan, mint a többi?! . . Még a haját is úgy rakja, mint az úri asszonyok. . . Amit a fésű kitép, azt is visszateszi. Úgy is néz ki, mikor akar, hogy kacag az ember lelke, mikor ránéz. . . — Hogy el fog csodálkozni, mikor meglát. . . Nem is gon­dolja. Szép csendesen megyek. . . Meglesem. . . Félhet egyedül... Világ van. Tudtam, hogy még nem feküdt le. . . így. .. Csende­sen. . . Hű, hogy nyikorog ez a kapu. . . Nem hallja ettől a szél­től. . . Holnap meg kell igazítsam. Nem riglizte be. Elfelejtette.. . A függöny mellett benézek. Onnan meglesem. .. Mintha a hang­ját hallanám. . . Pillanatra megáll. Fülel. — Biztosan dudorászik, amint vasal. . . — Hm. . . Ez beszéd ? 1 . . Kivel beszél ? ! .. Magába ? 1 . . Magába beszél. Hm. . . — Kacag. . . Mit kacag? 1 . . — Férfi hang. . . Mit mond ? . . Ne csiklandjon . . . Mit mond a férfi?! . . Te, te boszorka, te. . . Te. Tegezi. . . Mozdulatlanul áll az udvar közepén. Szeme a házra mered. — Hát ezér?! . . Ezér. . . Beteg az öcséd. Eredj. . . Hát ezér ebbe az istenverte időbe?! . . Hát ezér?! . . Tudhattam vóna. Tudhattam vóna. . .

Next