Pásztortűz, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-09-02 / 35. szám

A feltámadt lélek. (Novella.) Kovács László. . . . Hidd el, ha életem mostani kuszáltságából visszatekintek, most is majdnem érthetetlenül áll előttem. Mintha egész ifjú és legényéletemet észrevétlenül kitépték volna belőlem. Mintha beírt lelkemet valaki kilopta volna s egy fehér lapot tett volna a helyére. Minden, amit azelőtt gondoltam, éreztem, álmodtam, elveszett. Elveszett, úgy, hogy nem is tudtam ezt. Nem tudtam semmiről, nem voltak emlékeim. Percekre, amikor nem fürödtem a karjai közt, amikor kiszakadtam az öléből, elém villantak néha kis, fakó képek a gyermekkoromból, a szülői házból, valahogy úgy, mint mikor az ablak előtt alakok suhannak el . . . De ha odaszaladsz, mert akarnád látni jobban, tova tűnnek, csak árnyékot látsz elszaladni . . . Vagy, ha reggel az álmodat akarod megfogni és furakodsz a gondolataid közt utána, de nem tudod már csomóba kötni a szertefutó szálakat, s csak egy-egy foszlányt ragad meg a reggel öntudatának keze . . . Csak valahogy így maradtak bennem a gyermekkori emlékek is . . . — Hihetetlen dolognak tűnik fel előttem most is az egész. . Amikor a bimbós élet tág kelyheit bontogatni kezdte, a kamasz és legénykor világa elsüllyedt. Mintha a templomajtó, ami bete­vődött mögöttünk, mikor egymás karján kiléptünk onnan, mintha varázskapu lett volna, amely a régi lelkemből zárt volna ki, az addigi életemet zárta volna be . . . — Nem tudom, hogy mentem haza akkor a templomi szer­tartás után. Semmit se láttam, ami körülöttem történt. Csak őt. De nem a szememmel láttam őt se. Ott ültem mellette a kocsi­ban és nem néztem rá. A kezét morzsolgattam a kezeim között, s az érintésekre, ahogy ültünk egymás mellett szorultan, a vágy, mint ezer ördög, táncolt bennem. Szólni nem mertem, mert kiál­tottam volna, kurjongattam volna, mint egy részeg legény. Lobogót szerettem volna kézbe ragadni, s győzelemittasan rohanni vele . . . Elhallgatott. A kávéház vendégei felé fordult a tekintete. De csak úgy átnézett az embereken, csak tarka színek dobódtak a szemére. Lehajtott fejjel, elgondolkozva verte le a cigaretta hamuját.

Next