Pásztortűz, 1922 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1922-05-13 / 19. szám

A kalap. Kovács László. A szél nagy erővel fúj. Hóvihar van. Az öreg ember megy szembe vele az úton. A szél ide-oda csapja a havat, az út görön­gyeiről felszedi és kerítések tövébe vagy árkokba vágja. A hó ilyenkor cseng, mint sok apró ércdarab. Néha az öreg emberrel is megpróbálkozik, hogy felvegye, mint a hópelyhet. Az öreg ilyenkor megtántorodik, mintha részegen menne haza a korcsmából — Hm. . . Nana. .. Még felvesz. . . Rosszkor küldött ő is. . . A kalapját jól a szemére húzza. Erősen botorkál a görön­gyökben nem nézheti meg, hogy hová lép. Csak ravaszsággal, lopva nyithatja ki egy-egy pillanatra a szemét. A szemöldöke és bajusza tele van hópihével. — Furcsák ezek a fehér népek. . . Hogy hogy jutott neki most eszébe? ! . . . Híjj, hogy sivít a fülem mellett! ... Ez a szél is elmehetne prímásnak, annak sincs ilyen vékony hangja. . . Melegedünk a tűzhely mellett. Nincs semmi dolog. Én pipázom. . . Hűt, a szentségit! Pont a fülembe fújja. . . Még fáj, amikor az arcomba csap, úgy megszáraztatta ezt a havat. Mint valami apró kavicskövet. . . — Melegedek a tűznél. . . Pipázom. . . ő sürög-forog. . . Nem megy valahová ma este ? . . . Ránézek. . . Minek? mondom. . . Jobb nekem itthon a jó melegbe melletted. . . Jaj, azt mondja, mégis csak kell menni magának. . . Hová ?! . . . Az öccséhez. . . Az öcsémhez. . . Azt mondják, a régit járja, olyan beteg. . . Ha maga nem megy én megyek. . . Nem akarom, hogy azt mondják, hogy én elidegenítem a családtól. . . Mingyár azt mondanák. . . Jó, jó, megyek. . . Holnap elmegyek. . . Holnap ? . . . Azt mondja. . . Holnapig már elköltözhetik belőle a lélek. . . A szél egy marék havat a szemébe csap. — Na... na... na... Tán nem azt akarod, hogy behunyjam a szemem és neki menjek a telegrámjának vagy mi a fenének ? ! . .. Káromkodni akarsz megtanítani?! . . . Jó, jó, megyek. . . Tyúk, ez aztán férj ! . . Ha én tudom, ezt az időt, csak nem indulok meg. . . Nem bánom, ha meg is haragszik. . . Pedig jó asszony. . . És szép. . . He, he, he s fiatal. . . Ilyen öreg embernek ..ilyen fiatal felesége. . . Mit. . . Nem is vagyok olyan öreg. . . Ötven esztendő. . . Még százig is elélhet az ember. . . Nagyapám ki­lencvennyolc vót, mikor meghalt. . . Alig birt vele a halál. . . úgy a széken, ültébe fogta meg, mikor észre se vette. . . Csak lefor­dult. . . Né se én nem is az úton járok. . . Ahá. . . Balra men­tem. . . Itt a telegrámja. . . Hogy nyivákol ez is. . . Mint a gyerek 492

Next