Pásztortűz, 1925 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1925-01-25 / 2. szám

Jorga mint költő. Jorga Miklós gazdag történelem­kutató és feldolgozó munkássága mellett nemzete iro­dalmi mozgalmaiban is nevezetes szerepet visz. Kötetszámra menő sok finom hangulatú verse azonban csak az egyik ága ezen mun­kásságának. Századunk küszöbén a „Sámá­­nátorul“ (A megvető) c. folyóiratával irányt szabott a modern román szellemi életnek. Irodalmi elveit ma a Craiovában megjelenő „Ramuri-Drum Drept“ c. folyóiratban hirdeti. Politikai lapja a „Neamul Românesc" most fordult fennállása 20-ik évébe. Az utóbbi időben sokat dolgozik a szín­pad számára is. Történelmi drámáiban a ro­mán történelem jeleseit csaknem mind színre vitte. Újabban még a társadalmi dráma terén is feltűnést keltő darabjai vannak. „A hadi gazdagok é­s más hasonló háború utáni tár­sadalmi jelenségek problémái, meg az ibse­­niesen felfogott lélektani átöröklési kérdések foglalkoztatják elsősorban. (Az elveszett fiú, Apáról fiúra, vagy eredeti címén: A legyő­zött végzet.) Irányítása alatt működik a Teat­­rul Popular (Népszínház ; jelenlegi igazgatója : Jon San-Giorgiu bukaresti egyetemi tanár), amelynek főhivatása és célja a színpadnak, mint társadalmi nevelő tényezőnek a kihasz­nálása. Jorgát, mint költőt, a magyarság ez év ja­nuár 2-án ismerte meg, amikor a kolozsvári magyar színház az Apáról fiúra című darab­ját bemutatta, amelyet maga a szerző is vé­gig­nézett. A magyar közönséget mindenesetre meglepte a tudós történetírónak, a tekintélyes publicistának és politikai vezérnek drámaírói készsége és komoly hivatottsága, amelyet el­ismerésével honorált. Elismerést érdemel azon­ban a színház kifogástalan munkája és Bitay Árpádnak meglepően szép fordításában nyel­vünk öntudatos kezelése. F. leplezik le Jókai arcképét és a Jókai-kertben a Jókai mellszobrot. A közgyűléssel kapcso­latban nyílik meg a Jókai-kiállítás, melynek anyaga Jókaira vonatkozó értékes tárgyak. Délután Jókai szülőházának, családi házának és Jókai egykori kollégiumának megtekintése következik, este pedig színielőadás lesz Jókai színre dolgozott darabjaiból. Az ünnepnapot Jókai-bál fejezi be, amelyen azonban nem tánc lesz, hanem korhű jelmezekben felvonul­nak Jókai ismert regényalakjai. Júniusban az Erzsébet-szigeten, ahol Jókai első regénye, a Hétköznapok, készült, ünne­pély, októberben hangverseny lesz a Jókai­­alap javára, decemberben pedig beszámoló a centennárium munkájáról. Elismeréssel köszöntjük Komárom derék magyarságát e nagyszabású és Jókai örökér­­tékű munkálkodásához méltó megemlékezé­sért, amelybe a mi hálánk és szeretetünk is belekapcsolódik. A komáromi Jókai-ünnepségek, Jókai Mór szülővárosa, Komárom, Szilvesz­ter éjjelén megszólaltatta összes harangjait nagy fiának emlékezetére s újév reggelén hála­adó istentiszteletet tartottak a komáromi tem­plomban. Ezzel a fölemelő mozzanattal vezette be Komárom a centennárium ünnepét, melyet a rendezőség élén álló Jókai Közművelődési Egyesület nem egyetlen napra tervez, hanem az egész évet a Jókai emlékének szenteli. Az ünnepségek magva a febr. 18-iki ünnepi dísz­közgyűlés lesz, amelyen az ünnepi emlék­beszédet Dr. Erdélyi Pál, a kolozsvári egye­temi könyvtár volt igazgatója mondja. Az ünnepségen részt vesz a cseh kultuszkormány, a felvidéki összes irodalmi társaságok és kul­­túregyesületek, a Magyar Tud. Akadémia, a Kisfaludy-Társaság, a Petőfi-Társaság, a M. Nemzeti Múzeum (remélhetőleg az Érd, írod, Társaság is !), továbbá biztosítva van már a francia, az angol, az amerikai és más európai államok sajtójának a részvétele is. A február 18-iki díszközgyűlés alkalmával Thorenburg—Jókai jubileum és újságírás. Nemrégiben egyik helybeli napilap átvette egy szebeni német lapból s újdonságként kö­zölte a Jókai-centennárium alkalmából a Jókai­­adomák egyik legismeretesebbjét. Az adoma szerint Jókait erdélyi útjában mindenütt szeretettel fogadták s ünnepelték. Egyik alkalommal a tiszteletére rendezett ban­ketten a hölgyek is teljes számmal jelen voltak s a költő királyt, ahogy illik, körüludvarolták. Természetes, hogy ezért Jókai, aki banketteken fáradhatatlan és kedves szónok volt, felkö­­szöntötte a hölgyeket, azzal végezvén mondó­­kéját, hogy az Isten éltesse a hölgyeket, míg az ő haja megszürkül. A hölgyek erre a sem udvariasnak, sem költőinek nem mondható jókívánságra kissé elszontyolodva s fanyarul kocogatták össze poharaikat a költőével. Jókai rögtön kiérezte, hogy itt magyarázatra van szükség. Azonnal lekapta fejéről parókáját, mondván: — Jókai sohasem szürkül meg ... Általános derültség. A hölgyek azonnal fel­vidultak. Az illető lap ezt a sok helyt leírt s nagyon ismeretes adomát mint újat, ismeretlent közölte. Ebben ugyan nem volna semmi baj. Uj vagy nem új az adoma, de jó és mindenki jóízűen nevet rajta s a Jókai-kultusznak semmi szín alatt nem árt. Utoljára még a tudóssal is meg­esik, hogy újnak gondol olyasmit, ami már ismeretes. Az adoma tényleg megtörtént, érde­kes s így leközlése akár új adoma gyanánt is elfogadható egy napilapban. De a Thorenburg szász községgel már egy kicsi szépséghiba történt. A világért sem volna baj az, ha az adoma szászok között és Thoren­­burgban történt volna úgy, tehát nem magyar társaságban. Bér volna akár egy marék ilyen­fajta Jókai-adoma is. Az a szebeni újság alkal­masint nem is írt olyasmit, hogy ez az adoma a szászok között történt. Csak annyit, hogy megtörtént — Thorenburgban, amely magya­rul : Torda , Tordán kapta le Jókai a paró­káját. Csakhogy a szebeni újság Tordét —­ ­ 40­­ természetesen — német nevén nevezte meg. Helyes és szép volt tőle, sőt kérjük, hogy minél több Jókai-adomát közöljön le — ismét csak természetes — egészen a maga nyelvén. De viszont kérnünk kell a magyar újságírót, hogyha aztán átvesz valamit, szintén adja a maga magyar nyelvén s abból a kedves körül­ményből, hogy német nyelven és német nevek­kel olvasta, úgy kritikátlansággal ne hirdesse, hogy a szászok között, Thorenburgban . . . Egyáltalán arra kérjük újságjainkat, hogy­ha írnak Jókairól (s már is megállapítható az az örvendetes jelenség, hogy írnak s még többet fognak írni), ne épen csak az érdeklő­désnek esetleg szenzációs ízű felkeltésére, az u. n. újságírói elevenségre fordítsanak figyel­met, hanem a hűségre, a történelmi igazságra is. Emlékszünk a Petőfi-centennáriumból, hogy mily sokszor lehetett valótlanságot olvasni. A jó akarat és a fürgeség megvolt, de nem mindig az alaposság, a kellő tájékozottság. A Thorenburg —Torda-féle Leiter Jakabok ideje lejárt. És sem a Jókai-kultuszhoz, sem újság­íróink szellemi felkészültségéhez nem talál az efféle elszólás. Mert hátha eszébe jut vala­melyik olvasónak, hogy szótári vagy nyelvi alapon megállapítsa magában : van-e s hol is van az a Thorenburg ? -i­g. Pásztortűz-Almanach. Tartalmához és jelentőségéhez méltó elis­merés fogadta a Pásztortűz-Almanachot. A Magyar Kisebbség így ír róla : „Nem szabad hiányoznia e könyvnek egy erdélyi magyar család otthonából sem. Árát tekintsük ma­gyar társadalmi adónak, mely ne csak a gaz­dasági erejének, hanem az elismerés erköl­csi tőkéjének is felemelő tudatával fizesse és jutalmazza kisebbségi életünk ama derék napszámosait, akik létrehozták.“­­ Lapunk előfizetőinek a 17 éves rendkívül változatos és gazdag tartalmú könyvet 100 lejes ked­vezményes áron adjuk. KIADJA A KIADÓ BIZOTTSÁG SZERKESZTÉSÉRT FELEL­. DR.GYÖRGY LAJOS kiadásért FELELT PETRES KÁLMÁN SZERK­ESZT­­sérT ÉS KIADÓHIVA­TAL STB. BÁRON L.POPIV.BRASSAI LM­I TELEFON «-Sz megjelenik minden második vasárnap NYOMJA PANERVA IRODALMI ÉS NYOMDAI MŰINTÉZET R.T CLUJ-KOLOZSVÁR TÁRSSZERKESZTŐ­­ WALTER GYULA

Next