Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1928-10-07 / 20. szám
it megszokott magyar díszítő elemek újrastilizált változatai tesznek szép és nemes hatású műtárggyá. Mezey Elemér nagybányai szőnyegszövő műhelyére meleg szeretettel kell felhívnunk az erdélyi műértők figyelmét. Szép és eredeti tervei, szőnyegeinek gyönyörű színharmóniája és kifogástalan technikai előállítása nem maradhat közömbös azok előtt, akik otthonukat nem dilettáns ízű kísérletezésekkel, vagy vásári tucatárukkal szeretnék ékesebbé és kellemesebbé tenni. Mert Mezey Elemér szőnyegeinek még az a nagy előnyük is megvan, hogy az ízléses, stílusos művészi elgondolásuk és gondos előállításuk ellenére is — olcsók. És a mai mostoha gazdasági viszonyok mellett az olcsóság a művészi, vagy iparművészeti alkotásoknak sem megvetendő jó tulajdonsága ... Finta Zoltán. -------- Nikolajevits László: Őszi álmok. — Versek. Szilágysomlyó, 1928. — Erre a kis verskötetre igazán ráillik az, hogy: kevesebb több lett volna. Kevesebb vers , több érték. Mert a szerző, mint az első verskötetek szerzői általában, nagyon sietett a poémák összeszedésével és az egybegyűjtést maga iránti elfogultságában nem végezte elég kritikával és rostálni-akarással, így aztán keresgélni kell a tiszta búzát és a magokat a nagy terméshalmazban. A kereső talál ezt is eleget, legfeljebb a terméssel nem éppen teljesen arányban álló mértékben. Mert az is bizonyos, hogy Nikolajevits Lászlónak van tehetsége. Van, csak még nem eléggé kitisztult, elmélyült és a maga útjaira járó. Most a Nikolajevits-hang, amely érzésem szerint ésszerű, tiszta, nem sok modulációjú és sokszínezetű , de elég mély és bensőséges lírai alaphang lenne, még túlságosan átengedi magát a hatásoknak és visszhangoknak. Olvasmányai elsősorban Zilah nagy lírikusának, Ady Endrének szuggesztív egyénisége tükröződik vissza, sokszor a kelleténél és a megengedhetőnél jobban is a verseiben. Ady hatása még igazán nem kompromittáló egy poétára nézve, sőt ő a kor lelkében és szellemében benne élő egyéniség, de Nikolajevits eredeti tónusa, lírai alapvonásai így, e nagy géniusz árnyékában, erősen elfakulnak, talán jobban is, mint kellene. Ebből a hatáslenyűgözöttségből a maga szavait és formáit kereső Nikolajevitsnek ki kell küzdenie önmagát, függetlenülnie Adytól és a vers-rezonanciáktól, mert volna rá tehetsége és képessége. Nem szabad őt megtévesztenie Benedek Elek fiatalos lelkesedésű bátorításainak, sem pátriája dicséreteinek. Kötete néhány darabja: A fellegek, Petrográdi éj, Oly jól esik, Isten ölében, Szélben, ragyognak ..., Kincstelen kincsem, Erdélyen át, arra utalnak, hogy Nikolajevits képes lesz kitisztulni a hatásoktól és a kellő kritika hiánya miatti, fiatalos szófecsérlésekből. A minden új értéket bontakozni szerető szem és figyelem ezt a sejtő, érlődő _ Nikolajevitset kíséri és várja további fejlődésében és ennek szívesen kíván sok elmélyülő percet, sok kiteljesülő verset, jeléül bizalmának, amelyben igazán nem akarna csalódni. Walter Gyula. 1479 Gálffy Ignác: Csak magunkban bízhatunk. (Krónikás korrajz, Miskolc.) Ez a testes és szép kiállítású könyv a székelyudvarhelyi kollégium történetéből mesél el igen érdekesen, kedvesen, történeti valószínűséggel, szájról-szájra szálló s aztán részben krónikákban is megírt históriákat a XVIII-ik századból. Jó, hogy ez a könyv megíródott. Kár lett volna feledésbe merülnie ezeknek a most már kiveszett vagy kiveszelésben lévő tanároknak, diákoknak és székely nemes uraknak. Az is, amit Orbán primárius úr mesél a góc alján a tűz világánál és melegénél a rokon diákoknak a kuruc háború utáni időkről, a felszabadító háborúról, a lelkek átváltozásáról; az is, ami ezzel párhuzamosan történik a kollégiumban s a városban Kiss Gergely rektor-profeszszor uram emberkedése idején: mindmind rendkívül érdekes, vonzó, ma már ritka és tanulságos. Olyan, amit regények nem nyújthatnak, mert azokon nem látszik meg a történés hitelessége, sem a korrajzok, vagy krónikák, mert azok nem annyira vonzók és nemesen izgatók. A róm. kath. Miklós család s a kálvinista Gálffyak összefogása Udvarhelyért, Erdélyért s az egész magyarság boldogulásáért hatalmas leckét ad a mai nemzedéknek is a hazaszeretetből. A bujdosó kurucok kardcsörtetése, lelkük vívódásai, tusakodásai a magyar ügyért, a nemzet megtartásáért festői részletei a műnek. Néhány kismény, zordon vitéznek, pl. Vékony Jánosnak, László Ferencnek, Kádas Mihálynak bemutatása egy-egy vitatkozás, párviadal, vagy mulatozás keretében pompásan sikerült. Az utazás Udvarhelytől át Erdélyben s Dél-Magyarországon keresztül, egészen a temesvári táborig, eleven, mozgalmas és sok helyen drámai részletekben bővelkedő. A párhuzamos mozzanatok közül az iskolai törvénykezés, ezzel kapcsolatban egyfelől a mesterlegények s a diákok, másfelől a kurucpárti, labancpárti hatalmi tényezők összeütközése, megbékélése, az új kollégium építése, a régi kollégiumi élet sikerült rajzai. Nagyon melegen ajánlom minden magyar olvasó szíves figyelmébe e könyvet. Az illusztris szerzőt pedig kérjük, hogy ha vannak még — s bizonyára vannak lelkében s jegyzeteiben ilyenféle fel nem dolgozott thémái s anyaga, siessen azokat megírni. Csűrös István: -------- Mezey Elemér: Futurista szőnyeg. Serényi József: Így irok én. — Lugos, 1928. — Ez a kis füzet a maga vegyes tartalmával, apró tréfákkal, ötletekkel, cikkekkel és elbeszélésekkel mégis túlságosan pretenziótlanuul született meg arra, hogy értékelni is lehessen. Nem vitatható el ugyan írójuktól bizonyos íráskészség, színesség és invenciózítás, szóval olyan értékek, amelyek alapján lehet nívósat is alkotni, de ezeket a kvalitásokat ilyen formában vinni a nyilvánosság elé mégsem szabad. Lehetnek akármilyen rosszak is a kiadói viszonyok és a könyvmegjelentetési lehetőségek, ezzel menteni egy felületesen és sebtében összecsapott füzetet nem szabad. Utánagondolva bizonyára Serényi József sem lehet más véleményen e tekintetben, mert hiszen ez a füzete tehetségéről, ami megvan, úgyse adhat és nem is ad semmiféle képet. Ez egy komoly és gonddal piacra vitt kötet feladata marad, s a bíráló ezúttal nem mondhat mást, mint amit már elmondott, hozzátéve még, hogy vár: lássuk mi jön ezután! Walter Gyula. ---------