Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1928-05-06 / 9. szám

A „Judás Iskariot“ témája nagy, el­gondolása nagyszabású; a darab szín­padi anyaga a nagy tragédiák levegő­jét idézi. A passiójátékok hangja cseng fel a színpadon, de a passió csak háttere annak a cselekménynek, amely a drá­ma előterében áll. Judás, aki az Asmo­­deusok nemes családjából származott, fel akarja szabadítani a zsidó népet a római rabszolgaság alól. Ezzel a lel­két teljesen betöltő vággyal és elhí­­vatással terhelten találkozik Jézussal. Teljes lelkével odaomlik a Megváltó elé. De a Jézus és Judás megváltó gon­dolata között olyan a különbség, mint ég és föld között. Az egyik egy isteni nagy lélek, a másik egy gyönyörű földi szenvedély. Amikor Judás for­rón oda hűll Jézus lábai elé, benne ez a szép földi szenvedély ég és reményke­dik. S a tragikus konfliktus ennek a szenvedélynek Jézussal való szemben állásából támad. Amikor Judás a Jé­zus isteni hatalmát nem tudja az ő nagy gondolata szolgálatába állítani, a Jézus elleni intrikák könnyen ha­­talmukba kerítik és Jézus gyilkosai közé sodorják akarata ellen. Mikor ezt észreveszi, késő, Jézus már viszi ke­resztjét a Golgotára. Nemes lelkére épített világa felette összeomlik. Nagy vágya, mely nemes volt, de szenvedély volt, amely vakságában nem látta az övénél magasztosabbat, összetöri és önkéntes halálba kergeti. A Judás alakjának ilyen beállítása minden tekintetben indokolt. A Jézus életét elbeszélő evangéliumok mond­ják, hogy a zsidó nép királyának, a rabszolgaság alól való megmentőjé­­nek, földi megváltónak szerette volna látni Jézust. Ez az evangéliumi mo­mentum kap a Nikodemusz Károly drámájában hősi megszemélyesítést a Judás alakjával. Hatalmas téma, s ez a nagyszerű elgondolás a Nikodemusz drámájának legfőbb erénye. De ehhez a témához a legnagyobb drámaírói készség kell; nagy önfegye­lem a dráma epizód-lehetőségeiben; erős színpadi tudás és a legfinomabb eligazodás a néző és a színpad viszo­nyában. Nikodémusz Károlyban, aki­nek a „Judás Iskariot“ első drámája, mindezek a drámaírói erények nem le­hettek meg. Ezeket nagyrészben a drá­maíró csak saját drámáinak színpadon való látása útján szerezheti meg. A nagy emberi ideál távolsága által és a szépséges legendák között nagy­szerű égi tüneménnyé finomult Jézus az ő biblikus életével a dráma hátte­rébe került. Elvész­ csupán magyará­zat a Judás előtérben álló történeté­hez. Hiszen itt természetesen Judásról is kell legyen a szó, de a Jézus nagy drámája olyan állandó és eleven drá­ma, a képzelet színpadán olyan ra­gyogó, hogy háttérbe állítani nem le­het anélkül, hogy ellenérzéseket ki ne váltson. Jézusnak nem volna szabad a Nikodémusz drámájában megjelenni a színpadon, Jézusnak csak a szereplők arcán, lelki mozdulatain s a dráma vele átitatott levegőjében kellene meg­jelennie. Itt bizonyára arról van szó, hogy Nikodémusz, amikor a drámáját írta, a legragyogóbb, legistenibb illú­zióval látta Jézus életének elvonulá­sát Judás tragédiája mögött; ő képze­lete pazar színpadán látta és nem a színpadon, ahol a színész alakjával földi elevenséget kell kapjon az, ami­nek égi fenségéből egy hajszálnak sem szabad hiányzania, ha a nagy mese nem akar a földre hullni ... De baj volt ebben a tekintetben az is, hogy a színház nem szerencsésen válasz­totta meg Jézus személyesítőjét. Tóth Elek kitűnő színész, de színész-karak­tere, hangjának színe alkalmatlanná teszi Jézus szerepe eljátszására, amely különben is szinte lehetetlen feladat, mert nem lehet utolérni a legfensége­sebb képzetekkel, a művészet minden ágának nagyszerű Jézus-ábrázolásai­val elkényeztetett képzeletet. Sokkal szerencsésebb úgy költői megalkotásában, mint színpadi ábrázo­lásában Judás alakja. Tragikumának vonalvezetése a nagy tragédiák nemes hagyományait követi. De hiszen nem is könnyű új rajzolási móddal kísér­letezni, különösen, ha Judás tragiku­mának költői elképzelése már a nagy tragédiák hatása alatt történt. A „di­lemma“ nagy magánjelentekben, riasz­tó álomképekben, vagy az „intrikus“ ördögi feltünedezéseivel válik tel­jessé és taszítja tragikus útjára a hőst. Csupán az volt itt a baj, hogy a dráma színpadra való átdolgozásával a cse­lekmény logikus menetében itt-ott hé­zagok maradtak s így nem volt min­dig indokolt a dráma epizódfigurái­nak, a tragédia siettetőinek vagy kés­­leltetőinek megjelenése ... Judást Ke­mény László játszotta, az ő nagyszerű, folyton fejlődő képességeivel. A szín­padi cselekmény középpontjában állva valóban vitte is az egész történést ma­gával. Judás egyik legkitűnőbb ala­kítása. A darab nagy és hatásos színpadi anyagot rejt magában. Vannak jele­netei, amelyeknek hatása teljes. A le­vegője jólesően felemelő azok után a kereskedelmi drámák után, amelyek általában a színház repertoárjának nagy részét teszik ki. A színház mun­kája is dicséretre méltó volt. A dara­bot úgy vitte színpadra, ahogy az illik is a kolozsvári magyar színházhoz, amikor erdélyi író nemes próbálkozá­sát kell színpadra vinnie. Kovács László: A kolozsvári Magyar Színház 1927—28. évi műsora. A kolozsvári Magyar Színház 1927. és 28. évi szezonja sem múlt el és zá­rult a kivételes és felejthetetlen sike­rek jegyében. A kolozsvári Magyar Színház viselte (keserűen) ebben a sze­zonban is kisebbségi, azaz magára ha­gyott sorsát. A többségi oldalról ért bánásmód mostoha szigora nem eny­hült ebben a színiesztendőben sem. A magas adók és egyéb tehertételek megmaradtak az idén is. A színház szű­kösen sivár anyagi viszonyai s a be­lőlük származó teljesítményi gátlások nyomán ez az esztendő is inkább a ve­getálás, mint a tündöklés esztendeje volt, üzletileg ugyanúgy, mint művé­szi teljesítményeit illetőleg. A kolozs­vári Magyar Színház felett az erdélyi kisebbségi színházak hervadásának pe­riódusa az idén is tartott tovább. A kolozsvári Magyar Színház és vezető­je, dr. Janovics Jenő továbbra is egye­dül álltak: állami és egyéb támogatás nélkül, kizárólag önerejükre utalva, illetve kizárólag a közönségre, amelyik az idén se támogatta résztvevőbben. A közönség az idén sem tanúsított foko­zottabb érdeklődést. A bérlők és a szín­ház napi látogatói az idén is ugyan­abból a szűk rétegből rekrutálódtak, mint az előző esztendőkben. A kolozs­vári Magyar Színház az idén sem hó­dított újabb rétegeket nézőterére. Ko­lozsvár szélesebb polgári rétegei, a kis­polgárság s ezeken túl a nagypolgár­ságnak a történelmi osztályok után igazodó felső rétege zömeikkel távol­maradtak az idén is a színháztól. Nem vonódtak be a kolozsvári egyetem ki­sebbségi hallgatói sem a színház ki­tartó látogatói körébe. Megmaradt törzspublikumául a városi középréteg, főleg az ú. n. zsidóság,­­ de ez a réteg is szeszélyesebben, mint egyéb eszten­dőkben. A közönség egy része Kolozs­várt is fordulóban van a színháztól az idő szellemének befolyása alatt. A szín­házzal szemben, mint mindenütt a vi­lágon, úgy itt is, mindinkább tért nyer a film. Ebben az esztendőben pl. a film térnyerése Kolozsvárt két újabb nagy befogadó képességű mozgószínházra hivatkozhat. A kolozsvári közönség nagy részének is inkább kell a vászon látványa és szórakoztató művészkedé­se, mint a színházé. A kolozsvári kö­zönség érdeklődésében úgy az átlagé­ban, mint a középszerűében már az első helyen áll a mozi és csak azután jön esetleg a színház. A hagyományos színház próza­darabjaival mindinkább feleslegessé lesz itt is a mozival szem­ben. A közönség zömét egyre jobban köti itt is a számára elasztikusabb és aktuálisabb érdeket keltő film. Annak a válságnak a jelei, melyek világszerte őrlik a hagyományos színpadot, illetve a hagyományos színpadi drámát s ezekkel együtt a közönség érdeklődését, a konvulziói mutatkoztak itt is. A ha­gyományos színház világválságának tünetei kiütköztek a kolozsvári Ma­gyar Színház idei sorsán is. Mert míg a Berlinben, vagy egyéb nyugati fővá­rosban működő színházi vállalkozások már jórészt megtalálták a védekezés formáját a filmmel és az elváltozott közönség-ízléssel szemben, addig a ko­lozsvári Magyar Színház ebben az irányban az idén sem tett semmit: színház-politikája, illetve műsor kiala­kítási programmja, az elvek tekinteté­ben, az idén is maradt a régi. Érde­mes múltja kitaposott nyomain haladt továbbra is. Igazodott továbbra is a pesti színházak megszokott s már ott is válságokat termő színház­politikájá­hoz, holott ha egyetemesebb meggon­dolásokból kifolyólag nem is, de spe­ciális erdélyi, azaz kisebbségi hely­zete következtében már rég elérkezett az eredeti színház­politika bevezetésé­nek, illetve kialakításának ideje. Hisz a kolozsvári Magyar Színház kisebb­ségi sorsa és helyzete már kerek tíz éves. Kerek tíz esztendeje, hogy lelki --------­ - 215 - Felhívás: Várkonyi Nándor, a pécsi egyetem könyvtárosa egy a modern magyar irodalmat részletesen és behatóan is­mertető munkán dolgozik. A mű meg­jelenése biztosítva. Mivel munkájának anyagát szeretné teljes egészében ösz­­szefoglalni, ezúton kéri fel az Erdély és Bánság területén most szereplő magyar írókat, hogy pontos címüket, életrajz és írói munkásságukra vonat­kozó adataikat, továbbá műveiket ■— e felhívásra utalással — szíveskedjenek címére (Pécs, Egyetemi könyvtár) megküldeni. --------­

Next