Pásztortűz, 1928 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1928-10-07 / 20. szám
Makkai Sándor: Elátkozott óriások. — Kolozsvár, Minerva R.-T. kiadása. — Amikor Makkai Sándornak, Erdély református püspökének és a kiváló erdélyi magyar írónak erről a könyvéről ír valaki, legelsősorban jeleznie kell azt, hogy ezek szabad előadások, amint a gyorsíró feljegyezte azokat, így lehet igazában csodálni azt a nagy készséget, a világszemlélet biztonságát, az evangélium ideális világában élő kritikai szellemet, amint eretünk problémáit és mozgását nézi, vagy ítéletet mond azok felett. Az a lélek szól ezekben, akinek nem kell felöltöznie, mondanivalóira nem kell ráborítania a prédikátori palástot, mindig bennük az ünnepi készség. Tanítása nem vasárnapi szó, nem öblös harang, amely csak vasárnap zeng fel és elönti a bűnös lelkeket. A hitvallásra mindig készen áll... Ma olyan ritka az a prédikátor, akinek nem kell cicerói pedantériával a megszólalásra elkészülnie. Akinek csak ki kell nyitnia lelke ajtaját, mert ő valóban máskép nem tehet, nyílt szemmel és nyílt szívvel áll, amikor az evangélium magasából törpe életünkről beszél. Úgy, hogy szinte maga köré idézi láthatóan az írástudók és farizeusok seregét. Biztonsága, szavainak kinyiló őszintesége s az igazság megvesztegető nyugalma forradalmi tulajdonságokat rejtenek szellemalakjában. Annak az örök forradalomnak hangjait, amelyet az evangélium hordoz és készít az élet felemelésére . . . Elátkozott óriások vagyunk s ez a forradalom az átok alól akar felszabadítani. Mi keresztyének vagyunk, de az evangélium sokkal több, mint a mi keresztyénségünk. A mi keresztyénségünk csak ünnepi szív. Mi nem adtuk át magunkat az evangéliumnak, hanem az evangéliumot hoztuk le magunkhoz. Valahogy úgy áll a mi életünkkel a dolog, hogy az evangéliumból kiragadtuk azokat a fegyvereket, amelyekkel meg tudjuk ölni az evangélium lelkét, amely állatiságunk és törpe emberségünk ellensége. A mi keresztyénségünk, kezében az evangéliummal, csak hordozza a nagy élet lehetőségeit, de nem nagy élet, óriások vagyunk vele, de elátkozott óriások. A Makkai Sándor nyolc előadása azokról a nagy ellenmondásokról beszél, amelyek a mi életünk és az evangéliumi ideál között vannak. Ezeknek az ellenmondásoknak a rajzából a szenzáció frisseségével, a meleg újdonságok ingerével hatnak az evangéliumi igazságok és tanítások. Közelünkbe jönnek az evangéliumi történetek és beszélnek maradék nélkül rólunk. Kétezer év történelmi távlata észrevétlenül tűnik el. Krisztus rólunk beszél és nekünk szól minden szavával. De nem csupán templomba zárt ünnepélyességgel, hanem életünk minden ágába való kiáradással. Összes egyéni és szociális problémáink feloldódnak a krisztusi tanításban. Mert mit ér az a keresztyénség, amely templomi ajkakon virágzik fel csupán s mögötte künn a valóság székében nyugodtan ül a sátán. A mi keresztyénségünk frigyszekrénybe zárta az evangéliumot. Makkai könyve friss költői képekben, az igazság világos útján hozza ki életproblémáink közé. Az egyes előadások címei: Elátkozott óriások, Felszabadító kötelékek, Evangéliumi lakástörvény, A vízzé változtatott tűz, Szomorú lakodalom, A kicsorduló pohár, Az isteni igazságtalanság, szellemes képeket adnak, amelyek nem hagynak el, utánunk járnak. A költő hű társa a papnak, virágos karjával koszorúzza az isteni igazságot. Korunk tele van friss szomjazással az olyan igazságok után, amelyek mint központi lények, mindent megvilágítanak. Makkai nyolc előadása elénk emeli frissen, örök meglepetésként az evangéliumi fényt, hogy lehajtsuk előtte a fejünket és az életünket felemeljük hozzá. Kovács László. -------- - 477 - Totros-völgyi magyar leányok. Unamuno: A keresztyénség agóniája. Miguel de Unamuno Pio Baroja és Blasco Ibanez mellett legkimagaslóbb egyénisége a mai spanyol irodalomnak. Unikus, regényíró és tudós egy személyben. Mint lírikus, ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik elsőnek plantátta spanyol talajba a francia és nyugati líra eredményeit. Martinez Sierro és Ramon Perez de Ayala voltak vele együtt a századvég lírájának zászlóvivői. Mint lírikusok, ma már mindhárman csak az irodalomtörténet szürke lapjain élnek. Unamuno azonban fiatal korának lírikus korszaka után áttért a regényre és hamarosan egyike lett a legjobb nevű regionalista prózaíróknak. A „Köd" híres írója regény és tudomány között osztotta meg életét és mindkettő csak babérokat termett számára. A salamankai egyetem egykori rektora ma Párisban él és az emigráció sós kenyerén élve, tudománnyal és filozófiával foglalkozik. Valamikor Angel Ganivezvel együtt Spanyolország jövőjéről álmodozott (El porvenir de Espana 1912); ma a keresztyénség és az emberiség jövője érdeklik és felveti a kérdést: vájjon van-e egyáltalán jövő számunkra? Az Untergang des Abendlandes nagy vitájába szólal bele most megjelent kis könyvével és a keresztyénség jövőjén át próbálja megoldani az emberiség jövőjét is. A keresztyénség Unamuno szerint szigorúan egyéni kérdés és csak individualista voltán át válik egyetemes emberi problémává. A keresztyénség válságban van, agonizál. Az agónia szónak azonban igazi jelentése küzdelem, harc, tehát a keresztyénség agóniája annak harcát, belső és külső küzdelmeit jelenti, nem pedig haldok.