Pásztortűz, 1929 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1929-04-21 / 8. szám
gondolok, Vesta istenasszony rajongó tisztelői jutnak eszembe, akik tüzeket gyújtanak házaikban s el nem csüggedő lelkesedéssel élesztik azokat. Legyen minden erdélyi magyar úri ház egy ilyen Vesta tűzhely, ahol lankadhatatlan lelkesedéssel ápolják a magyar irodalom, művészet, tudományok pislákoló mécsesét Fogadják minden magyar úriházban híves szeretettel e Vesta-mécsek áldozatos szolgáit, az erdélyi magyar írókat, művészeket. -------- „Mindenkinek.“ A „Pásztortűz“ 6-ik számában Cs. Lázár László „Mindenkinek“ című könyvéről közöltünk ismertetést. Cs. Lázár László az ismertetésre választ küldött be. Minthogy nem foglalkozhatunk a darwinizmus kérdéseivel lapunk kereteit meghaladó terjedelemben, ajánljuk a kérdés iránt érdeklődőknek, hogy vegyék meg Cs. Lázár könyvét, így mindenki bepillanthat Cs. Lázár gondolataiba és eldöntheti a vitatott kérdést: van-e létjogosultsága a modern fejlődéstannak és darwinizmusnak, vagy nincs? A könyv megrendelhető lapunk kiadóhivatala útján. -------- Pataky Sándor kiállítása Pataky Sándor elsősorban akvarell festő. A piktúrának olyan területén éli ki tehetségét, amely a természetnek egyik legközvetlenebb tolmácsa és karakterének legegyszerűbb nyelven kifejező eszköze. Az akvarellfestészet tárgya elsősorban a tájkép. Bár pikturális hatásához nem fér vita és helye pontosan ki van jelölve a képzőművészetben, a grafikához közelebbi rokonságot árul el, mint az olajfestészet. De nemcsak a témaköre szűkítettebb, mint az olajpiktúráé, de terjedelme is megkötöttebb, korlátozottabb. De a sajátos anyagszerűségétől korlátolt regiszterén belül a legfinomabb és legdúsabb árnyalatok és főleg a festőiséggel kapcsolatos érzelmi skálák, színhangulatok, a természet gyorsan illanó motívumainak friss interpretálására a legsimulékonyabb kifejezési eszköze a „kép“-piktúrának. Hatása pittoreszk, tehát közelebb áll a miniatűrhöz, mint a monumentalitáshoz. Pataky Sándor tudatos programszerűséggel választotta kedvenc és festészetét domináló megnyilatkozási eszközéül az akvarellt. Kevés művész mondhatja, hogy megtalálta önmagát. Pataky Sándor azok közé tartozik, akik ösztönös vonzódásuknál fogva, tétovázás és botorkálás nélkül választják azt a formanyelvet, anyagot és stílust maguknak, amely egyéniségüknek, temperamentumuknak a legjobban megfelel. Pataky Sándor nem azért lett akvarell festő, mert a vízfesték bravúros kezelésében elérte a legfejlettebb rutinnak a fokát, hanem azért, mert lelki alkatának és érzelmi szövetének legőszintébb s így legközvetlenebb hangszere és egyszersmind műfaja az akvarell. Pataky Sándor megérezte, rájött arra, hogy az akvarell az ő belső művészi lényének rezonens kiegészítője. Pataky Sándor nagyszerűen érti művészetének mesterségbeli részét, ami azt jelenti, hogy föléje került az anyagának. Ezek a képek spontán született művészi élmények, mint az igazi lírikusnak a dal. Vannak képei, amelyeken megérzik, hogy már nem is a természeten kívül álló megfigyelő, hanem azzal összeforró, egybeolvadó lelkihangulatok reflektálják a tájhangulatot. Az opálos-párás, áttetsző ködös, gyöngyszín-tónusú képein érezzük meg ezt a dalszerű, egyszerű, de mindenesetre művészi összhatású közvetlenséget, amely nem kerülheti el hatását. Férfias szentimentálizmus jellemzi Pataky Sándor pikturáját. Tulajdonképen a kor is ilyen volt, amelyben az akvarell megszületett s amelyben fénykorát élte. Az akvarell gyengéd, rózsálló, opalizáló, vagy nedvdús zöldek és ezüstös szürkék színeiben vibráló tájképeiben nemcsak az ecsetet játszi könnyedséggel kezelő piktorpompás festői készsége jelentkezik, hanem művész-egyénisége is, amely patakiasan kiegészítőjévé válik a természetnek. Természetesen azok a képei a legüdébb hatásúak, amelyeknek művészi összhangját nem zavarja meg az a tudatos kísérlet, hogy az akvarellel olajtónusos hatásokat hozzon ki. Pataky Sándor ritkán esik bele ebbe a frivolításba s éppen ezért fejleszthette ki pikturáját olyan kifejezéserőssé és üdefrissességüvé. Pataky Sándor barátjává vált a természetnek s a természet legváltozatosabb arculatának. A napfelkelte szűzi derengése, az első fénysugarak gyengéd csókjai éppen olyan brilliáns hangszerelésben találhatók meg akvarelljein, mint a déli verőnek vakító, tüzes fényzáporai. A reggeli pázsitján harmat csillog, patakjai egymásba gyűrűzve fodrosodnak, távoli hegyei, finoman szőtt, lila tüllruhába öltözködnek, felvidít, serkent tavaszi képein a zsendülés lehellete, őszi tájain orrunkba mar a hervadás fanyar illata. Az olajképein már nem látom ezt a kiegyenlítettséget. Az egyszerűség, amely akvarelljeiben egy-egy meghatódott természet-élmény művészi komponensévé nemesedik, olajfestményeiben, egy kisebb skálájú és az anyag belső titkai, és hatásrejtélyei fölött már nem azzal a virtuóz technikával rendelkező művész ügyes rutinjává alakul át. Bár ezen a terrénumon sem lehet elvitatni Patakytól a fejlett festői készséget. Kiállításának két finom, jó színértékeléssel egységbefogott, kis méretű olajképe: a „Vaskapunál“ és „Reggel a völgyben“ válik kongeniális értékűvé legjobb akvarelljeivel. (K. L.) — 192- JZERKDZTOl OZCNLTLIé Brassó. Az írás sohasem kár, mert ha nem is lát nyomdafestéket, minden elmélyülten megírt sor mértföldkövet jelez az íráskészség fejlődésében és a tehetség kialakulásában. Dolgozzék bizalommal, kitartással és abban a tudatban, hogy a fáklyahordozóknak e földön kipusztulniuk nem szabad. Egyik írását átadtuk a Magyar Nép szerkesztőségének, amely azt le fogja közölni. A másik novella kissé lapos és bár alapgondolata sokatmondó, a kidolgozás nem mutatja eléggé azt a dinamikus lelki küzdelmet, amit a hős átszenved és amelyben megtisztul, illetve megvigasztalódik. Az ilyen témájú elbeszélések drámaibb, robbanó stílust követelnek, hogy a mese kellő erővel dübörögjön bele az olvasók lelkébe. Erdélyben annyi alkalmas mese áll az ilyen megragadó erejű elbeszélések részére, hogy csak nyitott szem és rapszodikusabb beállítás kell és a kéz azonnal kinyúlhat utánuk. A kevésért nem kárva több jönni fog. Sz. Gy. Ne merészkedjen túl messzire a kötetlen vers szabad pusztáin. Ez a forma emberien mély és a lélek dübörgő küzdelmeit visszatükröző kincses gondolatok visszaadására való. Nem könnyű fajsúlyú és játékos szótornára. És aztán a kifejezéseire is vigyázzon. Tizennyolc éves fiútól mégis groteszkül hangzik az olyan mondat, amelynek kiejtésére még a véres forradalmárok is ritkán szánják rá magukat. Maradjon csak az ifjúság természetes határain belül s a bölcsességeket ne gyártsa. Ez az izenet ne riassza azonban el a továbbiaktól. SZÉPIRODALMI KEPES FOLYÓ IRAI C-v»*—-» ■— KIADJA. A KIADÓ BIZOTTSÁG SZERKCSZTÉSÉRT FEl£«. GYOdlAY DOMOKOS TICMMItfrA) szrRize&zro DSIDUX JENŐ szeaKC&ZTóséa és kiadóhivatal STO BAQON L POP (V BRAS3AI U i 5 TELCPOH ©*AZ 1IOJft.SNM HINDIK Kl4«OOiM «/AftiANAJ NYOMJA MINERVA iftOOaiMice MOMO* mlNTRzBrr 2* CLUJ- KOLOZSVÁR