Pásztortűz, 1932 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1932-09-30 / 17. szám
dések semmit sem használnak ezentúl. A polgári világ nem jelentett számára egyebet csalódásnál, visszavonul s egész erkölcsi világrendjét kibontja, hogy vigasztalhassa vele magát. Jó barátja is akad. Himmel, aki, miután fiatalos hóbortjaiból kilábal, marxista lesz. Viták keletkeznek. Tunák életének minden pontján megtalálja a burzsoázia legtöbbet gyalázott okait és okozatait, de nem lesz kommunista. Alakja mögé pókháló szövődik és eltűnik minden megoldás nélkül. Határozatlan és mégis jellemes ember, aki kiesik az élet minden meleg tűzhelye mellől. Az élete csupa rom. Egy, a posteriori tétel áll előtte, melynek konzekvenciáit nem kerülne semmi megerőltetésébe a marxizmus dogmatikájával levonni. Ő semmit sem veszítene. De nem tud elfordulni a múlttól. Az eget végzetesen kéknek, az emberi tradíciókat határtalanul melegnek tartja. Nem bírja koordinátákra hozni az élet semmiféle megszokott megnyilvánulását. A múlt embere marad s a sorsát bizonytalanul engedi rohanni tovább. Még gondolatban sem lázadozik. S odaadja utolsó emberi energiáját is, hogy hű maradhasson elképzelt emberi ideáljaihoz. Karácsony Benő egyensúlyozott, intelligens és folyamatos elbeszélő. Mesélő készsége egy percre sem hagyja cserben. Regénye mindvégig élvezetes, eleven és izgalmas. Takarékosan és röviden analizál, sohasem feledkezik meg arról, hogy az elbeszélés nem csáki szalmája, melyben a szerző az olvasó rovására kifecsegheti magát. Jellemformáló ereje, melyet őszintén megcsodálhatott bárki előző regényében, a Pjotruskában, itt szabadon és zökkenő nélkül jut érvényre. Alakjai élők, újak és élesen körvonalazottak. Nem halmoz alakjaira jelzőket, beszélteti őket és filmszerűen kiséri útjaikat. Mellékfigurái még szerepléseik után is élnek a regény lapjain és szinte sajnálja az ember, hogy meg kellett válni tőlük. Az Új Élet kapujában aktuális regény. A háború utáni intellektus világa ütközik benne össze a múlttal. Korillusztráció, mely élesen igazolja Taine-t, a regény is világtörténelem. Az erdélyi irodalomban új hang a Karácsony Benő hangja. Egyike azoknak a regényeknek, melyekben az általános emberi a couleur locale túlárnyalatozott célzatossága nélkül jut érvényre. A generációk eltolódását pártállás nélkül tárgyalja s mondanivalóját egy karakter emberi magatartásába építi bele. Nem tud anynyira objektiv lenni, mint a nála jóval fiatalabb Grandpierre, aki hasonló témakörét speciálisan erdélyi problémából szélesítette ki. De a Karácsony szubjektivitása egy cseppet sem jelenti a legkisebb művészi defektust sem. Sőt melegebbé és rokonszenvesebbé hevíti munkáját, anélkül, hogy tisztult etikai pártállásán kívül akár a burzsoázia, akár a kollektivizmus hangadójává szegődne. Ez már kizárólag a generációk problémája. S a művész akkor igazi művész, ha elfogulatlanul csupán emberi távlatból fogja fel őket. És ez sikerült is. Karácsony Benő új regénye komoly esemény az erdélyi irodalomban. Előreláthatólag nemcsak a magyar, de a külföldi piacokat is be fogja járni. Angol-amerikai és német fordítóirodák máris tárgyalásba léptek a szerzővel s komoly ajánlat érkezett abban az irányban, hogy a karácsonyi könyvpiacon egy pesti kiadóvállalat új kiadásban szerepeltesse. Kováts József: Dézsi Lajos (1868—1932.) Elpihent ő is, az egykori kolozsvári, majd szegedi egyetem professzora, a magyar irodalomtörténetírás legfáradhatatlanabb és legszorgalmasabb munkája, a szerencséskezű adatgyűjtő, a mintaszerű kiadások sajtó alá rendezője. Nem tartozott a nagy rendszerezők, a nagy távlatú összefoglalók, a nagy elméletek embereinek társaságába. De amit írt, azt soha másodkézből nem vette, amit állított, annak minden legkisebb részletét maga meggyőződése alapján állította. Irtózott a felületességtől s az adatokra nem támaszkodó szószaporítástól. Igazi tudós volt, a szó tiszteletet parancsoló értelmében, ki egy szemernyi igazságot többre becsült a legszebb ábrándképnél. Roppant munkássága főként a régi irodalomra terjedt. Itt otthonos volt; mihelyt a 19. évszáz területére lépett, mozgása bizonytalanná, állításai erőtlenekké váltak. A régi irodalomnak nem volt rejtett zúga előtte. Az a nemes ambíció fűtötte, hogy felmutassa régi irodalmunknak legalább számbeli nagy gazdagságát. S e törekvését teljes siker koronázta. Oly elhanyagolt volt az irodalomtörténet e régebbi fele s telve oly sok téves és félszeg következtetéssel, hogy a Dézsi Lajos munkássága korszakos jelentőségű, s régi irodalmunk történetének mai képén lépten-nyomon felismerhetjük a Dézsi Lajos kutatásainak és megállapításainak nyomát. Munkássága nem volt hiábavaló s élete nem múlt el nyom nélkül. — ry — Amit nem tud mindenki! Eddig úgy látszott, hogy áthidalhatatlan akadályokba ütközött az olyan fájdalomcsillapító szer előállítása, amely gyors hatása mellett egyben tartós eredményeket is ér el. A gyógyszerészet terén és sok betegen végzett beható kísérletek és tanulmányok alapján sikerült végre Togal név alatt olyan gyógyszert előállítani, amely megbízható és tartós hatása mellett a szervezetre nézve teljesen ártalmatlan. A Togal-tabletták használata nagyszerűen bevált csúfos és köszvényes fájdalmaknál, fejfájásnál és hűlésből származó megbetegedéseknél. - 277 -