Pásztortűz, 1941 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1941-08-15 / 8. szám

A FRANCIA SZÍNHÁZ KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT írta HESZKE BÉLA Bármilyen is legyen a most folyó háború végső kibontakozása, annyi kétségtelen, hogy a jövendő szellemtörténészei és irodalom­történetírói, ha Franciaországról írnak, az 1940. évet nemcsak politikai, hanem szellem­­történeti határjelzőként fogják emlegetni. Ezerkilencszáznegyven nyarán nemcsak egy bevehetetlennek gondolt védelmi vonal om­lott össze, hanem egy nemzet szellemtörténe­tének is egy korszaka zárult. A »szellem or­szágát« nagy csapás érte. Olyan, aminőhöz hasonlót alig adott neki a történelem sújtó keze. Földre tiporta és kényszerítette saját, igazi lényének felkutatására és megragadá­sára. S ez a szerencséje az őt ért szerencsét­lenségben. És talán még egy, az elvesztett háború kínzó hiányosságokat megmutató ta­núságai között, újból tudatosította benne történelmileg örökölt kereteiben szunnyadó szellemi bőségét. Erőt adott neki, hogy szét­szakítsa »a halotti bizonyítványt, amit a dekadencia diagnosztikusai« állítottak ki róla. E sorsforduló nagy tanúságai eltérítették a francia népet a dekadencia ideggyönyörűsé­geitől. Megszólaltatták tiltakozását az ipar­szerű és felelőtlen vállalkozószellem ellen, mely a sajtóban, színházban, divatban és az irodalomban Európa előtt képviselni akarta. A történelem kiszámíthatatlan belső mun­kája eredményezi mindig azt, hogy a romo­kon jelentkező élet ha abból táplálkozik, amit az események könyörtelen alakulása maga alá temetett, akkor az ismételt romlást hoz magával. Így volt ez mindig a történelemben, ami­kor egy ország az önmaga okozta katasztró­fának következtében azt az életet akarta folytatni, melyet a sors kegyetlenül, de néha okosan megsemmisített. Minden nép életében előfordult ilyen természetű életfakasztás, de a történelem mindig visszaütött. A jövendő Franciaországát ez a visszaütés Boguslawskaya: Figurinek (Páris, Olimpia Színház)

Next