Városi Zeneiskola, Pécs, 1911
I. Visszapillantás a zeneiskola újjászervezésének történetére. Jelen első évkönyvünk kiadásával külső jelét is meg akarjuk adni annak, hogy beléptünk a magyar zenekultúra derék harcosainak, a vidéki zeneiskolák sorába. Vegye tudomásul az ország, hogy Pécs városának egykor lüktető, de az utóbbi évtizedekben tespedésnek indult zenei élete általunk készül feltámadni! Egykorú hiteles okiratok tanúsága szerint a pécsi városi zeneiskola 1788-ban alapíttatott s kezdetleges szervezete és annak dacára, hogy az elképzehető leghiányosabb gyakorlati tanítást nyújtotta, mindvégig fennállott mint városi intézet. Hogy városunk a múlt század derekán országszerte mint elsőrangú „zeneváros“ volt ismeretes, azt azonban éppenséggel nem zeneiskolájának kell érdeéül betudni. Egyéb szerencsés körülmények tették Pécset annak idején zenevárossá: itt volt a székesegyház és a város által fenntartott kitűnő zenekar, melynek karmesterei és nem egy tagja európai hírű művész volt, a Pécsi Dalárda akkor állott dicsősége tetőpontján, de a hivatásos erőkön kívül szerencsés véletlenből kifolyólag számtalan kitűnő műkedvelő akadt, úgy hogy mindezen tényezők összefogva sok szépet és nagyot tudtak produkálni. (Verdi: Requiem, Haydn: Teremtés, Mendelssohn: Paulus stb.) Következett azután a székesegyházi zenekar feloszlatása, a dalárda tagjai napról napra fogytak, dilettáns erőink az immár szerencsétlen véletem közrejátszásával egymásután tűntek el és egy szép napon kitűnt, hogy Pécsnek régi szép zenei élete már csak szomorú emlék.