Városi Zeneiskola, Pécs, 1935

A „zeneváros“ kérdéséhez.* A gazdasági pangás által indokolatlan lanyha zenei szezon folyamán a pécsi lapok hasábjain is többször esett szó arról, hogy Pécs „zeneváros“ epitetonján valahogy csorba esett. Mivel úgy érzem, hogy minden olyan, akár kedvező, akár elítélő megállapítás vagy bírálat, mely Pécs zenei életére vonatkozik, némi csekély mértékben a zeneiskolát is érinti, kissé foglalkozni kívánok e témával. Mindenek­előtt az a kérdés merül fel, honnan és kitől ered a „zene­város“ jelzője? Azt hiszem, erre alig tudna valaki autentikus választ adni, de megengedem, hogy a múlt század 60-as és 70-es éveiben — az akkori viszonyokhoz és igényekhez képest — Pécset e cím megillette. Akkoriban volt itt székesegyházi ének- és zenekar, kitűnő dalárda, melyekkel nagysza­bású művek előadására lehetett vállalkozni, sok úriházban zenéltek, aminek nyomait 1908-ban, mikor Pécsre kerültem, még feltaláltam. Idegen, világot járó művészek akkor is, de még a háborús konjunkturális években is aránylag ritkán vetődtek ide, aminek egy város zenekultúrájának értékelése szempont­jából amúgy sem tulajdonítok túlzott jelentőséget. Zenekultúránk modernizálására 1908-ban történt meg az első lépés, amikor a város zeneiskoláját újjászervezte. Ennek üdvös hatása elsősorban filharmonikus zenekarunknál észlelhető, melynek zömét régebben a katona­zenekar tagjai képezték, míg ma a Zenekedvelők Egyesületének mintegy 35 működő tagja foglal helyet benne, de ezeken kívül is akadna számos, a zene­iskolából kikerült jó műkedvelő zenész, aki érthetetlen módon távol tartja magát a filharmóniától.1­.Zeneiskolánkról mindenki elismeri, hogy a korszerű igényeknek megfelel, mégis sok úri család tanulmányaival felhagyott egyénre bízza még ma is gyermeke zeneoktatását és ugyanazok, kiknek akadékos­kodása miatt a város akár ma is csatornázás, vízvezeték, villamos stb. nélkül volna, a zeneiskolát is gyakran támadják, mert fenntartásának költségeit sokalják, legszívesebben talán egészen törölnék. Holott a zeneiskola nem hogy leépítést nem tűr, de még új áldozatokat is követel! A helyiség meg­oldásának elodázása az intézmény károsodása nélkül nem képzelhető el, a fúvós tanszakok bevezetése nélkül pedig zenekari kultúránk fejlesztése lehe­tetlen. Sokszor hallom: mért tudnak középiskolák, sőt levente egyesületek hónapok alatt fúvós zenekarokat kiállítani, miért nem teheti ezt meg a zene­iskola is ? Elismerem az ilyen laikus és dilettáns vélemények jóhiszeműségét, de értsék meg, hogy más az, egypár jóhallású ügyes gyereket néhány induló, vagy szalondarab eljátszására betanítani és megint más, fúvósokat szimfo­nikus zenére kiképezni. Hegedülni is megtanulhat egy gyerek hónapok alatt . Megjelent a­­Dunántúl" 1932. április 21-ik számában, de ma is aktuális. 3

Next