Pécsi Est, 1921. augusztus-december (14. évfolyam, 1-109. szám)
1921-12-04 / 88. szám
♦ 2. oldal PÉCSI EST tali illpntai ftuihassm Százezrekre menő értéket rejtettek el a szerbek elől. — Egy rendelet — Vádolják őket — Egyenlő igazságot! Pécs, december 3. Ismételten szóvá tettük a különböző igazoló eljárásokat és azok eredményeit. Ezeknek az igazoló eljárásoknak — amelyek a különböző hivatalok személyzetének megszállás alatti magatartását vannak hivatva tisztázni — létjogát senki sem tagadhatja. De viszont csak úgy fogják elérni igazságszolgáltató és tisztító céljukat, ha az igazoló bizottságok minden melléktekintet nélkül végzik munkájukat, sőt szükséges, hogy a hibákat annál szigorúbban bírálják el, minél magasabb rangú követte el s annál elnézőbbek legyenek, minél egyszerűbb, tehát szűkebb látkörő ember tévedt meg. Egy egyszerű vasúti műhelymunkás például, aki sokkal inkább ki volt téve a tömegszuggesztió megtévesztő hatásának, mint egy mérnök, nem állítható a felelősségnek ugyanazon mértéke alá, mint emez. A vasúti műhellyel kapcsolatban azonban egyelőre nem az igazoló eljárásról van szó, hanem más dologról, ami azonban esetleg befolyásolhatja az igazolási eljárás eredményét, vagy ha nem is, de minden bizonnyal káros pszichológiai hatás lehet. Arról van szó, hogy a vasúti műhelymunkások között az a hír van elterjedve, hogy az ő megszállás alatti viselkedésüket — főként a felmentettekét — felsőbb helyen úgy tüntette fel egynémely itteni feljebbvalójuk, mintha ők, főként a felmentettek exponálták volna magukat a szerb megszállás mellett. A munkásság között ez a híresztelés igen nyugtalanítólag hat, mert egyrészt attól tartanak, hogy az igazoló eljárás során ezen vád befolyásolhatja az eredményt, másrészt sérti a jobb érzésű munkásság önérzetét, hogy ilyen váddal terhelten kell járniok. A felszabdalásnak már több mint három hónapja s még máig sincs tiszta helyzet teremtve. Legalább a munkásság úgy tudja. És ez nyugtalanulja. ■ [UNK] Véleményünk szerint a munkásság az igazoló eljárásoknak szempontjából nyugodtan viselheti a vádat, mert fel kell tennünk, hogy ott nem általános vádak, hanem konkrétumok alapján ítélkeznek. Komolyabbnak tartjuk a lélektani szempontot, mely szerint méltán elkeserítő, ha ártatlanul azt kell éreznie valakinek, hogy egy vád lebeg állandóan fölötte. Ezen érzésnek nemcsak egyéni, hanem társadalmi kihatása is lehet. A pedagógusok általános véleménye szerint és szabálya szerint nem szabad a gyermeket vagy bárkit állandóan rossznak tartani, nem szabad folyton éreznie, hogy gyanús szemmel nézünk reá, mert csakugyan rosszá lesz. Felülkerekedik az „úgy is mindegy" érzése. Mondják, hogy a házastársi hűtlenségben nem csekély része van az egyik félnek boszantó féltékenysége által a másik félben kiváltott „úgy is azt hiszi, hát legyen igaza" féle logikának. Mivel ez általános emberi vonás, azért nem szabad engedni, hogy a vasúti műhelymunkások sokáig ebben a kétségben, ezen vád alatt hagyassanak, mert ma még sérti őket a hazafiatlanság vádja, de holnap esetleg felülkerekedik a fenti logika. Mi tudjuk, hogy a pécsi vasúti műhelymunkásság, dacára a szociáldemokrata ideológiának, hazafiasan viselkedett, amikor a szerb zsákmányolás elől a vasúti műhelyekből, amit csak lehetett megmenteni igyekezett. Százezrekre menő értéket, anyagot, szerszámokat, gépalakatrészeket kútbavetéssel, befalazással, elásással és lakásukon való elrejtéssel iparkodott a munkásság a MÁV-nak megmenteni. Pedig ez veszélyes dolog volt. Még csak dicséretet se kaptak ezért. Ellenkezőleg, egy szép napon, szigorú rendelet jelent meg — nem a szerbektől, hanem a munkásoknak egy feljebbvalójától — hogy minden eldugott, elrejtett holmit adjanak elő és hozzanak vissza. A munkások elő is adták a százezrekre menő értékeket s a szerbeknek ennyivel is több jutott a magyar állam vagyonából. Mert bizony később, feldolgozott állapotban az elvitt gépekkel ezen anyagok is a szerbeké lettek. S ez fájt a munkásságnak. Fájt ma is, annál inkább, mert úgy tudják, hogy azt az elrejtett holmikra vonatkozó előadatási rendeletet minden kényszer nélkül adta ki az, aki ma állítólag elítélőleg nyilatkozik a munkásságnak megszállása alatti viselkedéséről. Ugyanaz, aki kényszer nélkül a munkásság rovására előzékenykedett a szerbek iránt, amikor még mielőtt a szerbek elrendelték volna, már kezdte elbocsájtani, illetve a fűtőházba áthelyezni a munkásokat. Mi elhisszük, hogy talán nyomós okok adták ki az említett rendeletét. — állítólag nekünk magunknak voltak azok a dolgok nélkülözhetetlenek; — elhisszük, hogy el kellett bocsájtani szerb kényszer nélkül a fiatalabb munkásokat. Csak azt szeretnék, ha méltatnák a munkásságot arra, hogy a szükséges felvilágosítást nekik megadják; a vádak alól őket — ha már meg nem dicsérik is — feloldják; a következményekről pedig legalább annyi megnyugtatást adnak, hogy az egyszerű munkásnak se lehet komolyabb baja, mint az említett rendelet kiadó mérnök urnak, akinek e miatt semmi bántódása . . . ! Egyenlő mértéket kérünk! bmh hrbmkssHi»aaa»saaaBaaraei*aaMiB»Bii)rai^« Két és félmillió kényszerkölcsön telefonberuházásokra A türelmetlenkedők .— Dr Mayer József postaigazgató nyilatkozata Pécs, december 3. Ma a gáncsolások és megszólások idejét éljük. Mint már lapunkban megemlékeztünk, a posták vezetőségének és személyzetének ügybuzgóságáról, annak mondhatni önfeláldozó munkásságáról, mégis a közönség soraiban folyton támadnak megszólok és gáncsoskodók. Pedig a posta megtesz mindent a közönség igényeinek kielégítésére. A háború s az ezt követő megszállás ideje alatt a posta, távíró- és távbeszélő berendezések alkatrészei nagy mértékben megrongálódtak, elkoptak, melyek utánpótlása nagy nehézségekbe ütközött. Hogy azonban a posta az elhasznált kellékeket mégis újakkal pótolhassa, 1000—1000 korona kényszerkölcsönöket vett fel. A pécsi központnak 2500 telefonelőfizetője van, tehát e címen kétmillió ötszázezer korona folyt be. Azért, mert a beígért reformok mind ez ideig megvalósíthatók nem voltak, nem okolhatjuk a postaigazgatóságot. A viszonyok változása akadályozta meg a reformok végrehajtását. Egyébiránt e kérdésben dr. Mayer József postaigazgató úr az alábbi nyilatkozatot volt szíves adni: — A távbeszélőnél a román és szerb pusztításokból és rekvirálásokból eredő bajok és hiányok megszüntetése már magába véve is a posta munkaerejét teljes mértékben igénybe veszi s aránytalan költségeket okoz. — A fejlesztésre az előmunkálatok állandóan folynak, kísérletezések történnek az amerikai önkapcsoló berendezésekkel is. Ezeket a kérdéseket természetesen máról holnapra megoldani — különösen a jelenlegi viszonyok között — nem lehet. A fejlesztés egyébként oly körültekintő, gondos munkát igényel már a rendszerek megválasztásánál is, hogy az elhamarkodás valóságos bűn volna. Tehát egy kis türelem és ne bántsuk a postát. Gáncsolni nem művészet. gWBtt-gtmmmBB 8 ■ BTiMKÜ» Off tt gWmttflgamHWm«« 9 Friedrich István — Linder Béliről Linder „zavart beszédű" volt — Rendesen elszámolt a pénzekkel Pécs, december 3. Linder Béla valahol délen jugoszláv védelem alatt elmélkedhetik partikái mutta, elkövetett hibái fölött. Rövid politikai pályafutásán kiejtett szolgálatai csak rosszat eredményezett úgy a köznek, mint annak a tömegnek, melynek szolgálatába állott. Amihez hozzányúlt, az el volt rontva. Ezt azok tudják legjobban, akiknek érdekszolgálatába szegődött. Szinte indokolatlannak és megmagyarázhatatlannak mondható, hogy’ egy vezérkari ezredes olyan politikai és társadalmi rövidlátással birjon mint 6. Szereplését figyelemmel kisérve, nincs előttünk más magyarázat, mint az, hogy egyéni ambícióját akarta kielégíteni, ami nem állott meg a vezérkari ezredesnél elért foknál. Följebb törekedett és lett belőle mindenki által lehazaárulózott . Szocialista polgármester Pécsett. Annyit azonban mégis elért, hogy Magyarország történelmében ismert név lett. Minket, pécsieket különösen érdekel az ő politikai előélete. Az épen Pécsett tartózkodó Friedrich i—19—' Tl Vasárnap, 1924, István kérésünkre elmondott egy teát részletet Linderről. — Nem voltam vele nagy ismeretségben — mondotta Friedrich, — mert amikor a katonáknak az eskü helyett azt mondta, hogy „Nem akarok katonát látni“, én sem kívántam őt látni. Engem Károlyi Mihály mutatott be neki. Azt mondják, hogy szerette a robot. Magam nem láttam részegnek, de a minisztériumban mondották. Az tény, hogy bogaras, zavart beszédű volt, amikor én érentkeztem vele. — A Tisza-per tárgyalásánál szóba került Linder is az elszámolások kapcsán. Ugyanis ön intézte a pénzkiutalásokat. Számadatai rendben voltak. Kömmfi» alatti szerepléséről nem tudok, mert eny gém egyik börtönből a másikba hurcolták a vörösök. • • •• Sopron és a bécsi zavargások Budapest, dec. 3. — A Magyarság írja: Sopronból jelentik: A bécsi zavargások hire hihetetlen szgalmat keltett úgy a városban, mint a Sopron körüli falvakban. A kereskedők és iparos osztály, valamint a gazdák meg vannak rémülve, hogy kiüt az ausztriai proletár forradalom és a kiéhezett vörösök a népszavazási területre is bejutnak. A lakosság küldöttségei :menesztett a tábornoki bizottsághoz, hogy hozasson magyar csapatokat Soprofi védelmére. Az intelligencia töredéke , pangerman izgatástól megejtve Ausztriára készült szavazni, és most egyszerre magyar barátnak csapott fel. — Mindennetail bőrkertyB nagy tivasztákban kapható « „Tör»!“ kwryfipárbaj Színháztér, városi bérbé* — A Pannoni* étterembe» mindé* **t> Jónás Bandi muzsikát — Ha Budapesten Jól akar tudatai, intesse fel Németh Nándornak, a volt pécsi színésznek a Nagy Komédia című kabaréját, amely a Józsefvárosban, S**rdahelyi-utca 14. sz. á. vau. f '• T Hfl« Oillamo] zseblámpák felszerelve tt R 1 ÖAgyujt_h 6» fizkA Viwonlelárusitóknak ««gas engedmény. '$1 BÁRDI BUDAPEST, I Rákóczi ut 12 Öltöny, télikabát, nadrágszövetek legolcsóbban, legnagyobb választékban fipansj fiTDQld cégnél kaphatók Királyutca 15. szám. APOLLO Szombat-vasárnap, december 3—4. Farsangi mámor Regényes filmjáték 5 felvonásban. Főszerepben: Leekeffy Ica és Petrovics Szvetiszláv. Hétfő-kedd, december 5—6. Férjfogás művészete Olasz kalandortörténet 5 felvonásban. Eladások hétköznap: V*5, 6, >/s 8 és 8 orator. Vasárnap első előadás 3 órakor