Pécsi Est, 1923. január-június (18. évfolyam, 1-145. szám)
1923-01-31 / 24. szám
2. oldal. jiienHét milliárd forgalom — egy év alatt — A postatakarékpénztár mérlege — Pécs jún. 26. — Sikerült megszereznünk a m. kir. postatakarékpénztár december havi forgalmi kimutatását, mely egyszersmint a pénztár múlt évi madását is tartalmazza. A jelentős múlt évi forgalom megközelítette az ötvenkét milliárdot. A bevételek állománya a múlt hó végén 1 687 256.862 K-t tett ki. A betevők száma 1,254.622 K. A csekkbetétek állománya 9 milliárd 761,315.513 K. Számlatulajdonosok száma 44133. Értékpapírüzletben 271.416 járadékkönyvecskét állítottak ki. • “ A postatakarékpénztár múlt havi összforgalma 56.976,219.513 K. ..... . A felek részére e hó végéig 15 milliárd 57 176 840 K névértékű különböző értékpapírt küldtek el. Az intézet értékpapírállománya állampapírokban és záloglevelekben 38.039.696 K-t tesz ki. Nyolc hónap falopásért - Másodfokon elitélt bányamunkás - Pécs, jan. 30. — Még a megszállás idejében történt, hogy Vörös János bányamunkás a DGHT tulajdonát képező fákból 20 darab deszkát, félköbméter dongafát és 24 darab bányászszeget ellopott. Ugyancsak ismeretlen egyéntől lopott katonaruhát vásárolt. Vörös nem első ízben lopott. Hasonló büncselekményért már két ízben elítélték. A törvényszék ezt a kétrendbeli büntetését súlyosbító körülménynek vette s most 8 hónapi foghházra ítélte. .......... Vörös János az ítélet enyhítéséért felebbezett a kir. Ítélőtáblához, hol tegnap tartották meg a tárgyalást. A tábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Vörös az ítéletben megnyugodott. •■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] BaneenaHBEB^aá A megyés püspök böjti körlevele Pécs, járt. 30. — Zichy Gyula prof megyéspüspök most küldi szét szokásos böjti körlevelét, hogy azt a nagyböjt első vagy második vasárnapján a hiveknek a szószékről felolvassák. Ebben a körlevélben mindenekelőtt megállapítja, hogy ,,a háború és a forradalom nem tisztulást hozott, hanem az erkölcsök eldurvulását. _ Ha szemünk nem látott volna túl az ország határain — mondja tovább — azt kellett volna hinnünk, hogy az emberiség megérett az Antikrisztus eljöveteléhez; mert a gonoszság láttára sokakban megfogyatkozott a hit. Sokszor mondtam már, most pedig könnyezve mondom, sokan járnak közöttünk, mint Krisztus keresztjének ellenségei. És ha csak egyetlen egy lélek hordaná a bélyeget a homlokán, hogy Krisztus keresztjének ellensége, nézhetnénk-e közönnyel a fölötte lebegő isteni ítéletet: „Finis ejus interitus" — Vége az örök kárhozat. És ilyenek sokan vanak közöttünk. Vigyázzanak azok, akik az élet gazdagságát magukénak mondhatják! A gazdagság maga még nem tesz Krisztus keresztjének ellenségévé, de akiket megejt a meggazdagodás csábitó varázsa — nem lesz-e Krisztus keresztjének ellenségévé? Foglalkozik zután a körlevél az erkölcsbomlasztó tánctermek bűneivel. Majd ezeket mondja: „Ha a test s vér szava erősebb lesz, mint a lélek imája, akkor jaj a léleknek, mert örök boldogsága egy szempillantás alatt romba dőlhet. De megteszik még ezek a lelkek megrázó vallomásukat. ..Kimerültünk a gonoszság és kárhozat útjain . És eljön a pillanat, ami- j PÉCSI EST borulniakor mindenkinek le kell Krisztus keresztje előtt. De mi lesz azokkal, akik az utolsó pillanatban sem találnak el Krisztushoz? Ma annyi az aratás, hogy kevés az arató. Ma nektek is papoknak és apostoloknak kell lennetek. S nem kérek tőletek sokat, csak annyit, hogy fiaitokat, akikben Krisztiáiratus papjának hivatása ébredt fel, adjátok szívesen oda a lelkeknek, hogy csak annyit, magatok is abban a körben, amelyben éltek, nézzetek körül aggódó szeretettel s ha van közöttetek Krisztus keresztjének ellensége ne szűnjetek meg jó tanáccsal, kéréssel megpuhitani a lelkét, hogy visszatérjen Krisztus ut *Arvízveszedelem fenyegeti a megszállott Délbaranyát — A szerbek szinde kosst nem gondozták a Duna és Dráva délbaranyai gátjait — Pécs, jan. 30. — ide érkező jelentések szerint, ha megkezdődnek a tavaszi áradások és ha valóra válik a Duna hatalmas arányú áradását bejelentő jóslat, ez idén a megszállott délbaranyai területeket eddig még nem tapasztalt árvízveszedelem fenyegeti. A helyzet ugyanis az, hogy a szerbek szinte öntudatosnak látszó nemtörődömséggel elhanyagolják úgy a Duna, mint a Dráva nyugati, illetve északi gátjait. Egy nagyon is alaposnak látszó föltevés délbaranyai oldalon. na«©aaaanaaaaaaaa«aaaaaaaaaaaae©eaaaaeaeaaaa©e©aaaa©» szerint maguk a szerb hadügyi fórumok valósítják meg ezzel azt a hihetetlennek tetsző tervüket, hogy a különben is eléggé mocsaras délbaranyai háromszöget teljesen elmocsarasítják, hogy ez által áttörhetetlen stratégiai gátat létesítsenek. Információnk megjegyzi még, hogy ha a tavaszra csak közepes áradású is lesz a Duna állása, még akkor is több gátszakadásra lesz kilátás a Duna és Dráva mentén a A kormány engedélyezi Pécsnek a lóexport-vásárok rendezését Pécs, jan. 30. — A Pécsi Est számolt be legelőször arról az akcióról, hogy a város vezetősége Pécsett rendezendő lóexport-vásárok rendezéséhez szükséges engedély megszerzésére lépéseket tesz a kormánynál. Hír szerint a polgármester múlt heti budapesti tartózkodása alkalmából már meg is tette az első lépéseket. E hírrel kapcsolatosan a Pécsi Est most az alábbi tudósításban számol be az exportvásárok ügyének esélyeiről. — A kormány közgazdasági politikája kedvez a decentralista törekvéseknek. Hogy csak egy példát említsünk, hivatkozunk a soproni marhavásárok engedélyezésére, amely legkevésbbé történt érzelmi alapokon. E tekintetben Pécs sem számíthat kivételes elbánásra s rosszul teszi, ha ilyen utakon igyekzik elérni a sikerhez. — A kormány öntudatos közgazdaságpolitikája hasonló akciót kíván. A kínálkozó alkalom erre megvan. Ez az alkalom maga az a tény, hogy a kormányban megvan a hajlandóság a lóexport-vásároknak a Dunántúlra való helyezésére. A kérdés itt csak az, hogy Somogy, Tolna vagy pedig Baranya kapja-e meg az engedélyt. Hogy Pécs eredményt érjen el, be kell bizonyítania, hogy nemcsak a város, de országos érdek a lóvásároknak éppen Pécsett leendő rendezése. Ha ezt meg tudja tenni Pécs, a siker biztos. Az uj novella meggyorsítja a földbirtokreform végrehajtását Patacsi Dénes nyilatkozik a Pécsi Estnek — Pécs, jan. 30. — Tudvalevő politikai körökben erős mozgalom indult meg, hogy végre földbirtokreformot tető alá hozza, mert — dacára az intenzív munkálkodásnak — olyan sok bírtok kerül megváltásra, hogy nem győzi a földbirtok rendező bíróság. A kormány is most rövidesen novelláris úton kívánja a reformot meggyorsítani. A törvénytervezet rövidesen a nemzetgyűlés elé kerül. Hogy kisgazdakörben miképen vélekednek a dologról, annak ismertetésül közöljük Patacsi Dénes ny. államtitkár, nemzetgyűlési képviselő, nyilatkozatát, aki a következőket mondotta munkatársunknak: “ A már évek óta húzódó földbirtokreform lassan bár, de rendes mederben folyik a teljes végrehajtás felé. A munkának ezer és ezer figyelembe veendő része van, érthető tehát, ha nem megy olyan gyorsan mint ahogy szeretnék. — A kormány érezve a földbirtokreform sürgős megoldásának szükségességét novelláris uton fogja megoldani a kérdést és biztosan remélem, hogy meggyorsul a reform; rövidesen felosztják a kisajatított birtokokat. — Eddig a nagy bíróiúány miatt ment lassan. A bírói kar annyira el van foglalva, hogy több bírót nemem lehet elvenni a birtokreform céljaira. A novella kérdésében véleményt kértünk Hoyos Miksa gróftól is, ki tudvalevőleg nem híve a radikális földbirtokreformnak, de álláspontjára nézve minden felvilágosítást megtagadott, mert úgymond, azt majd annak idején a nemzetgyűlésben fogja kifejteni. Szerda, 1923. január 31. Két levél - két Igazság Testvérem Jules! Olvastam írásaidat a Pécsi Lapokban. Az örök szeretet után vágyakozó emberi lélek méla hangja szólal azokon keresztül százszor megtépett fájó magyarságunkról. Zokogásod a félreismert, a méltatlanul megalázott, megtiport érdemnek sírása. És ha erre a leggyötrőbb emberi fájdalomra gondolok, sírásod sírásom lesz. Szegény Jules és Ti mindannyian üldözött visszautasított magyarul beszélő magyarok — zsidók, akik a poklok ezer poklában nem kötöttétek egy felekezethez sem a megbízhatóságot, részvétem és együttérzésem a tietek. Jóságos Jules, aki most két alázatos koszorúval kopogtatsz két temető kapuján, hogy megteszed azt a rövid utat, • amely a két temető között van. És amely mégis elég hosszú arra, hogy a magyar kálvária végtelensége a maga irdatlan hosszúságában meredjen elénk. Ne gyűlöljük , hanem szeressük egymást! Igazcd van. Jules! Az Isten áldjon meg írásodért. Olajat csepegtettél égő sebemre. Balzsamos irt adtál szenvedéseimre. Valamennyien egy Istennek vagyunk gyermekei. Testvérem vagy, szeretlek. Pécs, 1923. jan. 29. * Agnus. Jules! Olvastam írását a Pécsi Lapokban. Írása olyan, mint a szerkesztése. A leleplezett és megtépett zsidóság örök simulása. Hunnyászkodó, siró, hízelgő és megtévesztő hangja a lobogó haragnak. Csalétkes lesbeállása a mindig megalkuvónak és soha meg nem bocsájtónak. Jules ön tudja, hogy Bismarck, Zeppelin, Hindenburg és Thyssen keresztények és fajukban germánok voltak. Rosszhiszeműség tehát rájuk hivatkozván zsidókat védeni. Rathenau, Liebknecht, Joffe, Radek (Sobelsohn) és a német romlásnak sok más gonosz szelleme, azonban zsidók voltak. Trockij, Zinoviev, Kamenov, Gussiev, Kun (Kohn) Béla, Pogány (Schwarz), Vágó (Weisz), Kanti (Kunstötter), Lukács (Lőwingen, Kalmár (Kohn), Landler, Rónai (Grünfeld), Hamburger, Böhm, Garami (Grün) stb., az orosz és a magyar országvezetők egytől-egyig szintén zsidók. Mindezek okából kérem Önt Valpes, ne fuvolázzon. Értse meg a magyar népzetek fölháborodását és hallgasson, mindenekelőtt hagyja a temető hősi halottjait békében pihenni. Ne akarjon a kegyelet szálaiból oly szemfödöt szőni, amellyel az élő és alvó keresztények és ébredő magyarok szemét befogja. Ami most történik csak a bűn büntetése. Történelmi visszahatás. Ön tudja, hogy kik lógtak állandóan a kórházakban, kik voltak papiros bakkancs-szállítók, kik lettek a hadimilliomosok, kik adták arányszámukhoz képes felesrészben a hősi halottakat? Ezért Jules, — kérem — hallgasson! Az ön tollforgató keze szőrös, mint Ezsaué. Hangja, akármilyen szelíden szóljon, hazug, mint Jákobé volt. Jules! ön az iparosok lapjában ís, tehát jóhiszemű rövidlátó magyarokat vezet az orruknál fogva, akik bizonyosan nem tudják a következő jellemző esetet. Az egyik pécsi iparossal történt. Budapesten felülvizsgálatra jelentkezett. Zsidó orvosa, miután néhány fajrokont elhelyezett, titokban megkérdezte tőle: Maga is zsidó. Igen! — volt a válasz. Helyes! szólt az orvos. A XVI-os helyőrségi kórházba küldte. Ugyanezzel az iparossal történt a galíciai fronton. Ismét orvos előtt állott. „Zsidó ön? — súgta kérdezve a fülébe. „Igen“ volt a mindent sejtő válasz. „Úgy menjen hátra. A lövészárokba menjenek a gójok. Azok oda valók" így történhetett meg, hogy amíg a keresztény lakosság arányosan pusztult el a háborúban, ellenben a zsidó lakosságnak a legmagasabb becslés szerint is csak a 2,57%-a, tehát éppen fele a népességben elfoglalt arányszámának. Így történhetett meg, hogy a háború tipikus bűnesei a hadiszállítók között, hiteles adatok alapján, 1018 terhelt közül 741 volt zsidó és 277 keresztény. Ezek közül is csak 171 magyar. Míg tehát a zsidóság legkedvezőbb esetben 2,57% erejéig vérzett el a frontokon, itthon a hadiszállítások körüli csalásokból és visszaélésekből 73% erejéig vette ki a részét. (Lásd bővebben Kovács Alajos: A zsidóság térfoglalása Magyarországon 51. old.f Azért, Jules, hallgasson. Én megértem a 19-eseket, Ön megért engem. Pécs, 1923. jan. 29. ■ Leo.