Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1884-10-18 / 43. szám

é­rfolysoaa.. Pécs, 1884. október 18-án. A­z é, tan.. Előfizetési díj: Postán npi Pécsett h­ázhoz küldve: Égési érre 5 frt, felérre 2 frt 50 kr. negyed évre 1 fit 25 kr. Egyes szám 10 kr. Megjelenik mindes­ szombaton. Fgjes számok kaphatók Weidinger N. könyvher. (Széchényi-tér.)PÉCSI FIGYELŐ. ffi­-----------—-------------------- SZERKESZTŐI IRODA: Ó-posta-utca a 16-ik szám. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára:­­­­gy öt hasábos petit sor egyszeri­­ megjelenéséért 6 kr., 3-szori 5 kr., % (6-szerértikr.fizetendő'.—Minden­­ hirdetés után 30 kr. bélyegdij fize­tendő'. A Dsik­tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. m­ KIADÓ HIVATAL: János­ utcza 8-ik szám. »­ A függetlenségi és 48-as párt felirati javaslata. A függetlenségi és 48-as párt szer­dán adta be felirati javaslatát Irányi Dániel, Mocsáry Lajos, Hoitsy Pál, Halász Zsigmond, Ferenczy Miklós, Bartha Miklós, Gulácsy Gyula, Justh Gyula, Poppovics Károly és Csanády Sándor aláírásával. Irányi Dániel ha­talmas beszéd kíséretében indokolta a párt feliratát. Rámutatott az okokra, melyek miatt a képviselőház felirati bizottságának javaslatát el nem fogad­hatja. Maga a felirat a legfontosabb politikai nyilatkozat. A kormánypárti felirat által hamis színbe öltöztetett országos állapotokat, a rideg valóság­nak megfelelőleg ecseteli és ezzel ösz­­hangzásban utal a módokra és eszkö­zökre , melyek egyedül segíthetnek rajtunk. Meggyőződésünk, hogy a fel­irat milliók és milliók szivében kelt visszhangot. A felirat szóról-szóra itt következik : Felséges császár és apostoli király! Hazafias készséggel jelentünk meg a Fel­séged által összehívott jelen országgyűlé­sen, hogy hazánk állami fenmaradásának biztosítékairól, szellemi és anyagi jólété­nek előmozdításáról gondoskodjunk. De mielőtt ezen feladat megoldásához fognánk, nem hallgathatjuk el Felséged előtt, hogy a választások körül, melyeknek ezen kép­viselőház eredetét köszöni, igen sok és súlyos visszaélést követtetett el. A vesztegetések minden neme, a tiszt­viselők és hivatalnokok illetéktelen befo­lyása, sőt nyomása a polgárok elhatáro­zására, melyet igen sok kerületben tapasz­taltunk, itt-ott egyes erőszak, azonkívül, hogy a nép erkölcseit megmételyezik, meg­fosztják a választásokat azon jogvéle­­lemtől, hogy azok a nemzet szabad aka­ratának eredménye s így aláássák a nép bizodalmát, nemcsak a képviselőház, hanem maga a parlamenti rendszer iránt is. Mely bajon véleményünk szerint csak úgy lehet segíteni, ha egyrészt oly kormány kezébe tétetik le az ország ügyeinek vezetése, a­mely nem helyezi fölébe törvénynek, er­­kölcsiségnek és alkotmányos szabadságnak a többség minden áron való biztosítását s ez által saját hatalmának megörökítését, s ha másrészt a titkos szavazás hozatik be s a kérvénynyel megtámadott válasz­tások érvényessége fölött a kir. Kúriára ruháztatik a bíráskodás. Felséged sok és fontos teendőre hívja fel a törvényhozás figyelmét. Osztozunk Felséged azon nézetében, miszerint a főrendiháznak 1869. óta, a trónról folytonosan a feladatok közé sorolt rendezése tovább nem halasztható s ké­szek vagyunk az e tárgyban benyújtandó törvényjavaslathoz hozzájárulni, ha az által az­ uj felsőház a képviseleti alapon nyugvó képviselőházzal összhangzásba hozatik s egyfelől a kormány független lesz, más­felől a haladásnak útjában akadályt nem fog képezni. Az állami tisztviselők nyugdíjaztatá­sának, törvény útján való rendezését mi is óhajtjuk, de óhajtjuk egyúttal egy szol­gálati szabályzat (pragmatika) kidolgozását, a­mely a tisztviselőket elöljáróik önkénye ellen biztosítsa. S óhajtjuk a büntetőjogi törvényho­zásnak, a bűnvádi eljárás által való ki­egészítését az esküdtszéki intézmény alap­ján, nemkülönben az annyi idő óta ké­szülő polgári törvénykönyvnek is, még­pedig nem részenként, hanem egyszerre való előterjesztését, a­­perjognak a köz­vetlenség és szóbeliség alapján való meg­alkotását s a bírósági szervezet végleges megállapítása s ezáltal is a bírói függet­lenség biztosítását. Szintúgy szükségesnek tartjuk az or­szágos közmunka ügynek rendezését, a hajókázható folyók, különösen a felső Du­nának, a hajózás érdekében szabályozását s komoly megfontolás tárgyává tesszük a Vaskapunál a hajózási akadályoknak el­hárítását. Szükségesnek tartjuk továbbá: az árvízmentesítés ügyének előmozdítását, a vizijognak, a mezei rendőrségi törvény­nek, a bányajognak újra­alkotását s egy­részt az idegen és káros elemek beköltö­zésének a honosítási és községi törvények módosítása által való korlátozását, más­részt az ország közgazdasági és nemzeti­ségi érdekeivel megegyező telepítésnek állami kedvezmények mellett is elősegí­tését. Az általános közigazgatási bíróságok felállítása, ha azok nemcsak bizonyos vitás kérdések eldöntésére, hanem egyszersmind a tisztviselők önkényének és annak meg­akadályozására lesznek hivatva, hogy a miniszterek oly esetekben is, melyekben érdekelve vannak, végérvényesen döntse­nek, egy rég érzett szükséget fog pótolni, de a közigazgatás terén tapasztalt szám­talan kisebb-nagyobb bajnak és vissza­élésnek orvoslása, azonkívül azonban a központosítási rendszer kizárásával s az önkormányzat sérelme nélkül létesítendő szorosabb ellenőrzést és szigorúbb fele­­letrevonást követel, mely csak úgy remél­hető, ha a tisztviselők nem használtatnak pártczélokra föllebbvalóik által. Felséged arra is méltóztatik felhívni figyelmünket, hogy az országgyűlés tarta­mának meghosszabítása a haza érdekében czélszerűnek mutatkozik. Senki sem érzi nálunknál inkább a vá­lasztásoknál előforduló vesztegetések er­kölcsrontó hatását, de azoknak ellenszere véleményünk szerint nem az országgyűlés tartamának meghosszabbítása, hanem a törvények szigorú alkalmazásában kere­sendő. A fajok, felekezetek és társadalmi osztályok elleni izgatásokat mi is, még­pe­dig annyival is inkább kárhoztatjuk, mert a szabadságot és egyenlőséget, vallás, nem­zetiség és osztályra való tekintet nélkül­­ fentartani, sőt a­mennyiben még nem minden tekintetben léteznék, az állam ózdi­jainak megóvása mellett valósittatni kíván­juk s a társadalom alapjait tevő intézmé­­­­nyeket sértetlenül megőrizni akarjuk, a polgári szabadság biztosítékainak felfüg­gesztését azonban a trónbeszédben jelzett okoknál fogva nem tartván szükségesnek, azt, ha megkísértetnék, határozottan elle­nezni lennénk kénytelenek. Felséged biztosítani méltóztatik, hogy a kormány ezentúl is fog törekedni az egyensúlynak az államháztartásban helyre­állítására, tartózkodván egyébiránt attól, hogy túlságos terhet rójjon a nemzet vál­­laira és hogy a legnagyobb takarékosságot fogja szem előtt tartani, a­nélkül azonban, hogy meg akarná tagadni azt, a­mi az ál­lam biztonságára anyagi és szellemi gya­rapodására okvetlen szükséges. Mi fájdalom, nem tapasztaltuk eddig, hogy a kormány az államháztartás egyen­súlyának helyreállítására komolyan és si­keresen törekednék, a­miről egyrészt a túlságos előirányzatok, másrészt az évről­­évre megújuló s daczára a folytonos adó­emelésnek alig kisebbülő defic­itek tagad­hatatlan bizonyságot tesznek, sem pedig azt nem tapasztaltuk, hogy a polgárok vállainak túlterhelésétől tartózkodnék a kormány, sőt ellenkezőleg, kénytelenek va­gyunk feltárni Felséged előtt, hogy állami pénzügyeink, különösen Bosznia és Hercze­­govina elfoglalása óta, igen komoly aggo­dalomra szolgáltatnak okot, annyival inkább, mert az ország lakosainak ereje már­is szerfelett meg lévén feszítve, jövedelmük, illetőleg keresetük pedig a külföldi verseny miatt is mindinkább csökkenvén, nemcsak újabb terhek viselésére nem képesek, de sőt a mostaniak alatt is már roskadoznak. Mely bajok olyan aggasztó módon nyilvánulnak úgy az iparos, mint néhány év óta különösen a földművesosztály köré­ben, hogy azoknak lehető orvoslása vagy legalább enyhítése egyik fő gondját kell, hogy képezze a törvényhozásnak. Az ország pénzügyeinek rendezése, erős meggyőződésünk szerint, a kiadások csökkentésén kívül, mely végre a hadsereg létszámának, illetőleg a tényleges szolgá­lati időnek lejebb szállítása kívánatos, csakis a közgazdasági érdekeknek minden terén való ápolása által, leginkább egy önálló nemzeti bank s a külön vámterület felállítása esetén várható nagyobb bevéte­lek segítségével érhető el, az önállóan szabályozható vámok a hazai ipar s vele a földmivelés fejlesztésének is egyik hat­hatósabb eszköze leendőén. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy viszonyunk Németországhoz a lehető leg­bensőbb és hogy a többi államokkal is a legjobb baráti viszonyban állunk, a mi Felséged szavai szerint bizton engedi re­mélnünk, hogy külbonyodalmak által meg nem zavarva, szentelhetjük munkásságunkat Magyarország jóléte, anyagi és szellemi felvirágoztatása előmozdításának. Ámde mi csak akkor leszünk állami létünk és jövőnk iránt megnyugtatva, és csak akkor reméljük hazánk anyagi és szellemi erejének teljes mértékben való kifejlődését, ha az 1867. XII. t. sz. eltör­lésével, koronás királyunkkal egyetértve az ország minden ügyeiről, tehát a kfd­-, pénz-, kereskedelmi- és hadügyről is, mely önálló nemzeti hadsereget tételez fel, ön­állóan intézkedhetünk, a Felséged kor­mányzása alatt álló többi országok és tar­tományokkal, bárba a legbensőbb barát­ságban s közös veszély esetén egymást teljes erővel támogatva, csupán Felséged személye által lévén viszonyban. Mely kívánságunk forró kívánsága az egész nemzetnek, a melyet annál inkább fórnál mintliad*v nv. azámn« no*v T^o*i mint. Hervad­áskor. p­szi eső permetezik, Búbánatos az idő — Szivem gyásza a bús napok, Borúlátók Árnyékával egyre nő. A felhős ég a ligetek Virágait siratja — Nekem is volt egy virágom, Sirathatom, Zokoghatok miatta. Künn hervadás, szivemben gyász ! Óh mily fájó, kinek ez ; De ha napom lealkonyul — A síron túl, Újra élni gyönyör lesz ! Várady Ferencz: Könnyű szívvel. .. Csupán egy futó perez szerelmed, Most támadt és örök­re vége ! Még értem hévül forró kebled S már másé minden szenvedélye. Nem tudom, a nyugvó nap mit hoz És nem tudom mit rejt a hajnal ; Uj titok járul titkaidhoz, Míg rajtam csügsz még édes ajkkal. Nem hiszek többé kéjnek, üdvnek. Szavad, mosolyod, mind csak amit! Lásd: mikor az ég legderültebb. Én akkor rettegem villám­at! 1«, Egyszer mosoly, máskor könnyek, Majd menyország, majd pokol, Mit a sors nyújt, ez is az is Nevetséges és botor! Megfagy a mosoly ajkadon, Kiapadnak könyeink , A menyország is bezárul, De a pokol egyre int. Te átkozod éltem, élted, S megidézesz odafenn . . . . Én megáldom nemes lelked S zokogok keservesen ! Prém József: O s s­­­á­n. Gyásznótákat fütyül az ősz bús szele, Hervad a táj, hull a fának levele . Innen-onnan az idő zord télre vár. . . Hervadáshoz nagyon közel a halál ! Várady Ferencz: Az ősz olyan, mint egy haldokló jó barát. Szeme — a nap — bár enyhébb s homályosabb a nyár ragyogó hevénél, mégis úgy felmelegít, biztat. Minden szava: a madarak éneke, a bogarak zsongása, a lombhullás nesze, egy ossiáni dallá vegyülve, benne a ter­mészet vigsága int búcsút. Igen búcsúzunk, kik együtt oly vigak valánk, kinek kedves mosolyát tavasz jöttével felüdült szív repeső örömével üd­vözöltük; kinek éltető melegén, lombjai hű­s árnyékában — a nyár derekán — annyi órát szentelünk nyájas incselkedés közepett, a természet vig­angyala az ősszel bucsucsók­ait hinti a Teremtő föld­jére és ennek lakóira. És mintha fájna neki tőlünk való megválása, búcsúja oly mélabús; úgy gondolja, hogy nem illő a búcsúzáéhoz „-----------felhőtlen ég, Mosolygó sima arcz, Élénk verőfényes vidék — Oh fájna most nekünk e rajz ! Kék fátyol messze bérez fokán, Arany hajó, mely futva szegdel Bíbor habot .... Jer­ossián Ködös, homályos énekeddel.“ De búcsúja mindamellett nem kétség­beejtő haldoklás, hol töredezett fohász és könnyzápor tör utat, komorabbá teendő a ravatal gyászát. Oh nem! Ami kedves barátunk búcsúja méltó az ő előéletéhez. Bármily szárazak karjai — az ekevesztett fák sudarai — az égre mutatnak azok, mintegy biztatva bennün­ket a hallhatatlansággal s igy a viszont­látással. Az ő haldoklása kegyes kiméletü irá­nyunkban. Nem akar könnyek közt meg­halni, nem abban keresi gyönyörűségét, hogy sokan sirassák, hanem összeseregli a népeket még egyszer föltárja előttünk még mindig gyönyörködtető képtárát, dúsgaz­dag kebelét. Még zöld a pázsit, még han­gos az erdő, még beszédes a patak,­még éltetők a napsugarak. Ámde nem tart soká. Egyszerre csak oda jutnk, hogy „A természet elhagyatott szentegyház ; Nincs benne buzgó népe már: A virágok, a hallgat orgonája, Hallgat a sok épekes madár “ Kincseit is kiosztotta. Tele a hambár, padláson szelelőben áll a gyümölcs, száraz alatt minden takarmány s vigan kelepel a malom. A természet nem készít végrendeletet. Igen jól ismeri czivakodó természetünket, jól tudja mint értjük a törvényt kiforgatni jogaiból. Nagy bölcsen tehát még életé­ben csinál közöttünk o­szályt, még­pedig mily csodálandó igazságszeretettel. Minden­kinek annyit juttat, amennyit munká­jával kiérdemelt. Végezetül meghívja népeit a hegyek közé s legutolsó ajándékát ekkor osztja szét. Selyem az élet ilyenkor; mindenki részesülhet az örömből. Végsehajtásában is még jó szándék­kal viseltetik irántunk az ősz. A szüret elérkeztekor fölzajlik még egyszer a természet sz­entegyháza, vissz­hangjául a tavasznak. A szüret vigságában az ősz hattyú­dala szólt. A bokor csillaga, a kis Szent­ János bogár eltűnik, a csigák, békák milliói pi­henni szólnak a meleg föld ölébe. „A hegy boltozatin néma homály borong, Nektár thursusain nem mosolyog gerezd; S hol nem rég ez Öröm vig dala harsogott, Most minden szomorú és kihalt.“ Az ember pedig bevonul hajlékába s a tengeri­ hántás közben az ujbor mellett ifjú cselédek ajkb­ól vig ének csendül, visszhang gyanánt a szabad természet el­búcsúzott örömeire. Jó barátunk, kedves ősz! mosolygá­sod bár nem oly derült, mint a tavaszé, de kézszorításod annál gazdagabb, a vi­szontlátás reményében hálás üdvözletünk kisér a távol hazába. Ykanor, Kadur és Katicza. Daudet Ernő után francziából: Ozoray Árpád. Kadur-ben-Keriffa, őrmester az afrikai vadász­ezredben, súlyosan megsebesülve a Savanyú-patak melletti fűrészelő malomba újabb törvényen alapszik s annak teljesí­tése mig egyrészt saját boldogságára el­­kerülhetlenül szükséges, addig másrészt sem a király és uralkodóház jogait sem sérti, sem a császári korona alatt álló or­szágoknak akár jogai, akár jogos érdekei­vel nem ellenkezik, sőt végeredményében ezeknek is megfelelne. Az új honvédelmi miniszter. Mint megbízható forrásból értesülünk, a hon­védelmi miniszteri tárczát Szapáry István gróf, pest megyei főispán kapja meg, hon­védelmi álamtitkárrá pedig Forinyák Géza tábornok neveztetik ki. Mind a két kineve­zést a honvédelmi minisztériumban bevég­­zett ténynek tartják. Országgyűlés. A képviselőház szombati napirendjén változatos tárgysorozat állott. Felolvastat­tak a kormánypárt és S­i­m­o­n­y­i Iván fel­irati javaslatai. Ugyancsak az e napi ülésen olvasták fel az antiszemiták feliratát. Az el­nök ellenezte az antiszemiták javaslatának felolvasását, mert már megjelent a lapok­ban, I­s­­­ó­c­z­y felszólalása után mégis fel­olvasták. Végül Irányi Dániel interpel­lálta Tisza Kálmánt a három császár találkozásáról.­­ A főrendiház szintén tar­tott rövid ülést, melyen elhatározta, hogy a delegáczió tagjait a hétfői ülésen fogja meg­­választani. A főrendiház hétfői ülésén tárgyalás alá vették a főrendiház válaszfelirati javaslatát, melyet rövid vita után úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadták. Az ülés nem volt nagyon látogatott. A notabilitások kö­zül csak Andrássy Gyula és Lónyay Meny­hért grófok voltak jelen, az egyházi mél­tóságok közül Slamassa érsek, Császka és Kovács püspökök. A főrendi ellenzék kiváló tagjai közül Zichy Nándor gróf, Festetich Tasziló gróf és Prónay Dezső báró. A vita alig vett egy órát igénybe. Zichy Nándor gróf általánosságban szólt az javaslathoz. Prónay Dezső báró a rész­letes tárgyalásnál szólalt fel. Tisza Kálmán miniszterelnök Zichy beszédét akarta félre­magyarázni, igyekezetét azonban lerontotta Zichy viszonválasza. Ezen ülésen a dele­gáczió tagjait is megválasztották. A válaszfelirati vita szerdán indult meg a képviselőházban. Mindkét ellenzék felhasználta az alkalmat, hogy a kormány ellen a legkíméletlenebb támadásokat in­tézzék. Különösen Irányi Dánielnek, a füg­getlenségi és 48-as párt elnökének beszéde a legsujtóbb kritika volt, melyet valaha Ti­sza Kálmán ellen gyakoroltak. Tisza Kál­mán és egyáltalában a kormányférfiak ké­nyelmetlenül izegtek-mozogtak székeiken a hatalmas beszéd hatása alatt, melynek élét, szónoki lendületét éppen nem csökkentette a tiszteletre méltó szónok­i betegség foly­ vitetett; öt hosszú hétig feküdt öntudatla­nul, heves lázrohamokban, élet és halál között. Képzelődései után ítélve, olykor azt hitte, hogy vad csatazajban küzd. Végre ismét felnyitotta szemeit s meg­lepetésére észrevette, hogy tágas szobában fekszik, melynek ablakain nagy fehér füg­gönyök akadályozták a szürke felhők kö­zül kikandikáló napsugarainak behatolá­sát. Az ablak alatt hatalmas fa nyúlt a levegőbe, hajtásai­ és ágaival. Az ágy előtt pedig figyelmes, csöndes betegápolónő,­­ nem irgalmasrendi apácza, mint kü­lönben a tábori kórházakban szokásban volt. Nem hordott ezüst keresztet nyakán, sem olvasót, sem fátyolt, ezek helyett azon­ban két buja növésű hajtekercs omlott le bársony pruszlikjára. Olykor ezt a­ felkiáltást lehete hallani: — Katicza! Katicza ! Ilyenkor a leányka fölemelkedett, lábujj hegyen lassan kisuhant s a sebesültre élvezet volt a másik szobából áthallatszó, szép csengésü üde hangot hallgatni. Oly kedvesen csengett, hanglejtése oly jóte­­vőleg hatott, mint a fűrészelő malom mel­lett elfolyó patak locsogása. Kadur-ben-Kerifia igen sokáig bete­­geskedet, s üdülése is meglehetősen hosz­­szadalmas volt, de a Rippart család fá­­radhatlanul gondoskodott felőle, amíg tel­jesen fel nem gyógyult és minden lesel­kedő tekintet elől el tudta őt rejteni, s így a poroszok nem vihették fogságba, ezernyi másokhoz hasonlóan, a mainczi kaséz­mattákba. Már­­a gyógyulás utján volt, ismét beszélni kezdett, fényes fehér fogait mu­tatva, a szobában is járkált e közben egyenruhájának egyik ujját lazán engedte

Next