Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1884-10-18 / 43. szám
érfolysoaa.. Pécs, 1884. október 18-án. Az é, tan.. Előfizetési díj: Postán npi Pécsett házhoz küldve: Égési érre 5 frt, felérre 2 frt 50 kr. negyed évre 1 fit 25 kr. Egyes szám 10 kr. Megjelenik mindes szombaton. Fgjes számok kaphatók Weidinger N. könyvher. (Széchényi-tér.)PÉCSI FIGYELŐ. ffi-----------—-------------------- SZERKESZTŐI IRODA: Ó-posta-utca a 16-ik szám. Kéziratok vissza nem küldetnek. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauhorn Antal úr a városház épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára:gy öt hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr., 3-szori 5 kr., % (6-szerértikr.fizetendő'.—Minden hirdetés után 30 kr. bélyegdij fizetendő'. A Dsiktér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. m KIADÓ HIVATAL: János utcza 8-ik szám. » A függetlenségi és 48-as párt felirati javaslata. A függetlenségi és 48-as párt szerdán adta be felirati javaslatát Irányi Dániel, Mocsáry Lajos, Hoitsy Pál, Halász Zsigmond, Ferenczy Miklós, Bartha Miklós, Gulácsy Gyula, Justh Gyula, Poppovics Károly és Csanády Sándor aláírásával. Irányi Dániel hatalmas beszéd kíséretében indokolta a párt feliratát. Rámutatott az okokra, melyek miatt a képviselőház felirati bizottságának javaslatát el nem fogadhatja. Maga a felirat a legfontosabb politikai nyilatkozat. A kormánypárti felirat által hamis színbe öltöztetett országos állapotokat, a rideg valóságnak megfelelőleg ecseteli és ezzel öszhangzásban utal a módokra és eszközökre , melyek egyedül segíthetnek rajtunk. Meggyőződésünk, hogy a felirat milliók és milliók szivében kelt visszhangot. A felirat szóról-szóra itt következik : Felséges császár és apostoli király! Hazafias készséggel jelentünk meg a Felséged által összehívott jelen országgyűlésen, hogy hazánk állami fenmaradásának biztosítékairól, szellemi és anyagi jólétének előmozdításáról gondoskodjunk. De mielőtt ezen feladat megoldásához fognánk, nem hallgathatjuk el Felséged előtt, hogy a választások körül, melyeknek ezen képviselőház eredetét köszöni, igen sok és súlyos visszaélést követtetett el. A vesztegetések minden neme, a tisztviselők és hivatalnokok illetéktelen befolyása, sőt nyomása a polgárok elhatározására, melyet igen sok kerületben tapasztaltunk, itt-ott egyes erőszak, azonkívül, hogy a nép erkölcseit megmételyezik, megfosztják a választásokat azon jogvélelemtől, hogy azok a nemzet szabad akaratának eredménye s így aláássák a nép bizodalmát, nemcsak a képviselőház, hanem maga a parlamenti rendszer iránt is. Mely bajon véleményünk szerint csak úgy lehet segíteni, ha egyrészt oly kormány kezébe tétetik le az ország ügyeinek vezetése, amely nem helyezi fölébe törvénynek, erkölcsiségnek és alkotmányos szabadságnak a többség minden áron való biztosítását s ez által saját hatalmának megörökítését, s ha másrészt a titkos szavazás hozatik be s a kérvénynyel megtámadott választások érvényessége fölött a kir. Kúriára ruháztatik a bíráskodás. Felséged sok és fontos teendőre hívja fel a törvényhozás figyelmét. Osztozunk Felséged azon nézetében, miszerint a főrendiháznak 1869. óta, a trónról folytonosan a feladatok közé sorolt rendezése tovább nem halasztható s készek vagyunk az e tárgyban benyújtandó törvényjavaslathoz hozzájárulni, ha az által az uj felsőház a képviseleti alapon nyugvó képviselőházzal összhangzásba hozatik s egyfelől a kormány független lesz, másfelől a haladásnak útjában akadályt nem fog képezni. Az állami tisztviselők nyugdíjaztatásának, törvény útján való rendezését mi is óhajtjuk, de óhajtjuk egyúttal egy szolgálati szabályzat (pragmatika) kidolgozását, amely a tisztviselőket elöljáróik önkénye ellen biztosítsa. S óhajtjuk a büntetőjogi törvényhozásnak, a bűnvádi eljárás által való kiegészítését az esküdtszéki intézmény alapján, nemkülönben az annyi idő óta készülő polgári törvénykönyvnek is, mégpedig nem részenként, hanem egyszerre való előterjesztését, aperjognak a közvetlenség és szóbeliség alapján való megalkotását s a bírósági szervezet végleges megállapítása s ezáltal is a bírói függetlenség biztosítását. Szintúgy szükségesnek tartjuk az országos közmunka ügynek rendezését, a hajókázható folyók, különösen a felső Dunának, a hajózás érdekében szabályozását s komoly megfontolás tárgyává tesszük a Vaskapunál a hajózási akadályoknak elhárítását. Szükségesnek tartjuk továbbá: az árvízmentesítés ügyének előmozdítását, a vizijognak, a mezei rendőrségi törvénynek, a bányajognak újraalkotását s egyrészt az idegen és káros elemek beköltözésének a honosítási és községi törvények módosítása által való korlátozását, másrészt az ország közgazdasági és nemzetiségi érdekeivel megegyező telepítésnek állami kedvezmények mellett is elősegítését. Az általános közigazgatási bíróságok felállítása, ha azok nemcsak bizonyos vitás kérdések eldöntésére, hanem egyszersmind a tisztviselők önkényének és annak megakadályozására lesznek hivatva, hogy a miniszterek oly esetekben is, melyekben érdekelve vannak, végérvényesen döntsenek, egy rég érzett szükséget fog pótolni, de a közigazgatás terén tapasztalt számtalan kisebb-nagyobb bajnak és visszaélésnek orvoslása, azonkívül azonban a központosítási rendszer kizárásával s az önkormányzat sérelme nélkül létesítendő szorosabb ellenőrzést és szigorúbb feleletrevonást követel, mely csak úgy remélhető, ha a tisztviselők nem használtatnak pártczélokra föllebbvalóik által. Felséged arra is méltóztatik felhívni figyelmünket, hogy az országgyűlés tartamának meghosszabítása a haza érdekében czélszerűnek mutatkozik. Senki sem érzi nálunknál inkább a választásoknál előforduló vesztegetések erkölcsrontó hatását, de azoknak ellenszere véleményünk szerint nem az országgyűlés tartamának meghosszabbítása, hanem a törvények szigorú alkalmazásában keresendő. A fajok, felekezetek és társadalmi osztályok elleni izgatásokat mi is, mégpedig annyival is inkább kárhoztatjuk, mert a szabadságot és egyenlőséget, vallás, nemzetiség és osztályra való tekintet nélkül fentartani, sőt amennyiben még nem minden tekintetben léteznék, az állam ózdijainak megóvása mellett valósittatni kívánjuk s a társadalom alapjait tevő intézményeket sértetlenül megőrizni akarjuk, a polgári szabadság biztosítékainak felfüggesztését azonban a trónbeszédben jelzett okoknál fogva nem tartván szükségesnek, azt, ha megkísértetnék, határozottan ellenezni lennénk kénytelenek. Felséged biztosítani méltóztatik, hogy a kormány ezentúl is fog törekedni az egyensúlynak az államháztartásban helyreállítására, tartózkodván egyébiránt attól, hogy túlságos terhet rójjon a nemzet vállaira és hogy a legnagyobb takarékosságot fogja szem előtt tartani, anélkül azonban, hogy meg akarná tagadni azt, ami az állam biztonságára anyagi és szellemi gyarapodására okvetlen szükséges. Mi fájdalom, nem tapasztaltuk eddig, hogy a kormány az államháztartás egyensúlyának helyreállítására komolyan és sikeresen törekednék, amiről egyrészt a túlságos előirányzatok, másrészt az évrőlévre megújuló s daczára a folytonos adóemelésnek alig kisebbülő deficitek tagadhatatlan bizonyságot tesznek, sem pedig azt nem tapasztaltuk, hogy a polgárok vállainak túlterhelésétől tartózkodnék a kormány, sőt ellenkezőleg, kénytelenek vagyunk feltárni Felséged előtt, hogy állami pénzügyeink, különösen Bosznia és Herczegovina elfoglalása óta, igen komoly aggodalomra szolgáltatnak okot, annyival inkább, mert az ország lakosainak ereje máris szerfelett meg lévén feszítve, jövedelmük, illetőleg keresetük pedig a külföldi verseny miatt is mindinkább csökkenvén, nemcsak újabb terhek viselésére nem képesek, de sőt a mostaniak alatt is már roskadoznak. Mely bajok olyan aggasztó módon nyilvánulnak úgy az iparos, mint néhány év óta különösen a földművesosztály körében, hogy azoknak lehető orvoslása vagy legalább enyhítése egyik fő gondját kell, hogy képezze a törvényhozásnak. Az ország pénzügyeinek rendezése, erős meggyőződésünk szerint, a kiadások csökkentésén kívül, mely végre a hadsereg létszámának, illetőleg a tényleges szolgálati időnek lejebb szállítása kívánatos, csakis a közgazdasági érdekeknek minden terén való ápolása által, leginkább egy önálló nemzeti bank s a külön vámterület felállítása esetén várható nagyobb bevételek segítségével érhető el, az önállóan szabályozható vámok a hazai ipar s vele a földmivelés fejlesztésének is egyik hathatósabb eszköze leendőén. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy viszonyunk Németországhoz a lehető legbensőbb és hogy a többi államokkal is a legjobb baráti viszonyban állunk, a mi Felséged szavai szerint bizton engedi remélnünk, hogy külbonyodalmak által meg nem zavarva, szentelhetjük munkásságunkat Magyarország jóléte, anyagi és szellemi felvirágoztatása előmozdításának. Ámde mi csak akkor leszünk állami létünk és jövőnk iránt megnyugtatva, és csak akkor reméljük hazánk anyagi és szellemi erejének teljes mértékben való kifejlődését, ha az 1867. XII. t. sz. eltörlésével, koronás királyunkkal egyetértve az ország minden ügyeiről, tehát a kfd-, pénz-, kereskedelmi- és hadügyről is, mely önálló nemzeti hadsereget tételez fel, önállóan intézkedhetünk, a Felséged kormányzása alatt álló többi országok és tartományokkal, bárba a legbensőbb barátságban s közös veszély esetén egymást teljes erővel támogatva, csupán Felséged személye által lévén viszonyban. Mely kívánságunk forró kívánsága az egész nemzetnek, a melyet annál inkább fórnál mintliad*v nv. azámn« no*v T^o*i mint. Hervadáskor. pszi eső permetezik, Búbánatos az idő — Szivem gyásza a bús napok, Borúlátók Árnyékával egyre nő. A felhős ég a ligetek Virágait siratja — Nekem is volt egy virágom, Sirathatom, Zokoghatok miatta. Künn hervadás, szivemben gyász ! Óh mily fájó, kinek ez ; De ha napom lealkonyul — A síron túl, Újra élni gyönyör lesz ! Várady Ferencz: Könnyű szívvel. .. Csupán egy futó perez szerelmed, Most támadt és örökre vége ! Még értem hévül forró kebled S már másé minden szenvedélye. Nem tudom, a nyugvó nap mit hoz És nem tudom mit rejt a hajnal ; Uj titok járul titkaidhoz, Míg rajtam csügsz még édes ajkkal. Nem hiszek többé kéjnek, üdvnek. Szavad, mosolyod, mind csak amit! Lásd: mikor az ég legderültebb. Én akkor rettegem villámat! 1«, Egyszer mosoly, máskor könnyek, Majd menyország, majd pokol, Mit a sors nyújt, ez is az is Nevetséges és botor! Megfagy a mosoly ajkadon, Kiapadnak könyeink , A menyország is bezárul, De a pokol egyre int. Te átkozod éltem, élted, S megidézesz odafenn . . . . Én megáldom nemes lelked S zokogok keservesen ! Prém József: O s sán. Gyásznótákat fütyül az ősz bús szele, Hervad a táj, hull a fának levele . Innen-onnan az idő zord télre vár. . . Hervadáshoz nagyon közel a halál ! Várady Ferencz: Az ősz olyan, mint egy haldokló jó barát. Szeme — a nap — bár enyhébb s homályosabb a nyár ragyogó hevénél, mégis úgy felmelegít, biztat. Minden szava: a madarak éneke, a bogarak zsongása, a lombhullás nesze, egy ossiáni dallá vegyülve, benne a természet vigsága int búcsút. Igen búcsúzunk, kik együtt oly vigak valánk, kinek kedves mosolyát tavasz jöttével felüdült szív repeső örömével üdvözöltük; kinek éltető melegén, lombjai hűs árnyékában — a nyár derekán — annyi órát szentelünk nyájas incselkedés közepett, a természet vigangyala az ősszel bucsucsókait hinti a Teremtő földjére és ennek lakóira. És mintha fájna neki tőlünk való megválása, búcsúja oly mélabús; úgy gondolja, hogy nem illő a búcsúzáéhoz „-----------felhőtlen ég, Mosolygó sima arcz, Élénk verőfényes vidék — Oh fájna most nekünk e rajz ! Kék fátyol messze bérez fokán, Arany hajó, mely futva szegdel Bíbor habot .... Jerossián Ködös, homályos énekeddel.“ De búcsúja mindamellett nem kétségbeejtő haldoklás, hol töredezett fohász és könnyzápor tör utat, komorabbá teendő a ravatal gyászát. Oh nem! Ami kedves barátunk búcsúja méltó az ő előéletéhez. Bármily szárazak karjai — az ekevesztett fák sudarai — az égre mutatnak azok, mintegy biztatva bennünket a hallhatatlansággal s igy a viszontlátással. Az ő haldoklása kegyes kiméletü irányunkban. Nem akar könnyek közt meghalni, nem abban keresi gyönyörűségét, hogy sokan sirassák, hanem összeseregli a népeket még egyszer föltárja előttünk még mindig gyönyörködtető képtárát, dúsgazdag kebelét. Még zöld a pázsit, még hangos az erdő, még beszédes a patak,még éltetők a napsugarak. Ámde nem tart soká. Egyszerre csak oda jutnk, hogy „A természet elhagyatott szentegyház ; Nincs benne buzgó népe már: A virágok, a hallgat orgonája, Hallgat a sok épekes madár “ Kincseit is kiosztotta. Tele a hambár, padláson szelelőben áll a gyümölcs, száraz alatt minden takarmány s vigan kelepel a malom. A természet nem készít végrendeletet. Igen jól ismeri czivakodó természetünket, jól tudja mint értjük a törvényt kiforgatni jogaiból. Nagy bölcsen tehát még életében csinál közöttünk oszályt, mégpedig mily csodálandó igazságszeretettel. Mindenkinek annyit juttat, amennyit munkájával kiérdemelt. Végezetül meghívja népeit a hegyek közé s legutolsó ajándékát ekkor osztja szét. Selyem az élet ilyenkor; mindenki részesülhet az örömből. Végsehajtásában is még jó szándékkal viseltetik irántunk az ősz. A szüret elérkeztekor fölzajlik még egyszer a természet szentegyháza, visszhangjául a tavasznak. A szüret vigságában az ősz hattyúdala szólt. A bokor csillaga, a kis Szent János bogár eltűnik, a csigák, békák milliói pihenni szólnak a meleg föld ölébe. „A hegy boltozatin néma homály borong, Nektár thursusain nem mosolyog gerezd; S hol nem rég ez Öröm vig dala harsogott, Most minden szomorú és kihalt.“ Az ember pedig bevonul hajlékába s a tengeri hántás közben az ujbor mellett ifjú cselédek ajkból vig ének csendül, visszhang gyanánt a szabad természet elbúcsúzott örömeire. Jó barátunk, kedves ősz! mosolygásod bár nem oly derült, mint a tavaszé, de kézszorításod annál gazdagabb, a viszontlátás reményében hálás üdvözletünk kisér a távol hazába. Ykanor, Kadur és Katicza. Daudet Ernő után francziából: Ozoray Árpád. Kadur-ben-Keriffa, őrmester az afrikai vadászezredben, súlyosan megsebesülve a Savanyú-patak melletti fűrészelő malomba újabb törvényen alapszik s annak teljesítése mig egyrészt saját boldogságára elkerülhetlenül szükséges, addig másrészt sem a király és uralkodóház jogait sem sérti, sem a császári korona alatt álló országoknak akár jogai, akár jogos érdekeivel nem ellenkezik, sőt végeredményében ezeknek is megfelelne. Az új honvédelmi miniszter. Mint megbízható forrásból értesülünk, a honvédelmi miniszteri tárczát Szapáry István gróf, pest megyei főispán kapja meg, honvédelmi álamtitkárrá pedig Forinyák Géza tábornok neveztetik ki. Mind a két kinevezést a honvédelmi minisztériumban bevégzett ténynek tartják. Országgyűlés. A képviselőház szombati napirendjén változatos tárgysorozat állott. Felolvastattak a kormánypárt és Simonyi Iván felirati javaslatai. Ugyancsak az e napi ülésen olvasták fel az antiszemiták feliratát. Az elnök ellenezte az antiszemiták javaslatának felolvasását, mert már megjelent a lapokban, Isóczy felszólalása után mégis felolvasták. Végül Irányi Dániel interpellálta Tisza Kálmánt a három császár találkozásáról. A főrendiház szintén tartott rövid ülést, melyen elhatározta, hogy a delegáczió tagjait a hétfői ülésen fogja megválasztani. A főrendiház hétfői ülésén tárgyalás alá vették a főrendiház válaszfelirati javaslatát, melyet rövid vita után úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadták. Az ülés nem volt nagyon látogatott. A notabilitások közül csak Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért grófok voltak jelen, az egyházi méltóságok közül Slamassa érsek, Császka és Kovács püspökök. A főrendi ellenzék kiváló tagjai közül Zichy Nándor gróf, Festetich Tasziló gróf és Prónay Dezső báró. A vita alig vett egy órát igénybe. Zichy Nándor gróf általánosságban szólt az javaslathoz. Prónay Dezső báró a részletes tárgyalásnál szólalt fel. Tisza Kálmán miniszterelnök Zichy beszédét akarta félremagyarázni, igyekezetét azonban lerontotta Zichy viszonválasza. Ezen ülésen a delegáczió tagjait is megválasztották. A válaszfelirati vita szerdán indult meg a képviselőházban. Mindkét ellenzék felhasználta az alkalmat, hogy a kormány ellen a legkíméletlenebb támadásokat intézzék. Különösen Irányi Dánielnek, a függetlenségi és 48-as párt elnökének beszéde a legsujtóbb kritika volt, melyet valaha Tisza Kálmán ellen gyakoroltak. Tisza Kálmán és egyáltalában a kormányférfiak kényelmetlenül izegtek-mozogtak székeiken a hatalmas beszéd hatása alatt, melynek élét, szónoki lendületét éppen nem csökkentette a tiszteletre méltó szónoki betegség foly vitetett; öt hosszú hétig feküdt öntudatlanul, heves lázrohamokban, élet és halál között. Képzelődései után ítélve, olykor azt hitte, hogy vad csatazajban küzd. Végre ismét felnyitotta szemeit s meglepetésére észrevette, hogy tágas szobában fekszik, melynek ablakain nagy fehér függönyök akadályozták a szürke felhők közül kikandikáló napsugarainak behatolását. Az ablak alatt hatalmas fa nyúlt a levegőbe, hajtásai és ágaival. Az ágy előtt pedig figyelmes, csöndes betegápolónő, nem irgalmasrendi apácza, mint különben a tábori kórházakban szokásban volt. Nem hordott ezüst keresztet nyakán, sem olvasót, sem fátyolt, ezek helyett azonban két buja növésű hajtekercs omlott le bársony pruszlikjára. Olykor ezt a felkiáltást lehete hallani: — Katicza! Katicza ! Ilyenkor a leányka fölemelkedett, lábujj hegyen lassan kisuhant s a sebesültre élvezet volt a másik szobából áthallatszó, szép csengésü üde hangot hallgatni. Oly kedvesen csengett, hanglejtése oly jótevőleg hatott, mint a fűrészelő malom mellett elfolyó patak locsogása. Kadur-ben-Kerifia igen sokáig betegeskedet, s üdülése is meglehetősen hoszszadalmas volt, de a Rippart család fáradhatlanul gondoskodott felőle, amíg teljesen fel nem gyógyult és minden leselkedő tekintet elől el tudta őt rejteni, s így a poroszok nem vihették fogságba, ezernyi másokhoz hasonlóan, a mainczi kasézmattákba. Mára gyógyulás utján volt, ismét beszélni kezdett, fényes fehér fogait mutatva, a szobában is járkált e közben egyenruhájának egyik ujját lazán engedte