Pécsi Figyelő, 1890. október-december (18. évfolyam, 66/79-92/105. szám)
1890-10-01 / 66. (79.) szám
1890. október 1-én, a mint pajtásának mesélte. Azon kaptam magamat rajta, hogy kezdtem írni a nottezomba. Ohó ! hát az alaposság! Lerohantam a pályaházhoz. Ott nem akartak semmit sem tudni a dologról. Nem nyugodtam, fölfutottam a rendőrséghez. Azok szájtátva hallgatták a hirt s rögtön leszaladt egy biztos az állomásra. Én vele. A biztos bement a főnökhöz, félóra múlva megint kijött. Intett, hogy várjak. Föltelefonoz a városházára, onnan lóhalálában szaladnak le alkapitányok, fogalmazók, rendőrök; ezek lómák futnak az állomáson, a perronon, a sinek közt, a vagyonok és lokomotivok közt, embereket fognak el, visznek föl a városházára, jegyzőkönyvedet, vesznek föl , és én csak állok, nem hallok semmit, nekem nem mondanak semmit, mert a vizsgálat sikere úgy kívánja, hogy senki se tudjon meg semmit. Még én se, aki az egészet fölfedeztem ! Kérdezősködhettem volna magam is, összeállíthattam volna a saját kutatásaim útján is olyan hatalmas szenzácziós czikket, hogy kidülledt volna minden újságolvasó szeme a cicerós hírektől, a vastag betűkkel kiemelt újabb, legújabb, legeslegújabb részletektől — de hát ez mind nem lett volna „jól értesült“ és „alapos“ tudósítás. Meg kell várni, míg a rendőrség a vizsgálatot befejezi s annak a jegyzőkönyvéből közölni pár sorral, hogy ez és ez történt. S ezt is csak majd két hét múlva! Bizony szombaton a metrompázs a kezeit tördelve jött elém, hogy már „tördelni“ kellene j .t. i. a lapot, hanem én csak azzal vigasztalhattam meg, hogy csak tördelje tovább is a kezeit; vasárnapra még nem adunk lapot, mert a vezérczikkhez még el kell olvasnom egy vastag könyvet, az újdonságokhoz pedig meg kell várni a plébános urat és a különféle bűn vizsgálatok befejezését. Vasárnap nem is jelent meg lap. A közönség megrohanta a szerkesztőséget kérdezősködéseivel. Egy kettőnek még csak elmondtam az okot, hanem mikor az ötvenedik is beállott, akkor hirtelen lekörmöltem a választ és még hirtelenebbül kiszedettem a szedővel, kinyomattam a gyorssajtón s az ötvenegyedik belépőnek, még mielőtt a kérdést megtehette volna, a markába nyomtam egy cédulát, melyen vastag betűkkel állott. Azért nem jelenhetett meg a lap, mert: 1. A lap ezentúl csak alaposan megírt czikkeket és jól értesült híreket közöl. 2. A vezérczikk alaposságának kitudása végett a szerkesztő kimerítő tanulmányokat tesz. 3. Az újdonságokra nézve pedig a plébános úr és a bűnvizsgálatok bevárandók. Az ötvenegyedik azonban, akinek a cédulát a markába nyomtam, nagyot nézett és mondta, hogy őt a doktor úr küldi az orvosi műszótárral. Hah ! tehát itt van ! Ide vele! Haza rohantam s otthon neki ültem a bábászati könyvnek. Addig a czédulákat a metrompázs osztogatta a nyomdában. Hogy pedig a bábászati tanulmány gyorsabban menjen, a feleségemet is befogtam s én élülről, ő meg hátulról olvasta a könyvet — ez elég nagy volt ahhoz, hogy ketten is élvezhessük egyszerre. Egy hét alatt összekerültünk a könyv közepén. Megöleltük, s megcsókoltuk egymást. Hogy ne mikor egy hét a számának megállapítása is. Értesülésünk szerint a létszám így állapíttatott meg: I. budapesti kir. ítélőtáblánál lesz: 1 elnök, 1 alelnök, 4 tanácselnök, 54 biró és 14 fogalmazó. (A fogalmazók az eddigi fizetéssel és lakpénzzel.) II. A vidéki kir. ítélőtábláknál lesz : 10 elnök, 16 tanácselnök, 147 biró és 30 berendelt aljárás biró. (A berendelt aljárásbirók 200 frt pótlékot kapnak.) A kir. kúriához a budapesti kir. ítélőtáblától 12 táblai biró megyen kisegítenek. Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy tiz uj táblai elnököt neveznek ki. Minthogy azonban két kir. tábla már van és uj kir. táblát csak kilenczet szerveznek, annálfogva csak kilencz új elnökre lenne szükség. Vagyis egy elnökkel másféleképen rendelkeznek. Föltűnő továbbá az is, hogy a budapesti kir. táblához aljárásbírákat nem rendelnek be, hanem 14 fogalmazót alkalmaznak jegyzőkül. Tehát a legnagyobb, a legnépesebb és a legszélesebb hatáskörű tábla lesz az, melynél a kiváló eljárásbírák alaposabb kiképzésére nem adnak alkalmat. De föltűnő az is, hogy épen a budapesti kir. Ítélőtáblánál alkalmazott fogalmazókat hívták meg mostani alkalmazásukban, holott előkelő jogászkörökben régen hangoztatják, hogy a kvalifikáczióval bíró fogalmazókat bírákul kellene alkalmazni és tért és munkát kellene nekik adni, minthogy úgyis bírói rangban (VIII. rangosztály) vannak. A létszám megállapítással egyidejűleg elhatározta a miniszter azt is, hogy nagyobb mértékű nyugdíjazásokat foganatosít. — (Hymen.) Tóth Vendel bodonyi néptanító sz.ept. hó 22 én esküdött örök hűséget Jelencsics Etelkának — Jelencsics János szt.-iváni néptanító leányának — a szt. iváni r. k. templomban. — (Az árvíz Mohácsnál.) A „Mohács és Vidése“ a következőket írja: „Örömmel írjuk, hogy túl vagyunk az árvizveszélyen, sőt örömmel teszszük hozzá azt is, hogy a dunaszekcsői gátszakadás folytán támadt veszélyt mindnyájan sokkal feketébb színben láttuk, mint a minőnek mutatkozott. Mert a víz eleinte csak a fokokat töltötte meg s ezeken át a Rihába ömlött , utóbb csak a Blazsovácz fok, Földvári tó, a Szamócz és Fehér fokok mellett levő laposabb helyeket öntötte el. A szigeti földeken okozott kár tehát nem igen nagy; a püspöki uradalom is nemcsak hogy fél millió kárt nem szenvedett, mint a „Pesti Hírlap“ tudósítója írja, sőt mivel itt már az ár sem új búza-, sem reperevetést el nem öntött, a kár — ha van is — alig számba vehető. Ez annak köszönhető, hogy a dunaszekcsői gátszakadás napjától kezdve a víz folytonosan, utóbb pedig elég gyorsan apadt, úgy hogy szerdán már elhagyta a töltések alját is. Mindazáltal addig, mig az ár a töltéseket mosta, ezek gyengébb helyein még : — Önök nem ismerrrrnek engem? Engem nem ismerrrrnek? Engem, Bodorrrr Benőt, a Sekszperrrr-recitálorrrrt ? Akit a fél világ a tenyerén horrrrdozott! — Menjen hát, barátom, a világnak arra a felére, ott már ismerik önt, azok földicsérhetik; ezen a felén a világnak még nincs szerencséjük önhöz. A művész úr fölforgatta a szeme feketéjét a plafonnak, a fehérjét le a földre, egyet csettentett a szájával, sarkon fordult és otthagyott a faképnél. Másnap a szomszéd falu közlönyében olvasok egy irtózatos „Nyilatkozat“-ot, melyben a művész úr olimpusi dühhel tanácsolja nekem, hogy maradjak a kaptafámnál és ne legyek lapszerkesztő, ha nem ismerem Bodori Benő Lekszper-recitátor urat, akit a fél világ a tenyerén szokott hordozni. Péntek volt már s még a tárczán és csarnokon kívül semmi kézirat sem volt a laphoz, mert a vezérczikkhez még el kell olvasni a nagy bábászati könyvet, annak pedig csak a harmadik lapján vagyok, ott is meg kellett állnom, mert a műszókat nem értem s az orvosi műszótár még nem érkezett le Budapestről, miután a könyvkereskedő most az antiquáriusoknál kuttattatja azt a ritka csodabogarat. Újdonságaim sincsenek, mert az öngyilkosnak nem tudom a keresztnevét, sem a méregét. A plébános még nem jött haza, az országos vegyészeti intézetet pedig alámosta a budapesti csatornaárvíz, mely tönkretette a kémlelőszereket, azokat most Ham- Iburgból kell újból megrendelni. Pénteken végre történt egy becsületes vasúti szerencsétlenség. Egy suszterinastól hallottam, s mindig szükség volt éber őrködésre sárvédelmi munkákra, nehogy újabb szakadás által a veszély nagyobbodjék. Nevezetesen a mohácsi innenső töltésen s a szigeti védgátnak az ,,Ujfok“-nál levő részén erősen kellett dolgozni, hogy a támadt réseket idejekorán betömjék. Ezalatt a dunaszekcsői gátszakadásnál a folyammérnökség próbálkozott megküzdeni az árral, a menynyiben 40 méter szélességű rést eltömni iparkodott. Ez azonban nem sikerült; annyi haszna ezen — bár költséges — kísérletnek mégis volt, hogy a szakadási szelvény tovább terjedését megakadályozta és a rést kisebbítette, minek folytán a víz kisebb résen s így egyszerre kevesebb tömegben ömlött a szigetbe. Kedden aztán — midőn a viz már annyira apadt, hogy a szakadásnál levő fák partjai már kissé látszottak, — a dunaszekcseiek megkérték Dékán Mihály kiküldött kormánybiztost, hogy engedje meg nekik saját felelősségükre a vizet elfogni s a meglevő rést betömni. A biztos ezt megengedvén, a dunaszekcsői nép a legnagyobb elszántsággal látott a dologhoz s úgyszólván emberfölötti erőmegfeszítéssel sikerült szerdán reggelig a szakadást betömni. S ez időtől fogva a szigetben a viz (t. i. a fokokban s a laposabb helyeken) — mely hétfő esti 6 óráig folyton emelkedett, aztán megállt — apadni kezdett, s azóta folyton apad és most már a Prokop fokon és a Konyha foknak ferencz-csatornai torkolatánál a Ferencz csatornába ömlik. — (A hazatért önkéntesek. Vasárnap reggel érkeztek vissza önkénteseink, kik a tiszti vizsgálatot kettőnek kivételével sikeresen kiállották. Hétfőn délután már az őrmesteri jelvénynyel — melyhez egynémelyik a gyalogosok közül tiszti kardot is akasztott az oldalára — büszkélkedtek városszerte, hogy a szolgálati idejükből még hátralevő pár nap alatt is élvezhessék a magasabb rangfokozat gyönyöreit. Az 52. gy. e. önkéntesei közül a vizsgálat sikere tekintetében a 10 első a következő rangban következik egymásután : Ratkovits Károly, Hanny Aladár, Éry Márton, Stein Lajos, Ács Béla, Búzás László, Hipmann Géza, Mayer Oszkár, Kovács Pál és Szakváry Dezső. Jó eredménynyel tették még le a vizsgát: Fernczy Gyula, Galamb Gyula, Lauschmann Vincze, Littke György, Markli Ferencz, Mayer József és Zomborcsevits Endre önkéntesek s a tartalékosok közül : Aulich Géza. (Múlt számunkban tévedésből egypár név kimaradt. Egy önkéntest pótvizsgálatra utasítottak.) — A 19-ik honvéd gyalogezredbeli önkéntesek: Nagy Kázmér és Mühlstein Ferencz, úgy a 8-ik honvéd huszárezred kötelékébe tartozó önkéntesek : Brodszky Lajos és Szántó József valamennyien sikerrel tették le a tiszti vizsgálatot. — A hétfői nap a félévi gyakorlatra bevonult orvosnövendékeknek is hozott két-két csillagot a mondatra. — (A hadgyakorlaton okozott károk) becslésére pénteken ment ki a határba vegyes becslőbizottság, melynek a polgári hatóság részéről Kovács Antal rendőrbiztos, Jozipovich Nándor és Horváth György városi képviselők voltak tagjai. A bizottság a mezőkön, a Basa-malom- és postavölgyi dűlőkben állapította meg a hadgyakorlatok alatt okozott károkat. (Magyar irkák.) A tanfelügyelőség figyelmébe ajánljuk e sorainkat. A közoktatásügyi miniszter évenként küszöböl ki könyveket az iskolákból, melyek a magyar állameszme vagy a nemzetiség ellen vétenek. Hanem olyan dolgokra nem terjedhet ki figyelme, amik nincsenek a tantervekben jelezve, hanem amik a tanítók rendelkezése folytán forognak az iskolásgyermekek kezei között. Ezek közé tartozik az irka is. A gyermekek onnan hozzák az irkát, a honnét akarják, vagy honnét a tanító rendeli. Az irkánál pedig fődolog, hogy jó papirosa, jó vonalzása és jó alakja legyen. A többi a gyerekek előtt is, a tanítók előtt is egészen közömbös dolog. Pedig hogy nem lehet egészen közömbös, azt elég szomorúan mutatják azok a „Magyar irkák“ cziml füzetek, melyeket itteni könyv- és papírkereskedőinknél vásárolnak iskolásgyermekeink. Ezek a „Magyar irkák“ épenséggel nem magyar irkák, mert Bécsben készülvén, olyan brutalitást követnek el először is a magyar alkotmányon, aztán a magyar nyelven, hogy ennek megszüntetésére egyenesen a közoktatásügyi m. kir. minisztert kellene fölhívnunk. Ezeknek az irkáknak a kiadója, valami Greiner M., nem kevesebbel dicsekszik, mint azzal, hogy az ő irkáit a „nagyméltóságú magyar királyi helytartótanács“ tartotta „ajánlatra méltónak Magyarország nyilvános tanodáinak (sic!) használatára.“ Ehhez a bécsi ősi butasághoz, melyben egyébként egész Ausztria osztozik, nem kell kommentár. De magyar nyelv tekintetében is jeles dolgokat árul el az irka czímlapja, melyen a szépírás gyakorlataira szánt irka használati módja, a toll, a kéz tartása stb. van előírva. Ez az előírás hemzseg