Pécsi Figyelő, 1892. április-június (20. évfolyam, 27-52. szám)
1892-05-04 / 36. szám
XX. évfolyam. 36-ik szám. Pécs, 1892. május 4-én. "■WM PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nedvey-féle kiáz) ború az előfizetések és a lap adatkiadásére vonatkozó fölszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megidadó hetenként kétszer: Bierdán és szombaton. Ssta ém . . 6 frt —kr. TíMrre .... 3 » — 11Hegyedévre . , 1 » 60 » hóra . . . — » 50 * Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, SitehenyRér 11 n#hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intélzendő. Kéziratok vissza nem adatnak^ Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek 13L Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. Egyes axumok kaphatók: Wiltim N. utóda Donján I., Valentin Kata (Széchenyi-tér), Engel Lajos (F 5-utca), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseiben. A kisdedóvási törvénynyel való elbánásunk. Valóban bámulatos az a lanyhaság, sőt könnyelműség, ami nálunk a népnevelés előmozdítását illető munkálatokat általában jellemzi! Mintha csak nem is a legfontosabb, hanem valami közömbös dolog lenne az, hogy a minden haladás és javulás alapját képező közművelődés minél inkább és folyton terjesztessék s ápoltassák. Míg a még mindig kis korát élő társadalmunk önrendelkezési joga daczára is minden jót fölülről vár, és még a saját gyermekeinek rendes elemi neveléséről és kiképzéséről is csak kényszer útján, és akkor is csak félig-meddig gondoskodik: a kormány maga is csak immel-ámmal tesz valamit. Meghozza ugyan a törvényt, de hogy végrehajtják-e azt és hogyan, azzal már nem sokat törődik. Ezt a népiskoláknak még ma is szánandó állapota általában és kiáltóan bizonyítja. És ime! most már egy éve annak, hogy a haladás barátai részéről örömmel a várva-várt kisdedóvási törvényt meghozták, és mindeddig csakis annyit látunk belőle, hogy ami csigalépéseket tesznek is a végrehajtás megkezdésében, az is csak arra szolgál, hogy annak jóformán csakis a neve maradjon meg; vagyis, hogy az óvó intézmények fölállítására csakis azon községek köteleztessenek, amelyeknek az éppen tetszik! Vagy hát mást jelent-e az, midőn a gyermekeik iránt közönyös és az azok érdekei tekintetében tudatlan szülőket kérdezik meg, hogy: képesek-e ők a gyermekeiket gondozni és azokra kellőleg fölügyelni ?! Hiszen ez éppen annyi, mint ha azt kérdeznék tőlük: akarjátok-e ti a szükséges kisdedóvó intézményt föntartani vagy nem ? Ez eljárás folytán megyénk több mint 350 községe közül csak 15, mondd: tizenötöt köteleztek arra, hogy óvóintézetet vagy menhelyet állítson; mert hát — risum teneatis! — az összeírás szerint nálunk összesen csakis 1013 (ezertizenhárom) olyan 3—6 éves gyermek van, ki a kellő felügyeletben nem részesül, holott a többi 15048 gyermek a szükséges gondozás alatt áll. Pedig a szülők teljesen fölösleges megkérdezése nélkül bátran ki lehet mondani, hogy a dolog éppen ellenkezőleg áll, mert, különösen a munkaidőben, alig van a legtöbb községben csak egy-két gyermek is, ki a szükséges felügyeletben részesülne. Éspedig a törvény 16. §-a szerint nyári menedékházat már az oly község is tartozik fölállítani, ahol 15 gondozásban nem részesülő gyermek van. Olyan község pedig — ahol legalább is ennyi gondozatlan gyermek nem volna — tán nincs a megyében. Vegyük csak most a mohácsi járás 23 községét és 1 pusztáját, melyeknek a törvény értelme szerint mindenike legalább is egy nyári menedékhely fölállítására lenne kötelezendő. Itt csak 7 község : Mohács, N.-Bóly, Somberek, R.-Görcsöny, Doboka, Szabar és Maiss köteleztettek arra, hogy részint óvóintézetet, részint menedékházat állítsanak. Ez ugyan a megye többi részével szemben, hol összesen csakis 8 helyen rendeltetett el hasonló intézmény, még nagyon is kedvező volna; de hogy a tett intézkedés képtelensége a mi járásunkban is, és még inkább szembetűnjék, csak egy kis összehasonlítást teszek az illető községek közt. Doboka, melynek az utolsó népszámlálás szerint csak 192 lakosa van, most egy nyári menhely tartására van kötelezve, és pedig igen helyesen, mivel 15 oda való gyermeke van. D.-Szekcsőt (539° lakossal), Lancsukot (2230 L), Dályokot (1974 1.), N.-Nyárádot (1946 1.) stbit azonban, hol több, mint 25-ször anynyi gyermek van, egészen fölmentik! Fájdalom! de ha nálunk még az oly alapvető törvény is, melynek minél előbbi végrehajtása úgy a községek, mint az állam érdekei szempontjából is a legnagyobb fontossággal bír, ily szánandó és eléggé meg nem róható elbánásban részesül, láthatjuk, hogy daczára a haladás után törekvő vagy úton-útfélen való hangoztatásának, mily kevés itt az a komolyság, mely való igaznak bizonyul. Hát mit gondoljon az az együgyű nép, ha azt látja, hogy valamely törvényt egyikmásik községben végrehajtanak, míg a többiben nem ? Érezhet-e az igy a törvény iránt tiszteletet ? És bizhatik-e az annak I I I ' 'TTTT.. . BMB A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Az én falum. Azt mondják, hogy Hannibal (én ugyan nem tudom, ki volt ez a furcsa nevű úr) nem gyűlölte annyira a rómaiakat, mint Kecskemét Nagykőröst. Nos én többet mondok : a hétfejű sárkány nem haragudhatik úgy Mihály arkangyalra, aki tudvalevőleg lovagias elégtételadás közben őt derekasan elpáholta, mint Kercseligetre Sütvény. Ez a kis falu itt fekszik mi tőlünk egy kőhajitásnyira (de csak akkor, ha a harangozó fia hajitja azt a követ); a népség túlnyomó része sváb, csak káromkodni tud magyarul. A kercseligeti torony vagy három lábbal magasabb, mint a sütvényieké: ez elég ok arra, hogy a sütvényi sváb ökölbe szorítsa kezét, mikor Kercseliget jut az eszébe, s mindjárt elkezdőn magyarul beszélni. Már tudniillik csak annyit, amennyit tud. Csakhogy a sütvényi harang olyan szépen zól, hogy gyönyörűséggel hallgatja az ember a harmadik határban is, a kercseligeti meg olyan rekedten kong, hogy a negyedik faluban is befoghatnád tőle a füledet: ez pláne elég ok arra, hogy mi egy kanál vízbe akarjuk fojtani egész Setvényt, s ne nagyon imádkozzunk, mikor emlegetni halljuk. Bár a mi tornyunk csak két éve épült föl, az ő harangjuk is csak azóta szól, azért mégis azt mesélik, hogy a két falunak ellenségeskedése a vízözönig vihető vissza. Legalább mi kercseligetiek azt tartják, hogy Noé a galambot a mi falunkba röpítette a bárkából; a sütvényiek szerint azonban azért nem tért vissza Noéhoz, mert Kercseligeten elfogták és megsütötték. Ez természetesen csupa rosszakaratú ráfogás, amit csak azért találtak ki, hogy minket bosszantsanak, hanem a tiszta igazság, hogy a termopiléi szoroson (Istenem, de csúnya neve van!) aki elárulta a spártai hősöket, az Entvényi születésű volt. A mi nótáriusunk, a ki roppant tudálékos ember, még újságot is hordot, valami régi írásokból azt betűzte ki, hogy szent István sokáig tanakodott, vájjon ne Kercseligetre tegye-e az ország fővárosát? Végre is az döntött, hogy Kercseligethez nagyon közel van Sütvény, ami pedig az ország fővárosára mégis csak nagy szégyen volna. Hanem a sütvényiek is sok rosszat tudnak rólunk. Csak az a különbség, hogy amit ők beszélnek, az mind tiszta hazugság és ráfogás, mi pedig csak igazat tudunk mondani. Náluk a kisbiró a falu legbölcsebb embere, az hordát újságot (ámbár Kercseligeten nem hiszik, hogy el tudná olvasni) és az költi mi rólunk a legcsúnyább meséket. Avval fölsült, mikor azt hirdette, hogy mi vittük keresztben a létrát az erdőn át, mert hiszen Kercseliget környékén nincs is erdő; avval is, mikor nagy gúnyosan mesélgette, hogy egy kercseligeti ember fedezte föl a föld forgását új bor idején, mert hisz azt mi dicsőségnek tartjuk. De semmi özönvíz nem moshatja le a sütvényiekről egy más föltalálás szégyenét: ők találták föl az adókönyvet és a végrehajtókat. Az meg már a mi fölfedezői dicsőségünkhöz tartozik, hogy e világon egy kercseligeti ember vágta először az adókönyvet a végrehajtó fejéhez egy káromkodás, két kapanyél és három szék kíséretében. A föltalálások lajstromát be is fejezhetem avval a nyílt és tiszta igazsággal, hogy a pus-