Pécsi Figyelő, 1893. április-június (21. évfolyam, 26-51. szám)

1893-04-22 / 32. szám

XXI. évfolyam. Pécs, 1893. április 23-én. 32-ik szám. EMFizetési Árak: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre, . . . 3 ‹ — » Negyedévre . . 1 ‹ 50 ‹ Egy hóra . . . — ‹ 50 » Egyes szám­ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. (Nádosy-féle h­áz) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény inté­zendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Egyes számok kaphatók: Weldinger N. utóda Demján I., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Koszi János (fő-tér), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér), Böhm Manó (fő-utcza) papír- és könyvkereskedéseiben. Két mondás. A lélek erős fölindulásában mondott szavak bírják a föltétlen igazság tulaj­­doságát, mert úgyszólván a kedély föl­­kiáltását képezik, melyet ellenőrizni a hideg okosságnak nem volt ideje. A primási pa­lotában lefolyt drámában a herczegprimás és önföláldozó titkára ajkáról két ily föl­kiáltás hangzott el, melyek érdekes és egyúttal megragadó bepillantást engednek e két pap kedélyvilágába A bibornok herczegprimás, midőn az irtóztató esemény után lelki nyugalmát visszanyerte, ezt mondta: »Gondoskodni kell az ember (a merénylő) szerencsétlen családjáról.* Kohl Medárd dr. pedig, mi­kor öntudatra ébredt, igy szólt: »Szíve­sen föláldoztam volna életemet a prímásért. * Oly két­­nyilatkozat ez, a melyeknél egy kissé időznünk kell. Az ország legfőbb egyházfejedelmét, sz. István birodalmának zászlósurai közt az elsőt, oly személyiséget, a kinek fényes állása minden más rangot túlsugároz, egy elvetemedett egyén élesre fent késsel megtámadja. Drága élete ve­szedelemben forgott. Angyalszelid lénye, jó és nemes szive, mely minden emberi szenvedésben részvéttel telten osztozik, pompás kedélye, melynek nemes egysze­rűsége a legszebb ékessége fejedelmi mél­tóságának : ez mind nem gerjesztett félel­met az eszeveszett gyilkosban, nem tar­totta őt vissza attól, hogy életére törjön a jámborság és szelídség ez apostolának. Utálatos volt a bűnös merénylet, felhábo­rító a rettenetes tett és az az ember, ki­­ képes volt ily nyerseségre, gonosz szán­déka által már eleve eljátszotta igényét minden részvétre. És mégis mi volt az első nyilatkozata az irtóztató halálveszede­lemből csaknem csodás módon megnekült egyházfejedelemnek? »Gondoskodni kell az ember szerencsétlen családjáról!* Magasztos példája a keresztény ir­galmasságnak, megragadó kinyilatkoztatása a legnemesebb felebaráti szeretetnek. Az Úr szavára emlékezve, a gyűlöletért, mely az ő keble ellen rántotta az éles aczélt, részvétteljes szeretettel, a gyilkos merény­letért jótettekkel, a bűnös baromiságért szelid és megbocsátásteljes irgalmassággal fizet az egyházfejedelem. Ha szellemének magas adományai nem predestinálták volna fényes állására, dicső kedélynemessége által most bizonyult volna valóban Ma­gyarország legméltóbb herczegprímásának Vaszary Kolos. Igen, ő az első keresztény az ország­ban és az ő keblében dobog a legjobb szív szent István birodalmában. Bármeny­nyire legyen is széthasogatva ez a nemzet vallások és nemzetiségek tekintetében, Kár­pátoktól Adriáig, egy egységes érzelemnek ad most helyet ez a széttagoltság, a cso­dálatteljes szeretetnek az esztergomi her­­czegérsek iránt és a hálának azért, hogy a kegyes gondviselés e drága élettől el­hárította a gaz merényletet. Legyen üdvöz Istennek kegyes szol­gája, a ki mindnyájunk előtt világit irgal­masságával, evangéliumi emberszeretetével!­­ A bánatban és veszedelemben oly rette­netesen gazdag pillanatokért érezze magát dúsan kárpótolva a benső öröm által, me­lyet a király palotájától a pór gunyhójáig minden szívben éreznek szerencsés meg­menekülése fölött. És életének további fo­lyása legyen ment minden fájdalomtól és csapástól. Szeretetet és békét hirdetve, sze­­retetet és békét gyakorolva még soká haladjon előttünk, s adassák meg neki, hogy befejezhesse életczélját, teljesíthesse sikeresen azt a missiót, melynek gondol­kozását és cselekvését szentelte: a kien­gesztelés áldásait oszsza szét ott, hol most ellenséges széthasadás burjánzik. . . . Sebektől borítva, vérezve, egy gyilkossal vívott halálos küzdelemből élet­erőinek aggasztó mértékben elvesztésével menekülve, sápadt ájulásban fekszik be­­tegágyán egy fiatal pap. Nagy örömére azoknak, kik aggódva lesik meg­ megálló ér­velését, fölveti szemeit s halvány ajkai csendes szavakat rebegnek. A halál kü­szöbéről tért vissza Várjon mi mondani valója lesz ? Hálaima első szava, mert örül, hogy életereje visszatért ? Vagy az irtóza­­tot hirdeti ajka, melyet a borzasztó bűn­tény­­keltett benne ? Nem, öntudatra éb­redt lelkének első megnyilatkozása: ,Szi­vesen áldoztam volna életemet a prímás­ért ! * Egy hős a papi talárban. Az önfel­áldozó kötelességteljesítés herosa ! Az éles penge útját a herczegi aggastyán mellé­hez, a borzasztóan rövid s borzasztóan biztos utat meghiúsította ez ifjú. Saját éle- A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Bécsben. Fény­es palotáid, büszke császárváros, Kifogódva nézem, merengve csodálom. Mintha tartoznék egy szebb ábrándvilághoz,­­ nem volna csak múló, csak tünékeny álom. Oh mennyi ragyogvány, oh mennyi fény, pompa, Kincsnek, drágaságnak mily végtelenségei — Jer, jer, hadd főzzelek fölcsengő dalomba, Szép ifjú Budapest, hazánk büszkeségei Minden, a mi drága, felhalmozva itten, Minden, a mi fényes, lelhet jó tanyára ; Gazdag vagy, pompázol aranyban és kincsben, Dicsfényt vonhat feléd a hír glériája, S tengeren túl, messze, más vidékre szállhat, Te rólad dalolva, felőled regélve . . . — Jer, jer, oh mint vágyom, sóvárgok utánad, Szép ifjú Budapest, hazánk büszkesége! Napja süt le reád fejedelmi kegynek, Fényét és melegét minduntalan érzed; A mi szépet, nagyot emberkéz teremthet, Büszkén veheted ki abból osztályrészed’. 8 ott kinn, utczáidon az a nyüzsgés, életi Népek tengerének nagy hullámverése 1 -1.; — Jer, jer, szóljon egyszer rólad is az ének, Szép ifjú Budapest, hazánk büszkesége! Mitől kedvet, erőt nyerhet a vén század : Ipar­­s forgalomnak lüktető hulláma Mind, mind életet nyer, fölpezsdül te nálad Hihetlen csodákból szép valóra válva, Mi századok előtt, most is az vagy épen: Városok eszménye, félvilág vezére . . . — Jer, jer, karom régtől ölelésre készen, Szép ifjú Budapest, hazánk büszkeségei Szerény tudománynak, büszke művészetnek Fennen lobogtatod lángoló fáklyáját; Míg szerény kezdet volt, hűn dajkálta kebled, S mont, hogy kirepülhet, tőled nyeri szárnyát. Hol csak ember lakik, neved elhat messze, Zengő hirnek szárnyán, mondák keretében . . . — Jer, jer, hadd öleljek rajongó szivemre, Szép ifjú Budapest, hazánk büszkesége ! Mert, bár köntösöd még szerény, cziczomátlan, Te vagy mindnyájunknak féltett drágasága ; Millióknak szive ég reményben, vágyban, Hogy idők múltával diadalod’ lássál Fejdelme kegyétől szépült az a másik : Téged kegyed, gondoz egy országnak népe* Nincs az idő messze, fényes palotáit Felülmúlják a te mesés szép csodáid’, Szép ifjú Budapest, hazánk büszkesége! ________ Buday László­ „Majd — máskor!“ Épen véget ért az első futam. Az egész gyep hullámzásban van. A nyertes lovat remegő inakkal, tajtékzó tomporokkal ott vezetgetik az előtérben. Kaszinóbeli tubarózsás, világos kabátú urak vállára veregetnek az izgalomtól és fárad­ságtól halálsápadt jockeynak. Nagy virágú, lenge foulard ruhában öltözött vérbeli hölgyek a hosz­­szú pálczás napernyővel és csipkés kendőkkel „hurrah“-t integetnek tulajdonosnak, jockeynak, lónak egyaránt. Távolabb egy csomó rikító színekbe öltö­zött nő ; kalapjuk egész virágos erdő, libeg-lobog rajtuk a sok szalag, suhog a fodros lapon . . . Erővel odaigyekeznek, a­hol a mágnás ifjúság van, az angolok, swellnek, meg fast swömennek — könnyű népnek — hívják őket, a francziáknál nevük demimonde, horisontal, meg a­hogy a boulevard-nyelv épen kitalálja, — nekünk nincs rájuk elnevezésünk. Csattognak a totalizatőr-gépek és mint bul­é virágok borítják a talajt a különböző czimü ticke-ek. Kereskedősegédek kétségbeejtőn hadarják a lovak neveit, elkeseredetten fogadnak s a heringes hordók közül soha ki nem fejtett szor­galommal tanulmányozzák a programmot. A nagy

Next