Pécsi Figyelő, 1898. október-december (26. évfolyam, 223-298. szám)
1898-10-01 / 223. szám
t tett Bánffy pártjának a provizórium tárgyalásánál, határozta el elsősorban, hogy addig más napirendet el nem fogad, míg Bánffy szint nem vall a kiegyezés kérdésében. Most majd „komoly“ lesz minden ellenzék, mert híven fogja teljesíteni kötelességét s ebben semmiféle kormánypárti becsmérlés nem fogja megtántoritani, mert hiszen az ellezéknek nem is a feladata, hogy a kormánypárt helyeslő elismerését kiérdemelje. Eléggé megkeserülte, hogy volt volt idő, mikor ez képezte ambícióját. Hírek. Pécs, 1898. szept. 30. A kifizetett kontó. A múzsa szolgálatában álló hölgyecskék gyakran jutnak oly helyzetbe, hogy több a kontójuk, mint amennyi a gázsiból telik, de vannak módok, melyek azoknak kifizetésére rábírják a közönség egyes ideálisabb lelkületű, gyöngéd és áldozatkész ifjú tagjait. Ritka eset, hogy e mód be ne vágjon, ha a médium jól kinézetik. A kis művésznőt a divatárus lepi meg épen a kontóval. — Nézd mama — szól a kis teremtés — mit csináljunk ezzel ? — Mennyi az ? -- Ötvenhat forint. — Az egész? Jöjjön holnap délelőtt 11 órakor pontosan. A segéd menni akar, de a kis művésznő anyja visszatartja. — Várjon csak. Ha holnap idehozza a számlát, akárkit talál is itt, gorombáskodjék egy kicsit. Érti ? A segéd megzavarodik. — Hogy érti ezt nagyság ? — Hát ne szidja épen a jó Istenünket, hanem dörmögjön, hogy igy-ugy, a gazdája bepöröl minket, ne bolondítsuk. De aztán ha a leányom magát kiutasítja, azért nem kell ám megharagudni. Majd meglátja, na, adjé. A segéd kimászott. — Mama — szólt oda a kis művésznő a drága Szederváry Kamillához — kit invitáljak meg ahoz a holnapi jelenethez ? A színházi anyjuk egy csöppet gondolkozik, aztán azt mondja hirtelen : — Topp, megvan, a Hibb Győzit. Te, ez finom, fenkölt lelkű fiú, meglásd . . . Megcsinálják pompásan másnap délre a jelenetet. Ott van a fenkölt lelkű Hibb Győzi, a kedves uracs, egyedül van a kis művésznőnővel és udvarol melegen és az igazi lovagok minden finomságával. Egyszer csak betoppan a divatárus segéd, be sem várva a kopogásra a »szabad «-ot. — Kérem, kisasszony elhoztam a számlát. A művésznő elhalaványodik, zavartan fölugrik, titkolódzással beszél a segédhez, de az hangosan felel: — Jaj kérem, már nem várhatunk, az úr azt mondta, hogy bepörli az 56 írtért. Hát az én cipőmet ki fizeti meg ? — Na, most kotródjék és jöjjön holnap, — kiált rá fülig pirosan a művésznő és az ajtóra mutat. Zavartan, megütődve áll és hallgatja ezt egy darabig a fennkölt lelkű Hibb Győzi, az uracs, aki most lovagi felháborodásának utat engedve, odarohan a segédhez és felszólítja, hogy nevezze meg a főnöke nevét. Az alázatosan bemondja, hogy »Kohn Izsák úr« és elkotródik. A kis művésznő pedig szomorúan szól: — Lássa, ez a művészi élet öröme . . . letöröl hirtelen egy könyet a szép szeméből és az ideális lelkű Hibb Győzi meghatva néz reá és hévvel ragadja meg a kezét. Szeretne valamit mondani, hogy ő majd kifizeti a számlát, de a lovagi kötelmek nem engedik. Gyöngéd bucsuzás után távozik . . . S másnap nem jön a segéd a kontóval. — Látod Mici . . . mondja a mama. S az olyan fenkölt lelkű uracs, mint Hibb Győzi, soha se fogja előhozni, hogy ő már rendezte a divatárus Kohn Izsák úrral az ügyet. Tonnesi. A „Pécsi Figyelő“ tárcája. Az én nyaralásom. — A „Pécsi Figyelő“ eredeti tárcája. — Épen két éve, hogy a fővárosban lakom, de mondhatom, kevesebb idő is elég lett volna hozzá, hogy testestől-lelkestől fővárosi menyecske váljék belőlem. Nem csoda hát, hogy engem is elfogott a »nyaralási láz«, mert itt már annyira divattá lett a nyaralás, a zöldbe való költözés, hogy a társaságban úgyszólván nem is tesz számot az, aki legalább pár hetet nem tölt a vidéken vagy fürdőhelyen, akár van rá szüksége, akár nincs. Ha a doktorok a váltóláz ellen levegőváltoztatást ajánlanak, még inkább szükséges ez a »nyaralási láz ban szenvedőknek, mert ez ennek a hajnak egyetlen orvosszere s ha az ember olyan radikális »zöldbeli« kúrán megy keresztül, amilyenben nekem volt részem, hát kigyógyul belőle örökre. Annyira elfogott a nyáron a főváros falai közül való menekülés vágya, hogy ezt el nem hallgathattam leveleimben sem, melyeket vidéken lakó nővéremhez írtam, és ime, alig telt el egy hét, levelet kaptam szeretetreméltó sógoromtól, amelyben udvariasan és ünnepélyesen meghívott, hogy pár hétre, vagy akár hónapra is szerencséltessem őket falusi magányukban. Persze, hogy megörültem a meghívásnak, mert meg voltam róla győződve, hogy a legönzetlenebb vendégszeretet diktálta kedves sógoromnak azt a meghívó levelet s már előre is a legrózsásabb színekkel rajzoltam meg magamban az én nyaralásom idilli képét: a csendes falusi lakot, a hosszú sétákat az árnyas fasorok között, a kirándulásokat a virágos mezőre, az erdő titokzatos homályába stb. stb. Férjem is kapva kapott az alkalmon, hogy néhány hetet tölthetek a vidéken a nélkül, hogy az sokba kerülne. Hamarosan készen voltam tehát az elhatározással s rögtön hozzá is láttam a csomagoláshoz ; fővárosi ismerőseimnek tüntetőleg mondtam »Isten hozzád«-ot s boldogan ültem a vonatra, amely vágyaim Mekkájába volt röpítendő, pedig ha tudtam volna, hogy mi várakozik rám abban a falusi Mekkában, alighanem indulás előtt ott hagytam volna azt a kupét, melyben most oly örömmel foglaltam helyet. Hja, akkor még sejtelmem sem volt róla, hogy sógorom szíves vendégszeretete mögött milyen nagy adag önzés rejtőzik ; nem tudtam, hogy nővérem már hónapok óta gyöngélkedik ! PÉCSI FIGYELŐ 1898. október 1. Napirend 1898. október 1-én. Naptár: szombat, okt. 1. — Róm. kath.: Rémig pk.. — Prot.: Rémig. — Görög-kel.: (szept. 19. Trofim vt. — Zsidó: Thischin 15. S. Luccot. — Nap kél 5 óra 44 perckor; nyugszik 5 óra 22 perckor. — Hold kél 5 óra 36 perckor délután ; nyugszik 7 óra 30 perckor reggel. Utolsó negyed 7-én 7 óra 5 perckor este, újhold 15-én 1 óra 37 perckor délután, első negyed 22-én 10 óra 9 perckor reggel, holdtölte 29-én 1 óra 18 perckor délután. Időjárás. Kilátás a központi meteorológiai intézet jelzése szerint: enyhe, idő, eső várható. Színház : »Talmi hercegnő«, Operette. (Az aradi vértanuk emléke.) Mint minden évben, úgy az idén is meg fogják ünnepelni országszerte a szabadságharc tizenhárom vértanújának kivégeztetése napját s mint minden hazafias ünnepély előtt, úgy ennél is a jogászság indított városunkban mozgalmat és bár saját tagjainak közreműködésével, de a város hazafias közönségét vendégül látva fog október hatodikán nagyobb szabású gyászünnepélyt rendezni. Az ünnepély programmjának megállapítása céljából Lázár Gyula, a jogász olvasókör elnöke, holnap (szombat) délutánra gyűlésre hívta össze a jogászságot. (A megyei bizottsági tagok választása.) Baranyavármegye megyei bizottsági tagjainak fele része a folyó évben kisorsoltatik és új bizottsági tagok fognak választatni, ami természetesen nem zárja ki, hogy az újonnan megválasztottak mellett a régiek is részben, sőt nagyobb részben ez új választás alapján továbbra is bizottsági tagok mzaradjanak. A választási elnök és alelnök kijelölésére felhívó rendeletet most küldte ki az alispáni hivatal az egyes kerületekbe s a javaslatba hozottakat a legközelebbi közgyűlés fogja ily minőségben kiküldeni, illetve a javaslatba hozottak helyett másokat kijelölni. (Névmagyarosítások.) A belügyi miniszter dr. Löwentheil Zsigmond orvos pécsi lakosnak »László«-ra, kiskorú Fleischmann Ede mohácsi lakosnak »Szentiványi«-ra történő névmagyarosítását megengedte. (Doktorátus.) Kroness József, Baranyavármegye negyedaljegyzője Kolozsvárott sikerrel letette az államtudományi szigorlatot. Tudorrá avatása holnap, szombaton lesz a kolozsvári tudományegyetemen. (Elmaradt kiállítás.) Az országos magyar kertészeti egyesület október első napjaiban gyümölcs- és kertészeti kiállítást akart rendezni. A fölhívások már szétmentek, a bejelentések is megtörténtek, de azért a kiállítás elmaradt, amint azt az egyesület az utolsó órában elhalasztotta. Annak, hogy a kiállítást nem tartják meg, az oka abban rejlik, hogy a virágkiállítás nem sikerülne és pedig a házi teendőket képtelen egyedül végezni; az én nyaralási lázam tehát épen kapóra jött a kedves sógornak, hogy sok költség nélkül becses személyemben kisegítő gazdaasszonyra tehessen szert. Azt meg kell azonban adnom neki, hogy az első napon a legszívesebb, legelőzékenyeb házigazda volt — egészen ebéd utánig, amíg a cigarettára nem került a sor. Itt kezdődött aztán tulajdonképen az »én nyaralásom”. Sógorom, mint aféle elfogult falusi ember, egészen megbotránkozva adta tudtomra, hogy »hölgyeknek nem illik a szájukba a cigaretta.« Másnap már a fejemre citálta a Pesti Hírlap tárcáját, amely erősen megrója a cigarettázó hölgyeket s igy ment ez a szekatúra vagy öt napig, a mikor egy mentő gondolatom támadt: megkínáltam a sógor urat a cigarettáimból s ez csodálatos módon megváltoztatta a véleményét a cigarettázó hölgyek felől. Ez időtől fogva mindig együtt cigarettáztunk étkezés után, természetesen mind a ketten az én cigarettáimból. Az első csatát tehát megnyertem, habár én fizettem a hadiköltséget, most már aztán biztosnak hittem, hogy zavartalanul fogom élvezhetni a zöldet. Élveztem is, de csak annyiban, hogy a zsalugáterek zöldre voltak bemázolva s a folyosó vadszőlővel bejuttatva. Sétákról a szabadban, erdőn, mezőn , szó sem