Pécsi Figyelő, 1899. október-december (27. évfolyam, 224-298. szám)
1899-10-01 / 224. szám
1899 október 1. PÉCSI FIGYELŐ Napirend 1899. október 1-én és 2-án. Kaptár: vasárnap, okt. 1.— Róm. kath.: Rózsafüzér. — Prot.: Rémig. — Görög-kel.: (szept. 19.) Trofim. — Zsidó: Tischin 27. — Nap kél 6 óra 1 perckor; nyugszik 5 óra 37 perckor. — Hold kél 2 óra 56 perckor éjjel; nyugszik délután 4 óra 20 perckor. — Hétfő, okt. 2. — Róm. kath.: Leodegar. — Prot. : Leodegar. — Görög-kel.:szept. 20.) Euszták. — Zsidó : Tischin 28. — Nap kél 6 óra 3 perckor; nyugszik 6 óra 35 perckor. Hold kél 3 óra 58 perckor éjjel; nyugszik 4 óra 39 perckor délután. Időjárás. Kilátás a központi meteorológiai intézet jelzése szerint: enyhe idő, nyugaton csapadék várható. Örökimádás temploma hölgybizottságának alakuló ülése vasárnap d. e. 11 órakor a Kath. Körben. Budai kiisvárosi Kath. Kör rendkívüli közgyűlése d. u. 4 órakor vasárnap. Szüreti ünnepély a Petőfi-vendéglőben vasárnap este. Fegyelmi választmány a vármegyeházán hétfőn délután 3 órakor. Színház: vasárnap d. u. 3 órakor a »Szultán«, operett, este a »Gyerekasszony«, népszínmű. Hétfőn este »Bánk bán«, tragédia. (Személyi hír.) A Duna apadása folytán szünőben van már a mohácsi árvíz veszedelem. Tormai Károly alispán, ki mint miniszterileg kiküldött biztos az árvízvédelmi munkálatok ellenőrzése végett Mohácson tartózkodott, ma reggel Mohácsról hazaérkezett. Dr. Fejérváry Imre báró főispán ma délután a 3 órai vonattal Budapestre utazott. Október 2-án fog visszatérni Pécsre. (A püspök bérmaútja.) Hetyey Sámuel megyéspüspök holnap fejezi be a mágocsi esperesi kerületben bérmaútját, melyet hétfőn Kárászon kezdett meg s kedden Szászváron, szerdán Köblényben, csütörtökön Bika- Zon, tegnap Mocsoládon és ma Mágocson folytatott, holnap pedig Magyarszéken fog befejezni. A megyéspüspök hétfőn hazajön Pécsre, hogy itthon kinyugodván a bérmaut fáradalmait, csütörtökön a dombóvári esperesi kerületben kezdje meg bérmautját. A megyéspüspököt bérmautjában mindenütt nagy ünnepies fogadtatásban részesítették. A bikali bérmálási ünnepségekről a következőkben számol be tudósítónk : Csütörtökön volt a bérmálás szentségének feladása, mely alkalommal az egész község ünnepies mezbe öltözött. Két óriási díszkapu hirdette a szent ünnepet; az egyik díszkapu a templom előtti főtéren volt felállítva, a másik pedig a szászvári oldalon. Harangzúgás között s/19-kor érkezett meg a püspök Banny Gábor kanonok és Máthé Ödön főbíró kíséretében. Szilvásy Mihály esperes és Sipos István szertartó előresiettek, hogy a szent ünnepségekre az előintézkedéseket megtegyék. A püspök magyarnyelvű prédikációt mondott, mit annál is nagyobb örömmel konstatálunk, mert tudvalevőleg a bikaliak németajkúak voltak és a magyarosodás végre annyira előrehaladott állapotban van községükben, hogy a magyar prédikációt is megértik. A püspök csendes misét mondott és a mise után kezdetét vette a bérmálás. Bérmálás után a püspök examinálta a tanulókat és mindenütt kielégítő szép feleleteket kapott. A kis nebulók nem jöttek zavarba a nagy vendégek előtt, hanem szépen, nyugodtan feleltek a feladott kérdésekre. Az examinálás után harangzúgás között fényes kíséretével átvonult a püspök a plébániába, hol fogadta a községi tisztelgőket, majd dr. Puchner Károlyné szül. Nitzky grófnő kegyurnőnél látogatást tett. A kegyurnő a püspök látogatását azonnal viszonozta. Az ebéd Ujváry Géza bikali plébános barátságos, vendégszerető házánál volt. Jelen voltak a püspök körében Hanny Gábor kanonok, Szilvásy Mihály szászvári esperes-plébános, Máthé Ödön főszolgabíró, dr. Rónaky Kálmán árvaszéki ülnök, Magyar Miklós závodi, Szekeres Ferenc kárászi, Halvax József mágocsi, Rajczy János szalatnaki, Molnár József vaszari és Smeller József köblényi plébánosok, Magda Elek bikali jegyző, Magyar Rezső bikali és Kornfeld János nagyhajmási tanító. (Tanfolyam a vincelériskolában.) A városi vincellériskolában holnap (vasárnap) nyílik meg az uj tanfolyam. A tanfolyamra az idén szép számban jelentkeztek a hallgatók s annak megnyitása holnap a szokásos ünnepségek között történik meg s megnyitásán a városi Tanács is képviselve lesz. (Kitüntetés.) A király Tillmann Adolfnak, a magyar Általános Hitelban igazgatójának, a hazai pénz- és iparügyek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a a harmadosztályú vaskoronarendet díjmentesen adományozta. (Hímen táblája.) A pécsi állami anyakönyvvezetői hivatalnak házasulandók kihirdetési tábláján e héten a következő új jegyespárok nevei olvashatók: Mangold János, rk., Pécs — Weber Gertrud, rk., Szajk ; Szemmelrock Fülöp, rk., Budapest — Noviics Ilona, rk., Pécs; Hegedűs József rk., Siklós — Dávid Katalin, rk., Pécs ; Lieber Ferenc, rk., Pécs — Friedl Ilona, rk., Pécs; Mocsáry Kálmán Győző János, rk., Pécs — Halászek Mária, rk., Pécs; Csordás Hegedűs István, rk., Pécs — Kreka Anna Mária, rk., Pécs; Reisz József, rk., Pécs — Geth Éva, rk., Pécs; Wochner András, rk., Árpád — Peker Anna, rk., Árpád; Kis Tóth János, ág. ev., Pécs — Petri Julianna, ev. ref., Nemeske. (Adókönyvek kiigazítása.) A folyó évre érvényes állami adók és az ezek után járó községi és útadók előírása végleg befejeztetvén, a városi Tanács felhívja az adófizető polgárokat, hogy adókönyveiket kiigazittassák. Ezért már mától kezdve 15 napig lehet jelentkezni a hivatalos órák alatt a városi adóhivatalban. (A titokzatos lövés.) Knezevics Mihály csurgó-dülőbeli szőlőbirtokos, ma korán reggel kint járt a szőlejében. Mikor úgy hat óra tájban bement a présházába, alig tette be a présház ajtaját, egy lövés dördült el a nyomában. Szerencsére, a lövés az ajtót érte s a sörétek abban akadván fel, Knezevicsnek semmi baja nem lett. Mire kiment a présházból sen■ * ir ttt ~izrrr-..rxrrj:-' -».'«iriiii' uijw mert végre megérkezett a fizetésemelések jóváhagyása. Igaz, hogy egy évet elvesztettek, mert csak a jövő évtől engedélyezte a miniszter, míg ők erre az évre is számítottak ; de hát jobb később, mint soha! Várt leány várat nyer , mondja a közmondás s ha ez a vár kissé rozoga is, ha lőrések vannak is rajta, mindegy, azért csak vár az ! S azután meg úgy is van jól, hogy ne legyen öröm üröm nélkül, mert bizony akkor nagyon elbizakodnánk, ha úgy teljesülnének a vágyaink egészben, ahogy mi szeretnénk! Élvezni az örömöt üröm nélkül még a színész se tudja. Pedig kell-e nagyobb öröm egy színésznek mintha száz forint van a zsebében. Hát az utcákon e héten egyik nap élénk feltűnést keltett egy fiatal színész. A külseje ugyan nem adott semmi okot arra, hogy megbámulják, hanem az a gyorsaság, melylyel az utcákon végigsietett, méltán okozott feltűnést. Lépteit csak olyankor lassította meg, mikor valami üzlet közelébe ért. Ott betért és udvariasan fordult az üzlettulajdonoshoz. — Kedves uram, nem váltana fel egy százast ? — Szívesen. A fiatal színész nyugodt előkelőséggel nyúlt tárcájáért és oly mozdulattal, melylyel mint színpadi herceg milliókat ad, hogy elveszett gyermekét visszakapja, dobta oda a pénzt és tette zsebre a felváltott összeget, melynek egy részét ezüstben kérte. Az üzletből gyors lépteket a Royal-kávéházba vitte az útja. Ott letelepedett egy népes asztalhoz és panaszkodott : — Borzasztó ! — A foga fáj ? — kérdezte részvéttel egy ismerőse. — Dehogy. Hanem a zsebemet húzza ez a sok ezüst. Nincs véletlenül egy százasa? — Tessék? Az egész társaság figyelme feléje terelődött és a csodálkozás tetőpontra hágott, mikor tényleg be is váltott egy százast a fizető pincérnél. Aztán nem is időzött tovább. Sietve távozott és feltűnést keltő gyorsasággal haladt végig az utcán. Lépteit csak olyankor lassította meg, mikor valami üzlet közelébe ért. Ott betért, nyugodt előkelőséggel nyúlt tárcájáért és olyan mozdulattal, melylyel mint színpadi herceg stb. stb. szólt oda az üzlettulajdonoshoz : — Kérem uram, nem váltana fel egy százast ? Azonban most már nem akadt olyanra, aki felváltaná a százast s neki nem vált többé örömére, hogy a sok ezüst forintost valamelyik kávéházban visszaváltsa. S végre is adós maradt a pikkoló árával a »Bedő«-ben, mert nem volt felváltva százasa. Hát ez ugyan ideális állapot, de nem praktikus. Annyi a haszna, mint az idealisták újságjának, mely furcsa kis újság. Például, ha valaki igy mutatná be magát: 3 — Spárga Nép. János vagyok, a Laplace elmélet kétségbe vonója. Vagy például, ha valaki azt nyomtatná a vizitkártyáira: dr. SAV JÁCINT, m. kir. szkeptikus. Ilyenekhez hasonlóan tűnik föl most, hogy a magyar idealisták Selmecbányán újságot alapítottak Idealista címmel. Milyen jó, ha az embernek nincs egyéb dolga, minthogy idealista legyen ! És ennél is mennyivel jobb, ha az embert nem az élet körülményei és tapasztalatai teszik ideálistává vagy realistává, opti- vagy pesszimistává, hanem egyszerűen az, hogy lefizeti az évi hat forint tagdíjat, beiratkozik a Magyar Idealisták Egyesületébe és előfizet az ideálistára, a magyar idealisták lapjára. És hogy az ideálistaság se olyan cím, amelyet mindenki megkap, aki rózsaszínű és aranykeretes cvikkeren nézi a világot, mutatja az idealista újságnak egy verse, amely alá ez van aláírva: Goldberger Miklós, magyar idealista. Oszlopa az újságnak — de lehetne is más ? — Bodnár Zsigmond, a magyar Brunnetiére, aki a legutóbbi számban is megírja a szép, jó és igaznak hanyatlását Krisztus előtt 41- től napjainkig. Mert Bodnár Zsigmond lesz az utolsó idealista, ha már mindenkit az önző vágyak rontanak el. Még az is érdekes e lapban, hogy a redakciója máskép van szervezve.