Pécsi Hirek, 1930. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-07 / 27. szám
Hétfő, 1950. július 7. PÉCSI HÍREK 3 Újjászervezik az Országos Katolikus Népszövetséget A háborúban elvesztette 700.000 vagyonát és 200.000 tagját • Ma ismét megközelíti taglétszáma a 100.000-et A háború előtt a Katholikus Népszövetség a maga 300.000 nyilvántartott és fizető tagjával Magyarországnak legnagyobb társadalmi szervezete volt. Huszonkét évvel ezelőtt dr. Ernszt Sándor, Huszár Károly és Haller István szervezték. Hogy a forradalmak nem ragadták magukkal a magyar falut, abban a Katholikus Népszövetségnek igen nagy része volt. Azonban a háború és az összeomlás a Katholikus Népszövetséget is nagyon megviselték. Az ország elrabolt részével a Népszövetség elvesztette tagjainak arányos részét. Volt 700.000 összegyűjtött aranykoronája, amelyen óriási gyűlésteremrel Központi Katholikus Házat akart építeni. Ezt a közel egy milliós összeget a Katholikus Népszövetség a haza oltárán feláldozta. Ma értéktelen hadikölcsön kötvényei vannak helyette. A szövetség három héttel ezelőtt Apponyi Albert gróf és Szmrecsányi Lajos egri érsek elnöklésével tartotta rendes közgyűlését. Ez a közgyűlés a Katholikus Népszövetség újjászervezésének kiindulója lesz. A szervezet elnöke Szmrecsányi Lajos érsek lett, alelnökei dr. Ernszt Sándor praelatus és dr. Czettler Jenő képviselőházi alelnök. A 100 tagú igazgatóságba a pécsiek közül Komócsy István prépostkanonok került. Az igazgatóság Budapesten az elmúlt héten tartotta alakuló ülését, amikor is főtitkárul Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselőt választották. A kormányzó tanács tagjai a következők lettek: P. Bangha Béla, Baranyay Jusztin, Esterházy Móric gróf, Haller István, Hunyady Ferenc gróf, Huszár Károly, Kocsán Károly, Lampel Vilmos, Túri Béla, Vass József, Wolf Károly és Zsembery István. A számvizsgáló bizottság elnökévé Nemes Antal c. püspököt választották meg. Az alakuló ülésen dr. Ernszt Sándor nagyobb beszédben fejtette ki, hogy a Katholikus Népszövetség társadalmi szervezet, amely elsősorban a falu közönségét akarja megszervezni és megnevelni. A Katholikus Népszövetség nem pártpolitika, hanem etnikai értelemben a katholikus politika magas iskolája, amelyben az állampolgári öntudatra és kötelességteljesítésre neveljük azt a népet, amellyel majd nem szabad és nem lehet hazárdjátékot űzni. A Katholikus Népszövetség meghív és megkeres minden jószándékú embert. Bár taglétszámánál fogva rendezettek a viszonyai, nem az anyagiakat tartja fontosnak, aminthogy a politika, különösen a pártpolitika sem a fontos , hanem az idealizmus és kötelességteljesítés. Ezek mellett meg az átmeneti, külszínes eredmények vagy eredménytelenségek nem fontosak. Legyünk mindig és minden körülmények között önzetlenek és becsületesek. Ezzel szolgálhatjuk legjobban a nemzet általános érdekeit. Az egri érsek elnöklete alatt lefolyt igen népes igazgatósági ülésen a magyar katholikus közélet vezető férfiai vettek részt, tettnél jóval alacsonyabbakra nyírbálódtak. Ezen építkezéssel kapcsolatban sok port vert még fel az a kérdés, hogy mely ezred hősi halottai kapjanak a Széchenyi-tér déli részén egy emléktáblát. Erre vonatkozólag még a mai napig sem tudtak az ezredek egymás közt megállapodni. Sőt még a legilletékesebb fórum, a városi mérnöki hivatal sem tudja, hogy kiké lesz az emléktábla és milyen lesz az. Legutóbb pedig a város kijelentette, hogy valószínűleg a Széchenyitéren egyáltalán nem lesz semmiféle emléktábla, így tehát a munka, melyet az eredeti terv szerint már be kellett volna fejezni, folyton halasztást szenved és amint értesülünk, legjobb esetben is még két hónap beletelik, míg teljes befejezést nyer. Ez az össze-vissza kapkodás tehát az oka, hogy a munka nem halad a megkívánt mederben és tempóban előre. A város vezetőségének pedig már meg kellett volna tanulnia, hogy egy jól megalapozott, tervszerű munka elvégzéséhez rend, fegyelem, összetartás és a közérdeknek érdek nélküli szolgálata szükséges. Megbotránkoznak az emberek, hogy soká épül a Széchenyi-tér Kapnak-e a hősök emléktáblát? Pécs adófizető közönsége hónapok óta feszült figyelemmel és szép reményekkel várja, hogy vajjon milyen lesz az új Széchenyi-tér képe. Az igazi mintaváros álmában ringatódzott mindenki. Tervezett, sürgetett, szakvéleményt mondott minden illetékes és nem illetékes elem. Azonban ez a lázas agilitással előkészített munka sehogysem akarta kezdetét venni. A közönség nagy része már türelmetlenül leste a megvalósítást. Végre hatalmas késéssel május elején megindult a munka, aminek eddigi menete a nagy készülődés dacára bőséges okot szolgáltat az egészséges kritikára. Mi ehelyütt nem vádolunk senkit sem. A város, a tervező mérnök, az építési vállalat különkülön nem okozói a kapkodó, hanyag munkálatoknak, csak együttvéve. Mi tehát csak széles kontúrokban elmondjuk erre vonatkozó észrevételeinket, hangot adva sok pécsi polgár méltó felháborodásának. A Széchenyi-tér rendezésével kapcsolatos építkezést Kőszeghy Gyula építészmérnök tervezte. Az ő egyéni elgondolása sokaknak nem tetszett és így a megvalósítás tekintetében heves vitákat eredményezett. A szétágazó ízlésű városi vezetőség legelsősorban kifogásolta az építőkövek színét, majd a zöld kövek mellőzésre ítéltettek. Mindenki a hófehér kövek után vágyott, sőt már úgy látszott, hogy pécsi fehér kő lesz a favorit, nem annyira szilárdsága és megfelelő volta miatt, mint inkább a mögötte meghúzódó üzleti érdek miatt. Mit volt kénytelen tenni a szolgálatkész Kajás Mihály ép. vállalkozó, mint hogy embereinek kiadta a parancsot: tüzet szüntess! A munkások tehát a legnagyobb munkaalkalom idején kénytelenek voltak hazamenni, míg döntenek a megfelelő kő felett. A döntés a „szakértők“ által kiváló minőségűnek talált siklósi márvány mellett nyilvánult meg. A fehér kő tehát meg volt és az építkezés újból megindult. Azonban a munkások minden mozdulatát leső közönség gyanús bizalmatlansággal kezdte szemlélni a napról-napra emelkedő és a templomot körülvevő falakat. Mi akar ez lenni? Talán egy római cirkusz? A város vezetősége is figyelmes lett a magasra szerénytelenkedő falakra és elkiáltotta magát: megállj! ne tovább! Így tehát ismét meghiúsult a tervező akarata és a falak tovább építése abbanmaradt, úgy, hogy azok a terveIgen Tisztelt Szerkesztő Úr! Azt olvastam becses lapjában, hogy a kis Blazer Mária elment Pécs-bányatelepre vitéz Sümegi Antal tanító úrhoz és megköszönte szépen azt a sok jóságot, fáradtságot és szeretetet, amelyben ő is, felesége is, de még a sok-sok kis tanítógyerek is részesítették a tél folyamán. Akkor, amikor a tanító úr és a tanítónő asszony a meleg etelhez, a meleg szobához meleg szívet is adtak a kis Blüzer Máriának és a többi sápadt, ványadt, éhes, bányászivadéknak. Merthogy a bányászgyerekek éhesek, sápadtak, véznák, nyilvánvaló. Szanált napos munkahetek, 16 órás dupla schichtek és 50— 60—90 pengős havi keresetek mellett nem is lehetnek pirosak, pozsgásak, erőtől duzzadok a bányászok gyermekei. A kenyeret, a meleg szobát és az ételt a város adta, a meleg szívet a tanítóék. Ölelem és szeretem Blazer Máriát és kis társait azért, hogy megcsókolták az áldást osztó kezeket. Dicsérem bányásztestvéreimet is, hogy kimutatták a ragaszkodásukat tanítójukhoz. Azt is megértem, hogy Niksi András és társai eljártak a polgármesternél is és megköszönték a téli ebédakciót. De fölöslegesnek, sőt károsnak, megtévesztőnek kortes ízűnek tartom azt, hogy tovább is mentek és hogy sorra járatták azokat a jóhiszemű bányász embereket és gyermekeket a ligapárt fővezéri, alvezéri, középvezéri és legalsóbb vezéri ajtóin. Ha jól vagyunk értesülve a téli ebéd kiméréseket Pécs város egész közönsége adta a gyermekeknek, tehát valamennyiünk verejtékes adófilléreiből szelték a kenyeret. Nem kértünk és nem vártunk érte köszönetet. De ha már jött és hálálkodott a kisleány, úgy véljük, elég lett volna, ha a tanító bácsinak és a tanító néninek csókolja meg a kezét. A hála nevelőhatása így is kialakulhatott volna a kis Blátzer Máriák ártatlan szívében. Vagy ha már nagyon zajlott szívükben az érzelem, csókoltak volna kezet a polgármester bácsinak. Az a város feje vagy mi? — és ez elég is lett volna, de így a ligapárt vezérének és agitátorainak sorrajárásával, újságcikkel, görögtűzzel... úgy hat a dolog, mintha valaki transparenset, reklámot vetített volna az utcára a jövőért. A reklám, ezt minden üzletember tudja, jó befektetés a jövőért — nem ugyan a kis Blazer Máriáknak, akiket a kirakatba tesznek, hanem azoknak, akik kivilágítják őket, amint hálálkodó koldus sorba járnak a Pécsi Polgári és Munkáspárt vezetőihez. De még ehhez sem szólnék igen tisztelt Szerkesztő Uram, ha mindezt valaki össze nem tévesztette volna a keresztényszocialismussal. Pedig nem szabad összekompromittálni sem a munkásokat Visnya Ernő őméltóságáékkal, vagy dr. Esztergár Lajossal, sem a szocialismust az ingyen kenyérrel. A munkások pártja és a ligapárt — a Visnya párt — és érdekképviselete nem egy, hanem kettő. A keresztény szocializmus és a kolduskérdés szintén nem egy, hanem kettő. Aminthogy a tűz és a víz, a hegy és a völgy sem egy, hanem kettő. Aki ennek dacára azt mondja, hogy a kettő egy, az nem mond igazat. Azt vagy félrevezették, vagy ő vezet félre másokat. A szocializmus a mai értelmezésben a munka és tőke, a termelés és jövedelem, a munkás és a munkaadó viszonyának rendezése. Nem a hiúságok, nem a reklámok, nem a kortesfogások, nem becsapások, sőt még csak nem is a szeretésnek, hanem az igazságnak kérdése. Kérem kedves Szerkesztő Úr, szerkessze ki ezt a megállapításomat b. lapjában, hogy legalább azokat félre ne vezessék, akik a Pécsi Híreket olvassák. Pécs, 1930. július he lén. Egy régi keresztényszocialista. A PÉCSI HÍREK LEVELESLÁMJD.Ki a város feje? Tapintatos dolog-e pártemberekhez különs^sorba járatni a munkásokat az ebédakcióért ? 4^5@ram, & ritikült, bőrkabátot, bőrbutor géppel 47 m. szinte a legtökéletesebben lesz, javítást jól, gyorsan és olcsón készít titmnise? Majláth tér 6. szám Gf dllill.03 Telefonszám 13—26