Pécsi Hirek, 1930. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-14 / 28. szám
EL évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, Dunántúl Könyvkiadó Rt., Perczel u. 42. sz. Telefonszámok: 2-22 és 16-81. 28. szám POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HÉTFŐI LAP Egyes szám ára 20 fillér Előfizetési ára: negyedévre 2 P 40 f Hirdetések díjszabás szerint Még egyszer az összeférhetetlenségről Az összeférhetetlenségről szőtt megállapításainkhoz még lenne néhány elméleti szavunk. Gyakorlatilag újjal rámutatnunk bárkire is, nem szándékunk. Ámbár összeférhetetlenségi kis tükrünk úgy van csiszolva, hogy abban a távolban és közelben nemcsak néhány törvényhozó és városatya, magára ismerhet, hanem azoknak megtévesztett, leterrorizált vagy megnyert választói ráeszmélhetnének, hogy azok, akiket ők eleddig a közgazdasági, a várospolitikai élet kiválóságainak hittek, akikről mint a közélet gáncs nélküli lovagjairól beszéltek, telve vannak a politikai, társadalmi és a közgazdasági összeférhetetlenség mikrobáival. Szóval, hogy fertőzöttek az összeférhetetlenségben. Ami annál veszedelmesebb, mert ez a közéleti betegség ragadós és nehezen diagnostikálhatja még a hozzáértő is. Nehezen gyógyítható, mert a betegek jól érzik magukat benne. Épen ezért makacsul és ravaszul védekeznek a gyógyító eljárások ellen. Jól tudják ők, hogy az életerők, amiket magukba szívnak, csak az országnak, csak egy városnak életerői, fogyasztják és ugyanakkor mint más élősdiek, más szervezeteken önmagukat táplálják. A sápolók, az összeférhetetlenek, a tisztességtelen haszon után járók mihamar rájöttek arra is, hogy nemcsak a saját alkalmazottjaiknak az országos, vagy városi tanácsba való beválasztásával lehet érdekeiket előmozdítani, de ha nagyon keresik és a kellő pénzt nem sajnálják, a vállalattól teljesen távol álló idegen képviselőket is meg lehet venni. Nálunk Magyarországon az ilyen visszaélések száma azelőtt csekély volt. Más államokban azonban világraszóló botrányok bizonyították, hogy a közbizalomból megválasztottak a köznek megkárosításától sem idegenkedtek jó pénzért. Például csak a „Panama ügy“ néven ismert óriási megvesztegetési esetet hozom fel, mely egyúttal a tisztességtelen közszállítások megbélyegzésére világszerte használt „panama" szóval ajándékozta meg a világ összes nemzetének szótárát. Ennél az esetnél kisült, hogy a francia parlament képviselőinek többségét a Panama-csatorna építő vállalat pénzzel vesztegette meg, hogy tetemes jogosulatlan haszonhoz juthasson. Sajnos, a liberális gazdasági és politikai rendszer nálunk is nagyon meglazította a közerkölcsöket. Az összeférhetetlenség lehetősége mind sűrűbb lett. A titkolt és nyílt esetek megállapításaiért, azt mondják, tőlünk sem kellene idegenbe menni. Amíg törvény nincs, nehéz az ilyen eseteket üldözni. Hiszen rendesen a hatalomban levők, a beérkezettek az összeférhetetlenek. Az új törvényhatóságoknak most szabályzatot kell alkotniuk az összeférhetetlenségről. Remélhetőleg maradt még törvényhatósági tagjainkban elég tisztesség ahhoz, hogy kiérezzék, hogy hol a veszedelem, hogy ki és mikor lesz összeférhetetlen. Hogy azonban van-e, lesz-e erejük és önállóságaik az egészet nemcsak kigondolni, hanem ki is harcolni — ez már más kérdés. A magyar közéletben a betegség és az elgyengülés jelei erősen mutatkoznak. K. L. 1930. július 14, Családi házépítő akció a Visnya-telepen Nem lehet elvenni a honvédkórház kertjét utcanyitáshoz — Gömbös Gyula meg fogja védeni a kincstár és a honvédek érdekeit — Adjon az utcanyitáshoz telket az, akinek haszna lesz a parcellázásból Visnya Ernőnek, a Pécsi Takarékpénztár elnök-vezérigazgatójának a honvédkórház mellett az északmegyeri dűlőben a várostól három és fél kilométerre van vagy hatvan katasztrális holdnyi szántóföldje, melyen kertvárost akar létesíteni e célból megalakult Megyeri Kertváros Építő Szövetkezet. Hangulatos körlevelet vittek szét a helyi lapok, melyen tervrajzok mutatják be a kertváros leendő képét, elhelyezését és közlekedését. A város közgyűlése megszavazta a kertvároshoz a vízvezeték és villanyvilágítás megépítésének költségeit, sőt felhatalmazta a polgármestert, hogy a forgalmas utca kiépítését akadályozó magántulajdon kisajátítása iránt az eljárást — szükség esetén — folyamatba tegye. Ezen utóbbi határozat indít arra, hogy a Visnya-telep „kertváros“ akciójával lapunk hasábjain foglalkozzam. Közérdek szempontjából jónak és szükségesnek tartom, hogy kislakások és főleg munkáslakások minél nagyobb számban épüljenek. És mert ez az álláspontom, helyeslem, hogy a város támogassa ezt az akciót. Ezúttal nem keresem azt, hogy már előzőleg, többek által kért parcellázási kérelmek miért nem lettek kedvezően elintézve, bár ezek köelebb voltak a városhoz. Nem kifogásolom, hogy a Visnya-telep szántóföldjei átalakuljanak házhelyekké és értékük megszaporodjék. Elvégre a telektulajdonos ügyességére, rátermettségére és nem utolsósorban sokoldalú befolyására volt és van szükség, hogy ez a terv a mai nehéz pénzügyi viszonyok mellett valóra váljon és ha megvalósul, sok iparos és munkás jut munkához és sok szegény ember egészségesebb, emberibb lakáshoz. Kifogásolom azonban a parcellázási tervnek azt a részét, amely a m. kir. honvéd kórház kertjének legszebb részét főforgalmi út részére akarja elvenni akkor, amikor ez az útnyitás sokkal természetesebben és minden idegen érdek veszélyeztetése nélkül megoldható a parcellázást kérő Visnya Ernő telkén keresztül. Kifogásom oka és alapja az, hogy a tervezett út megépítéséhez a honvédkórház kertjéből egy körülbelül 200 m. hosszú, 14 m. széles oly sávot akarnak elvenni, melyen 40 darab terebélyes, lombos fa van, és ez a kertrész adja a beteg és üdülő honvédek részére a szabadban való tartózkodás és pihenés kellemes lehetőségét. Tekintettel arra, hogy a kórházat már eddig is három oldalról szegélyezi át, melyek közül a málomi törvényhatósági közút választja el a kórházat a létesítendő kertvárostól és ez már most is oly nagyforgalmú, hogy a pora még a kert növényzetét is tönkreteszi, a kórház egészségügyi érdekeinek megóvása céljából feltétlenül szükséges, hogy a kórház negyedik oldalán, az északi részen a kórház telkéből ne engedtessék útnyitás annál is inkább, mert ez a terület és a rajta levő fák mintegy védőbástyát képeznek a szomszédos Visnyatanyán hizlalt 2—300 disznó és 35—40 szarvasmarha trágyadombjának bűze és legyei ellen. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a létesítendő „kertváros“ csatornázva nem lesz és minden valószínűség szerint az ott lakást építők disznó és baromfi tartással fognak foglalkozni, akkor önként adódik az a megállapítás, hogy a kórház közegészségügyi viszonyait és a beteg honvédek gyógyulási lehetőségeit a kertváros jelenlegi parcellázási terve illetve annak ilyetén való kivitele károsan befolyásolja. Felteszem a kérdést, miért nem tervezték a kertváros főforgalmi útját a kórháztól északra a kórház kertje mellett levő Visnya-telep telkén keresztül? Ezen utcanyitás két utcai frontot adna az építeni akaróknak és nem érintené senkinek az érdekeit. Sőt! Védené ezen utca és annak telke, kertje a kórházat az út porától. Ha kisajátítani akar a város, akkor sajátítson ki annak a telkéből, akinek a szántóföldjeiből értékes házhelyeket és kertvárost akarnak csinálni, de ne vegyék el a beteg honvédek pihenő és üdülő helyét. Ahogy én ismerem a telek tulajdonosának, Visnya Ernő, bank- és pártvezérnek az akaraterejét és sokoldalú befolyását, biztosra veszem, hogy keresztülvinné a parcellázási terv szerint kijelölt utcanytást, ha nem Gömbös Gyula lenne a honvédelmi miniszter. Nem hiszem, hanem tudom, hogy Gömbös Gyula meg fogja védeni a magyar honvédek kórházát minden csak hasznot kereső vállalkozással és ennek érdekében kifejtendő bármily befolyással szemben. Krónikás. A pécsi városi iparostanonciskola rajzkiállitását vasárnap d,e. rendkívül nagy érdeklődés mellett nyitotta meg Förstner Tivadar iparoktatási kir. főigazgató. Az ünnepélyes megnyitáson megjelent Nendtvich Andor dr. polgármester, Visnya Ernő, a kereskedelmi és iparkamara elnöke, Kamprad Herman ipariskolai igazgató, Schindler Aurél, a fémipari szakiskola tanára és az iparosság igen nagy száma. Förstner Tivadar főigazgató megnyitó beszédében üdvözölte a megjelenteket és magas szárnyalású beszéddel vázolta a magyar ipar nagy jelentőségét, melynek egyik leghatalmasabb pillérei a pécsi iparostanonciskola. A rövid megnyitó beszéd után a megjelentek megtekintették a kiállítás termeit, melyekben a bemutatott munkák a magyar ipar jövőjét mutatják be és az előadó tanárok ügyszeretetét és buzgóságát dicsérik.