Pécsi Hírlap, 1887. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)
1887-07-03 / 53. szám
2 PÉCSI HÍRLAP. 1887. julius 3-i klug“-ot, az tudja, mi a kettő között a különbség, s egy pillanat alatt belátja, hogy a valódi gyermekies lélek megbecsülhetetlen kincs egy leánykában. Nevezzék bár némelyek az ilyen ártatlanságában naiv leánykát libának, én meggyőződéssel állítom, hogy a családi élet szentségének és boldogságának alapját képező igazi nők csak az ilyenekből lesznek. Ha a korán-érettség fentebb lefestett állapota igen nagy akadályt gördít a fiuknál a test és lélek összhangzatos és természetes fejlődése elé, s így helyes neveltetésük elé is: kétszeresen káros az minden tekintetben a leányoknál. — Hogy miért ? Annak kifejtése nem egészen e helyre való, de különben is minden gondolkodó s az emberi életet figyelemmel kisérő előtt világos az. Keressük inkább a baj okát. Az iskolát, legalább azt, melyben a nevelői hivatást értő és ezt lelkiismeretesen vevő tanítónők, tanítók vagy tanárok vannak alkalmazva, a szóban forgó hibáért nem érheti alapos vád. Az iskola mindenkor kíméli a leánykában a nőiességet, s legfőbb gondját fordítja arra, hogy míg egyfelől a lelket és kedélyt miveli, addig másfelől az ártatlanság és naivság azon zománczát, mely a nevelésnek is egyik legbiztosabb alapja és támogatója, le ne törölje a leánykák lelkéről. S hogy ez így van, legfényesebben bizonyítja az, miszerint a népiskolánál magasabb iskolákat látogató növendékek között is nagy számmal vannak az olyan leánykák, kiknek szivük, lelkük és kedélyük teljesen helyén van, s kiket a korai érettség aszaló heve közelről sem érintett. Mig ellenben a mindennapi tapasztalás szerint épen azon leánykákon, kik a népiskolákon túl semmiféle iskolába nem járnak, pedig körülményeiknél fogva járhatnának, vagy kik minden igaz ok nélkül az iskolázást abban hagyják, tapasztalható rendszerint a szóban forgó túl korai érettség, sőt sokszor ez épen az iskolakerülés indoka. És most nézzünk szét egy kicsit a családi viszonyok és szokások terén. Ezt annál inkább meg kell tennünk, mert a nevelés a családban kezdődik, s az egész nevelésnek oroszlánrésze épen a családra nepont 10 órakor templomba mentek Leányváriéktól; a szertartás megtörtént, aztán Maróthhoz hajtattak s rendben volt minden. A menyegzői ebéd olyan volt, amilyen napjainkban ritkaság. Nem is kisértem meg leírni. Elég az hozzá, hogy a vendégeknek kimondhatóan jókedve volt, a pezsgős palaczkok majd minden perczben durrogtak. Nem szapulta itt senki az uj házaspárt. Tele volt tömve a szája mindenkinek. Délután már a táncz járta, éjfélig. Éjfélkor szétoszlott a vendégsereg, az inasok letakaritották az asztalokat, kioltották a gázlángokat , úgy tetszett, mintha itt semmi sem történt volna. Csupán a hold sütött erősebben, mint egyébkor és a csillagok milliárdjai ragyogtak fényesebben. Az első emeleten egy ablak nyitva volt, előtte leeresztett hajjal, könnyű éji lepelben, az új asszony állott s a nagy csendességben hosszasan elmerengett. Vajjon miről gondolkozhatott ? Talán már hajnal is lehetett, midőn egy csillag lehullott az ég fényes kárpitjáról, s e perczben csapódott be az első emeletbeli ablak, mely mögött elmerülve a most már szép asszony állott. Az esküvő után más napon megérkezett Tihamér, hetedik, de meg, a ki a bajt orvosolni akarja, annak az okok után is kutatni kell. A figyelmes szemlélőnek csakhamar szemébe ötlik, hogy aránytalanul nagyobb az ,,anyátlan“ leánykák száma, mint az árváké. Az anya él, talán szerepel is és divatosan öltözik, de azért a gyermekek valóban anyátlanul nőnek föl. A dajkák, cselédek viszik, majd vezetik a kis leánykákat erre-arra, s hogy a bakával s más e fajta Don Juanokkal megismerkedik, az bizonyís, s ne higgje azt senki, hogy azoknak szemenszedett kifejezései, azok az illetlen, minden szemérmet nélkülöző cselekedetek, melyek fájdalom, a mai cselédség körében általánosak, semmi nyomot sem hagynak maguk után a kis leányka lelkében. Oh bár úgy volna ! De a ki tudja, hogy a gyermeki lélek minden iránt a legfogékonyabb s hogy az első benyomások a legállandóbbak, az azt is tudja, hogy az ily szerencsétlen viszonyok között növekedő leánykák szíve és lelke méreggel szívja tele magát, megmételyeztetik, még mielőtt egészségesen fejlődött volna. Az ilyenekből lesznek azután az olyan leánykák, kik előtt 10 —14 éves korukban alig lehet beszélni, mert a legártatlanabb szóból is tud kicsavart észjárásuk valami különöset kimagyarázni s kiknek arczát éppen azért lépten-nyomon elfutja a kétértelmű mosoly, s kik között a jelentős tekintetváltások oly gyakoriak. Mérget szívnak ezek még a szinmézből is. Oh, ha az anyák úgy belátnák, mily sok kárt tesznek leányaiknak a rész cselédek, jobban vigyáznának! De túloznánk, ha azt állítanák, hogy a most lefestettem viszonyok általánosak, vagy csak igen gyakoriak is. Hála Isten! nálunk az anyák túlnyomó része gondosabb, hogysem így lehetne, de tagadhatatlan, hogy ilyen viszonyok is nem egy családban fordulnak elő. HELYI HÍREK: az egész kiállítási időtartamra szerződtetve van. A négyeseket 40 pár tánczolta. A csárdás érdekessége azonban nem volt meg, hiányozván a lelkesítő elem : a czigány. — Kézimunkakiállítások. A különböző népiskolák záróvizsgálatai alkalmával a női kézimunkák és a tanulók rajzai szokás szerint az idén is kiállíttattak, hogy a szülők és érdeklődők tudomást szerezzenek úgy a saját gyermekeik előhaladottságáról a kézi ügyességben, mint az általános működésről és rendszerről, mely azon iskolában életben van, hova gyermekeik járnak. Az idei kiállításból ítélve meg lehetnek elégedve gyermekeik előmenetelével, melyről úgy mint a szóbeli vizsgálat alatt fölmutatott eredményről fővárosi idegenektől olyan nyilatkozatokat hallottunk, melyek igen hízelgők a mi tanitókarunkra. Az ágostontéri, felsővámház utczai és szigeti külvárosi népiskolák munkakiállitásait tekintve, elhagyjuk a növendékek ügyességének és szorgalmának földicsérését, hanem igenis gratulálunk a kézimunka tanítónőinek s a rajz tanítóinak, kik azt a nehéz munkát, mely az ő vállaikat nyomja, becsülettel vitték keresztül. Csak az tudja fölfogni e munka nehézségét, majdnem a lehetetlenséggel határos mivoltát, aki tudja, hogy mi az: egy külvárosi iskolásgyerek ! Mindhárom népiskolában a női kézimunkák előállítása igen helyes és tapintatos rendszerrel vitetett keresztül, kezdve a tömegoktatáson, osztályonként fokozatos haladással s végezve a szorgalmi munkákon, melyek igen helyesen ez évben kevesebb számmal vannak az előbbi évekhez képest. Azok a szorgalmi munkák többnyire csak piperetárgyak, melyeknek a tanuló sohasem vagy csak nagy ritkán veszi hasznát, aztán meg nem is hű kifejezője a növendék munkaképességének. A fiútanulók rajzai is lehetőleg ügyes dolgozatok. — A szent István társulat tagjai közé dr. Szeredy József a jogakadémia igazgatója és Rézbányay János jogakadémiai tanár választattak be a pécsi egyházmegyéből. — Távgyaloglás. A pécsi athlétaclubb ma érdekes távgyaloglást rendez Mohácsra, ahova ugyanakkor a szabadkai athléták is megérkeznek. A két sportegylet tagjainak egy része gyalog, más része biciklin indult már reggel 4 órakor a közös czél felé, a kényelmesebb athléták pedig vasúti alkalmatossággal előzik meg a többi izzadó bajnokot. Mohácson ez alkalommal nagy ünnepélyesség vár a kirándulókra, kiket nagy ovácziókkal fognak fogadni. Az ott megállapított programm szerint a vasúton érkező vendégeket délelőtt 9 órakor fogadják a pályaudvarban, a gyalog és kerékpáron bevonuló athlétákat a Fleischmann-féle ház mellett várják 11 óra tájban. Ezután az elszállásolás következik. Délután 4 órakor kirándulás a Cselepatakhoz és II. Lajos emlékéhez, visszajövet több történelmi nevezetesség megtekintése. Este 8 órakor bankett a vendégek tiszteletére, utána táncz. A hely— A nemzeti casino harmadik estélye, daczára annak, hogy a közönség jó része száz felé is el volt foglalva mindenféle ünnepélyen és mulatságon, mégis eléggé látogatott volt. Ez egyszer a katonazenekar szolgáltatta a zenét, mert a többi czigányzene el volt foglalva másutt, a Jónás Jancsi bandája pedig Eszékre s onnét Palánkéra utazott az ottani kiállításra, ahova Mily érzel viszontlátás volt ez az apa és fia között!udtak egymástól elszakadni. — Ugye_ui, valld meg, — kérdé némi szorongással — te nem jó szemmel nézed házasságomat ? — Oh atyám, elkeserítesz, ha így beszélsz. Nagyon helyesen tetted, hisz nem vagy te még a korban annyira előrehaladott, hogy lemondanod kellene az élet örömeiről. — Köszönöm fiam, ez jól esett! Őszintén megvallva, egy kőszikla esett le szívemről. De jej, hadd mutassalak be nőmnek. S ezzel bevezette kedves, egyetlen fiát neje szobájába. Aranka, miként az éjjel, úgy most is az ablak előtt állott. A belépők zajára ijedten fordult meg, mint akit kellemes tárgyról való gondolkozása közben lepnek meg, s zavar ült szép arczára, halvány pirosra festve azt. Oh, milyen szép volt e pillanatban! Tihamér elbűvölve állott meg. Nem birt mozdulni. Lábai mintha gyökeret vertek volna! Aranka meglepetve nézte a deli ifjút s tekintetét rajta felejtette. — Kedves nőm, ime van szerencsém neked bemutatni egyetlen fiamat, kiről oly sokat beszélgettünk. Tihamér gépiesen meghajolt. Aranka csak egyre nézett. Maróthot a jelenet elkedvetlenítette. — Nos, akiket én az életemnél jobban szeretek, ily hidegen üdvözlik egymást első találkozásukkor? Igazán mondhatom, ez nekem rosszul esik. Ej, de mire való ez a feszesség! Rajta öleljétek és csókoljátok meg egymást, hisz talán rokonok volnátok, vagy mi. De bizony a rokonok nem mozdultak. A kínos helyzetnek Maróth akként vetett véget, hogy egymás karjaiba tuszkolta szeretteit. Két csók csattant el ekkor egy pillanat alatt, anélkül, hogy észrevehető lett volna. S úgy érezték mind a ketten, hogy az a csók éget s a helye ott marad. Ezután megkezdődött a szokásos hivatalos társalgás. Tihamér oly kimérten beszélt, hogy Maróth félni kezdett, miszerint Aranka nem nyerte meg tetszését. Magukra maradva kapaczitálta is fiát s csak akkor oszlottak el némileg aggályai, midőn Tihamérnak a hosszas utazás fáradalmai kényelmes ürügyével sikerült magát némileg kimenteni. A napok gyorsan teltek. Csupán az ebédnél találkozott a család, s ilyenkor mintha mindnyájan idült szórakozott-