Pécsi Hírlap, 1888. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-04-22 / 33. szám

II. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 írt — kr. Félévre .... 3 „ — „ Negyedévre . . 1 „ 50 „ Egy hóra . . . — 50 „ Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSKT­, Széchenyi-tér 12-ik szám, (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó fölszó­­lalások intézendők. Pécs 1888. április 22-én. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap. 33-ik szám. Szerkesztői iroda: PÉCSETT, Széchenyi­ tér 12-ik szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereske­désben. Egyes számok kaphatók: Böhm Manó (fő-utcza), Weidinger N. utóda Dómjánál. (Széchenyi-tér),Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József (ferencziek-utczája) papír és könyvkereskedéseiben, ifj. Rézbányay János fűszerkereskedésében (Szigeti ország­ut), a dohány főtőzsdében (fő­ntera) és a vasúti tőzsdében. Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. A pécsi általános mű­­ipar­ termény- és állatkiállitás. Az újabb időkben Magyarországon s a külföldön is rendezett különböző kiállí­tásokon az egymással szoros gazdasági és forgalmi kapcsolatban álló Baranya-, So­mogy- és Tolna megyék mindenkor oly jelentékeny mérvben voltak képviselve s oly sikereket arattak, hogy ma, midőn a nagy országos és nemzetközi kiállítások által kitűzött feladatokat — legalább en detail — mindinkább a vidéki kiállítások veszik át: egy nagyobb szabású kiállítás­nak Pécsett, mint a mondott három megye legjelentékenyebb központján való rende­zése immár elutasíthatlan­­ követelmén­nyé lett a pécsiekre nézve. Olyan kiállítással van tehát itt dol­gunk, mely részint a színhely jelentékeny­­sége, a kiállítással kitűzött komoly czélok, a közvetlenül érdekelt közönség lelkes ér­deklődése , áldozatkészsége s az intéző vezéregyéniségek kipróbált szakértelme és ügybuzgóságánál fogva jóval fölülemelke­dik az újabb idők óta nagyon is — s leg­­többnyire minden létjogosultság nélkül — megszaporodó vidéki kiállítások fölé. Már a kiállításban való részvételre vonatkozó határozmányokból is kitűnik, hogy itt a regionális és általános szakkiál­­lításnak ügyes kapcsolatba hozatalával a hazai iparnak — különösen pedig az arra ez idő szerint leginkább utalt iparágaknak — hathatós propagandát akarnak csinálni. A kiállítás XXVI csoportra lesz be­rendezve. Továbbá az országos képzőmű­vészeti társulat ez idei vándorkiállítását a f. é. aug. 12-től szept. 9-ig tartandó pécsi általános kiállítással kapcsolatosan rendezi. Időleges kiállitásképen rendeztetik: szarvasmarha-, juh-, sertés és lókiállitás (ez utóbbi katonai lóvásárral és lóversen­­nyel egybekötve) konyhakertészeti és gyü­­mölcskiállitás, mely országos jellegű lesz, a­mennyiben azon az országos gazd. egye­sület az egész országból gyűjtött gyümöl­csöket fog kiállítani. A gyümölcsészeti kiállítás idejében gyümölcsészeti vándorülés fog tartatni, melyen többek közt az országosan ismert pomológus Villási Pál kezdeményezése folytán a hazai gyümölcsfajok helyes elne­vezése s a Baranya- Somogy és Tolna­megyékben követendő gyümölcstermelési irány megállapítása lesz tárgyalva. Lesz méhészeti kiállítás is méhészeti szakelő­adásokkal. A kiállítás alatt tartandó phylloxera­­congressus az immár megállapított prog­ramaiból következtetve olyanul ígérkezik, mely sok érdeklődőt fog Pécsre vonzani; már több gazdasági egyesület és törvény­­hatóság meghívás nélkül is kijelentette, hogy e congressusra képviselőket külde­nek. E congressuson a phylloxera elleni vé­dekezés, az amerikai szőlővesszők ellenálló képessége, az amerikai vesszők szaporítása és nemesítése lesz behatóan tárgyalva, ere­deti amerikai és vészmentes homoktalajon, importált vesszőkön termett borok, szén­kénegezéshez való fecskendők és ekék be­mutatva, a kiállítás borászati osztálya pedig borvásárral köttetik össze. A kiállításnak nagy előnyére van azon körülmény, hogy a pécsi bazilika, e ritka és tiszta román stylü ősi székesegyház res­taurálása immár befejezéséhez közelg s az régészeti múzeumával együtt a látogatók által megszemlélhető lesz. Egy másik előnye a kiállításnak, hogy az a város központján levő területen ren­deztetik, mintegy 16000­­ méter térségen, és­pedig a szinkör, az óvoda, elemi iskola és tornacsarnok fölhasználásával, mihez még egy 2000 m. iparcsarnok és 2000 m. felfedett helyiség építtetik. A kiállításnak villanynyal világítandó kerti helyiségei és corsója este is a közön­ség használatára bocsáttatik. A kiállítás kezdeményezői és főinté­zői: Nádasy Kálmán és Dr. Záray Károly már javában vezetik a szervezkedés és rendezés munkáját s így hihető, hogy a pécsi kiállítás egyike lesz azon keveseknek, melyek az előrehirdetett megnyitási napon teljes rendben megnyithatók is voltak. A pécsi kiállításra eddigelé 1300 kiál­lító jelentkezett, további bejelentések még folyó évi május hó 10-ig fogadtatnak ell. Helyi hazafiság. A legtöbb embernek az isteni gond­viselés nem adta meg, hogy működését na­gyobb körben terjessze ki, tevékenységének hatását szélesebb körökben érvényesítse. A „Pécsi Hírlap“ tárczája. A művésznő szerelme. — Orosz történet. — írta: (Érdi) Rupp Róbert. Fedorovits Vladimir, a­z [UNK]—i kormányzó na­gyon ideges, hirtelen ember volt. Képes volt rósz kedvében (mindig rósz kedve volt) valamennyi kozákját végig­kancsukázni saját kezüleg, s mi­kor aztán ebben elfáradt, ledőlt egy karosszékbe a szobájában, s mint a­ki jól végezte dolgát, úgy aludt, mint egy ártatlan gyermek. Az alan­tas hivatalnokok sokat szenvedtek Fedorovits úr durvaságai miatt, nekik is kijutott a titulusokból és a fenyegetésekből, melyeket ingyen szokott a kormányzó úr osztogatni. Mindeme szép tulaj­donságai mellett még a pálinkát is szerette és a szép asszonyokat, a kik az ő vörös arcza és ragyás orra iránt igen nagy ellenszenvvel visel­tettek. A­z öj­kormányzóság Szent - Pétervártól északra esik, állomáshely a Szibériába vezető úton, hol rendesen új lovakat szoktak a posta­­kocsi elé fogni s az utasok a korcsmában pi­henőt tartani. Fedorovits úr napi szórakozásai közé tar­tozott, hogy személyesen megtekintette az uta­sokat. Figyelemben azonban csak a nőket ré­szesitette, s egy-egy csinosabb arczu utasnő nem kerülhető el, hogy a kormányzó úr meg ne czi­­rógassa, ölelje. Az—i kormányzóságnál a kozák-felü­gyelői állomás megüresedett, (meggyulladt benne a pá­linka, meghalt). Fedorovits úr beirt Szt-Péter­­várra a központi kormányzósághoz egy alkalmas emberért. Meg is jött a felelet, hogy ki van küldve Ogaseff Fedor, a­kivel meg lesz a kor­mányzó elégedve. Ez az Ogaseff Fedor nagy múlttal dicse­kedhetett. Még mint 16 éves ifjú állt be a had­seregbe. Bátorsága és egyéb jó tulajdonai foly­tán húsz éves korában hadnagy lett. Pár év múlva főhadnag­gyá léptettetett elő, mivel egy fegyencz­­lázadást csirájában elfojtott és elejét vette a ször­nyű katasztrófának. A szt.-pétervári előkelő körökben kedvelt egyéniség volt Ogaseff Fedor. A csinos, nőies arczú, magas, karcsú férfi meghódította a höl­gyeket. A szt.-pétervári udvari színház egyik leg­­bájosabb tagja, a szép Romanov Anna, epedett Ogaseff Fedorért. És Fedor a forró érzelem nyil­­vánulására nem tudott hideg maradni. Légyottot kért a báj­os művésznőtől, a mit meg is kapott. Romanov Annának Mihály herczeg udva­rolt, a czárné unokafivére, kit a bájos művésznő csak kényszerűségből fogadott el. Gyűlölte Mi­hályt, de azért a gyémántjait elfogadta. És mi­kor Mihály herczeg titkon értesült a viszonyról és a légyottról, rosszul esett neki, hogy szerel­mében meg van csalva. Elment a légyottra, mely a művésznő kertjébe volt kitűzve. Mihály herczeg talált módot, hogy bejuthasson a kertbe, melyet különben magas kőfal körített. Agaseff Fedor és Romanov Anna élvezték a viszontlátás örömeit s nem is vették észre a közeledő herczeget. Az árnyas lugas, melyben ültek, elfedte szemeik elől a kémkedőt. Mihály herczeg egészen odalopódzott a lugashoz, s jól, tisztán hallotta a forró csókok czuppanásait, sőt olyat is megtudott, a­mi őt egész dühössé tette. — Tehát engem szeretsz, imádott Annám ? — kérdé Fedor. — Engem, a szegény katonát, a­kinek nincs egyebe, mint kardja és szive? — Légy bár a legszegényebb a föld kerek­ségén, — felesé a művésznő — ne legyen soha egyebed, mint kardod és szived; a kardod le­gyen hazádé, csak a szived legyen enyém, óh csak azt add nekem ! Lásd én nem szerettem soha életemben. Az a huszonkét tavasz, mi el­repült fejem fölött, nem nyújtott számomra gyö­nyört. De most, mióta ismerlek, az élet egészen új előttem. Mihály herczeg sokat, nagyon sokat beszélt a szerelemről , de nem feledte el gaz­dagságát hozzátenni , mert — mint mondá — gazdagság és pénz nélkül a szerelem csak gyöt­relem. Óh de most tudom, hogy nem mondott igazat. Szerelem nélkül a gazdagság nem sokat

Next