Pécsi Hírlap, 1932 (2. évfolyam, 2. szám)

1932-01-11 / 2. szám

Pécs, 1932 * január II . Hét­fi. Megjelenik hétfőn reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi­ u. 22. 10 fillér II. évfolyam * 2. szám Előfizetés díja: Felelős szerkesztő: Pillich András JETT*.­­. 1­­. Hop Egyes szám­ára 10 fillér. Kéregetők Koldus náció lettünk. A csonka országhatárokon belü­l, a valamikor tejjel-mézzel folyó Kánaánban egyre több a szegény ember. A gazdasági háború őrülete, a védővámos rend­szer, a nagytőke tezaurálása világ­szerte egyre jobban növeli a munka­­nélküliséget, de a genfi farizeusok még mindig nem akarják látni a vészes hanyatlást, amelybe a Párizs­­környéki békék az emberiséget­­ taszították. Pécsett még aránylag tűrhető a helyzet, mert a Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki bányáiban négy­ezer ember kap munkát a nyári két­ezerrel szemben, a Pécsi Bőrgyár négyszáz munkást foglalkoztat, két­szer annyit mint nyáron és a városi ínségmunkák is állandóan legalább ötszáz embernek juttatnak munkát és kenyeret. Emellett januárban több magánkéz építése is megindult, ami újabb munkaálmakat jelent. A pécsi munkapiac helyzete tehát aránylag tűrhető, de azért itt is vannak még éhező és fázó emberek, akiken segíteni felebaráti kötelesség. A tél beköszöntése óta a város hatósága, az egyházak, a különböző karitatív egyesületek karöltve gyá­­molítják az ínségeseket és segítenek is ott, ahol lehet és olyan mérték­ben, amint ezt a rendelkezésre álló anyagi eszközök megengedik. A körültekintő és lelkes karitatív munka mellett is vannak azonban — főként szemérmes szegények — akik nélkülöznek, de szép számmal vannak olyanok is, akik kitanulmá­nyozva a különféle párhuzamos in­­tegakciók adminisztrációs labirintu­sait, az emberi könyörületességet arra használják fel, hogy munka nélkül, tisztán könyöradományokból tartsák fenn magukat és családjukat. Az ilyen ügyeskedőkből rekrutá­­lódnak azután azok, akik végigkére­­getik a várost és becsöngetve min­den lakásba, az insegadón és az ön­kéntes adakozáson felül is meg­adóztatják a terhektől roskadozó polgári háztartásokat. Nem lenne baj, ha ezek a hiva­tásos kéregetők ennivalót kérnének, mert az éhezőnek minden jóérzésű ember juttat néhány falatot, ha saját szájától vonja is el azt. Ámde ami­kor a kéregető követelve és fenye­getően lép föl, vagy messziről bűzlik a pálinkától és ha a kapott élelmi­szert dühös káromkodással a földhöz vágja, mert neki „pénz kell“, akkor a legmelegebb szívű emberben is megfagy a könyörületesség és­­ zárva maradnak az ajtók a valódi nyomor előtt is. Elismerjük, hogy a város anyagi ereje az inségmunkák kapcsán csak a legminimálisabb segítséget teszi lehetővé a munkanélküliek számára s ezért magunk is amellett agitálunk, hogy a tehetősebbek, a befizetett inségadón felül, még külön adako­zással is segítsék a szegényeket. Az is helyes, hogy a város az ilyen adakozóknak az ajtajára pléhlapokat szereltet, hogy: „Itt a kéregetőknek szánt összeget a város pénztárába fizetik“. A város népjóléti ügyosz­tálya azonban talán kissé túllő a célon, amikor mindezeken felül még 10, 15 és 20 filléres élelmiszerutal­ványokat is hoz forgalomba, még­pedig úgy, hogy ezt a házaknál a kéregetőknek adják. Eltekintve ugyanis attól, hogy ily módon egy élelmes kéregető­­család naponta könnyűszerrel 20-30 pengőt is megkereshet, jogot ad a város arra a besurranó tolvajoknak és betörőknek is, hogy kéregetés ürügye alatt bármely lakásba be­nyithassanak. Ma, amikor fényes nappal történt uccai rablásokról is beszámol a rendőri krónika, talán mégis túlzott és veszedelmes tere ez a jótékony­ságnak és emellett illogikus is. Mert vagy az igaz, hogy Pécs városa in­tézményesen gondoskodik szegényei­ről és az e célra adakozó polgárság ajtajaira odaírja, hogy: „Minden kéregetés büntetés terhe mellett tilos“, vagy pedig megengedi a kéregetést és akkor a város közbiztonságával szemben olyan felelősséget vesz magára, amit mi nyugodt lélekkel nem mernénk vállalni. il Mim­i hete elleni harczok fele életben mil (Beuthen, jan. 10) Az omlástól betemetett 14 bányászból a mentő­­expedició hetet életben talált. Vasárnap délután elsőnek Kulpok Pál bányászt szabadították ki, aki 144 óráig volt a föld alatt. Később még két nős bányász került elő, további négyet pedig még lent tartanak a bányában, hogy megszokják a légnyomást. ü­ém­­etország megdjií a jóedtétel fizetés Óriási Izgalom Párizsban Berlin, jan. 10. A lausannei jóvátételi konferen­cián a kiküldött német delegáció összeállításának közzététele alkal­mával Brüning dr. tegnap fogadta a Wolff-iroda főszerkesztőjét. A főszerkesztő előtt a birodalmi kan­cellár hangsúlyozta, hogy a küszöbön álló lausannei jóvátételi konferencia rendkívül nagy jelentőségű, ezért nemcsak birodalmi külügyminiszteri, hanem birodalmi kancellári minősé­gében is, akire az alkotmány értel­ében a politikai irányítás háramlik, kötelességének tartotta magára vál­­lalni a delegáció vezetését. Részletezte ezután, milyen elgon­dolások­ alapján választották meg a delegáció tagjait. A kancellár hang­súlyozta, hogy nem igen lehet kétség a német delegáció lausannei maga­tartása felől, ebben a tekintetben csak az utóbbi időkig a különböző német nyilatkozatokra kell utalni. Arról, hogy a birodalmi kormány elhatározásának milyen irányban kell mozogni, a jelentés egész vilá­gosan tájékoztat. A jelentés kimutatja Német­ország teljes fizetésképtelen­ségét, ezen túlmenően megmutatja, milyen szoros okozati összefüggésben álla­nak éppen a német jóvátételi fize­tések a jelenlegi helyzettel. Ezzel alapjában véve minden meg van mondva : teljesen világos, hogy Németország helyzete lehetet­lenné teszi számára a politikai fizetések dolgát. Éppen olyan világos, hogy ilyen politikai fizetések fentartásának minden kísérlete nemcsak Német­országot, hanem az egész világot szükségképpen romlásba sodorja. A dolgoknak ilyen állása mellett a birodalmi kormánynak nincs is lehe­tősége arra, hogy fontolgassa, milyen álláspontra helyezkedjék a küszöbön­­álló konferencián. Nem tehet egye­bet, minthogy vázolja az adott fel­tételes helyzetet és a többi érdekelt kormányokhoz azt a felszólítást in­tézi, hogy a maguk részéről is szá­moljanak ezzel az adott helyzettel és ne keressenek olyan kompro­misszumos tárgyalásokat, amelyek számára többé nincs meg a reális lehetőség. Párizs, jan. 10. A Francia fővárosban bombaként hatott az a londoni jelentés, hogy Brüning kancellár a berlini an­gol nagykövet előtt kijelen­tette, hogy Németország a jövőben nem teljesítheti jóvá­tételi fizetéseit. Bár Londonból érkezett jelenté­seket a Berlinből érkezett tudósítá­sok részben gyengítették hatásukban, mégis nagy izgalmat és feltűnést keltett Brüning kijelentése. Valamennyi francia estilap veze­tő helyén közli ezeket a tudósítá­sokat. Flandrin francia pénzügyminiszter a sajtó képviselői előtt a következőket mondotta a Brüning kancellár nyi­latkozatáról : “ Ha a kancellár nyilatkozatáról szóló hírek megfelelnek a valóság­nak, akkor ez annyit jelent, hogy Németország véget akar vetni a Young-tervben és a versaillesi szer­ződésben foglalt megállapodásoknak. Nyilvánvaló, hogy egyetlen francia sem fogadja el a szabadon aláírt egyezmények egyoldalú felbontását, ami ezúttal azt jelentené, hogy Franciaország jóvátételi jogait el­törli.­­ Senki sem kétkedik abban, hogy a jelenlegi válság igen súlyos. A nemzetközi fizetések rend­szere bizonyos körű revízióra szorul.­ ­ A francia kormány most épen ezeken a módozatokon dolgozik és nagy békülékenységtől áthatva olyan megoldást keres, amely a hitelező­ket és az adósokat egyaránt kielé­gítse, s megkönnyítse a válságot. Magyar politikai köröket is foglalkoztatja Brüning kijelen­tése, mert ha a németek nem fizetnek jóvátételt, akkor mi még kevésbé fizethetünk. Hz orvosliffingresszu­s ál­­lásfoglalása az OTI ellen (Budapest, jan. 10.) A vasárnapi országos orvoskongresszus határo­zatáig kimondotta, hogy amennyi­ben nem tudnak kielégítő kollektív megoldásra jutni, tagjait eltiltja az O77 és MABI szolgálat ellátásától. is ült!­tóin VÉD Sil (Bpest, jan. 10.) Réti Vidorról, a szombaton öngyilkossá lett szál­lodaigazgatóról kiderült, hogy a kártya áldozata lett. A rendőrség megállapította, hogy Rétinek 10 ezer pengő hiánya volt. Utolsó nap még 2 ezer pengőt vett magához, hogy regresszálja magát, de 100 pengőt elvesztett, s ezért főbelőtte magát. Eltemették Buday Dezsőt, a tra­gikus hirtelenséggel elhunyt markáns keresztény politikust általános részvét mellett vasárnap a kerepesi temető­ben. Sírjánál Raffay Sándor püspök, Wolff Károly és mások mondtak gyászbeszédet.

Next