Pécsi Közlöny, 1895. február (3. évfolyam, 14-24. szám)
1895-02-17 / 20. szám
i fikálni, de hajlandóság sincs rá. Másnak becsületében gázolni és abból hipokrita önteltséggel egy hamis elvet levonni és nyugodni a babéron, ez könnyű vállalkozás. Így történt ez a »Pécsi Napló« febr. 5-iki számában is, amidőn a hetvehelyi plébánost úgy szerepelteti, mint tanítóinak tirannusát és a nép szivéből a vallásosság kiirtóját. De hát előzménye is van a dolognak, t. uraimék ! Igaz, hogy fent nevezett pléh nem adta a tanítók kezébe a megszentelt gyertyákat; igaz, hogy a tanítók saját költségén hozatván gyertyákat s azokat meggyujtva a körmeneten úgy vettek részt; igaz lehet az is, hogy a nép megbotránkozott, de nem annyira a pléba, mint a tanítók magaviselete fölött. Mert kérem szeretettel a „Pécsi Napló tudósítóját, úgy esett ám meg a dolog, hogy az előző évben a tanítók kapták meg a gyertyákat, csakhogy mivel az egyik tanítónak úgy tetszett,hogy miért, az már az ő dolga) nem a pléb. kezéből, amit pedig a Rituale előír, hanem a pléb. megkerülésével, önkezűleg vette le — a nép nem csekély megbotránkozására — az oltárról. A többi tanító követte. Hát most kérdem a »P. N. nagyérdemű tudósítóját, nem állt-e jogában nevezett plébánosnak megvonni a gyertyát azoktól a tanítóktól, kik az Anyaszentegyház által appróbált és századokon át érvényben volt szokást, szertartási aktust, a nép botrányára így arcul ütötték ? Azt hiszem, erre minden ember megfelel, akinek még helyén van az esze. Még a konzekvenciára vonatkozólag valamit, amit állítólag a nép mondott: »íme, nem az urak rontják meg a vallást, hanem a papok. Hát igenis, nem a papok, hanem azok rontják a vallást, akik ilyen, minden jobb érzés hiánya nélküli, maliciózus cikkeket szárnyra eresztenek. Egyébiránt egy kis tájékozásul a nép hangulatáról egy értelmes hetvehelyi polgártól magam hallottam e nyilatkozatot: »Kár, hogy megtörtént, de elvégre is a tanítóknak kellett volna tudni az egyház tanítását és a köteles tiszteletet a törvényes elöljáró iránt.* Megkegyelmezett miniszter. Tavaly történt, hogy Percel Dezső képviselőházi alelnök, egy személyét érintő beszéd miatt egyházpolitikai pisztoly párbajt vívott gróf Szapáry László országgyűlési képviselővel. A párbajozók bíróság elé kerültek, de, mert Perceit időközben a király belügyminiszternek nevezte ki, a törvényszéket értesítette az igazságügyminiszter a megtörtént pertörlésről, mondván, hogy : »a király február hó 6-án kelt elhatározásával a Percel Dezső és gróf Szapáry László ellen folyamatban levő bűnvádi eljárást megszüntetni méltóztatott.* Ehhez képest az április 24-ére kitűzött végtárgyalás elmarad. Pedig mily épületes látványt nyújtott volna a fogolyminiszter. A váci államfogház celláját Percei liberális tisztelői emléktáblával látták volna el. A t. ház kontója, Percei Héni, az elnök „jobb kezen beterjesztette a képviselőház évi költségelőirányzatát 1895-re. E szerint a t. ház számlája kitesz 1.680,468 frtot. Az eddigi tapasztalatok alapján 200 ülést véve számításba, egy ülés 8402 frt. 34 krba kerül az adófizetőknek , s mivel 1 ülés legföljebb 4 órán át tart, 1 órának ára 2100 frt 58 kr ; 1 perc 35 frt; egy 5 percnyi szünet 175 frt. Egy 2 órán át tartó unalmas beszédért 4201 frt; 16 krt fizet az ország ; ennél többet talán nem is ér Nyilvános nyugtázás. A pécsi „Néptanoda“ szerkesztősége fölkéretett Hodobay Andor halmaji esp.-plébános úr által, hogy a csobádi magyarajka gör. kát. hitközség épülőfélben levő temploma javára némi csekély kegyadományt gyűjtsön. Nevezett lap szerkesztője sokoldalú elfoglaltsága miatt Sirisaka Andort bízta meg a gyűjtéssel, ki a mai napon bocsájtotta a két posta-takaréklapot betekintésül rendelkezésünkre, kérve lapunkat, hogy az adakozók névsorát mi közöljük s a gyűjtött postabélyegeket rendeltetési helyekre juttassuk. Adakoztak 5 kros levélbélyegekben : Schneider István 1 példányt, Repics Vince 1 p. Szvácsek Mihály 1 p., Sirisaka Andor 1 p., Hekinger István 1 p., Tamássy Ferenc 4 p , Eötvös Gusztáv 2 p, Holler Béla 1 p., Wächter Ede 1 p., Vész Albert 2 p., Csendes Alajos József 2 p., Rupprecht János 1 p., Jakab Imre 1 p. A két posta-takaréklapot a mai napon Hodobay úr címére beküldjük. — A „Pécsi Közlöny“ szerkesztősége hasonlóképen fölkéretett a fenti célra való gyűjtés eszközlésére. Felelős szerkesztőnk, mivel a gyűjtésre szükséges idővel nem rendelkezik a maga részéről 1 forintot küld postautalványnyal Hodobay esperesnek a csobádi templom javára. Ösztöndíj-alapítvány. A közoktatásügyi miniszter jóváhagyta a Gründler-féle ösztöndíj alapító oklevelét. A pécsi főreáliskolánál ennek folytán 2 alsó osztályú tanuló 30—30, egy pedig 40 frt, ellenben 2 felső osztályú tanuló 70—70 frt segélyt fog évenkint nyerni. A kijelölés joga a tanári testületet illeti meg, mely e tárgyban minden tanév végén határoz. E kijelölés alapján a Gründler-bizottság ítéli oda az ösztöndíjakat. Az első kiosztás még a jelen iskolai évben történik. A vörösmartyi katolikus kör 1. évi február hó 20-án könyvtára javára a nagyvendéglő helyiségében táncvigalmat rendez. Belépti díj : személyenként 40 kr, családjegy 70 kr. Kezdete 128 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. A siklósi takarékpénztár csütörtökön tartotta évi közgyűlését Antal Pál dárdai főszolgabíró elnöklete alatt. Ismeretes, hogy az intézetnél fölmerült hiány fedezésére igénybe vétetett a tartalékalapból 10.000 frt, valamint egy évi üzleti nyeremény: 9171 frt 88 kr. Többen a részvényesek közül beperelték az igazgatóságot s követelik, hogy az igazgatóság a felelősség elvéből kifolyólag sajátjából egyenlítse ki a hiányt, illetőleg a fenti összeget térítse meg a pénzintézetnek. A közgyűlés a per végét kívánja bevárni s azért e kérdésben mit sem határozott. A részvényesek nemcsak 1893-ra, de 1894-re sem kapnak osztalékot. A perlekedők részvényei a törvényszéknél lévén deponálva, azokat föl nem mutathatták s igy a közgyűlésen részt nem vehettek. A kéméndi tejszövetkezet, melynek eszméjét Friesz György volt tanító pendítette meg, — mint levelezőnk írja — tényleg már meg is alakult, a mennyiben a földmivelési miniszter kiküldötte. Nagy Vince a napokban kinn járt a helyszínen és a szövetkezet alakulásáról jegyzőkönyvet vett föl. Eddig 94 tag jelentkezett, összesen 128 üzletrészszel. A termelendő vajat a „Hungária vajkiviteli részvénytársaság” veszi át 1 forintjával kilogrammonként, ebből azonban 10% a kormány által rendelkezésre bocsátandó gépek árának törlesztésére levonatik ; kiegyenlítés után természetesen a vaj egész árát kiadják a szövetkezetnek. Tegnap egy többtagú küldöttség jött be Kéméndről Pécsre, hogy megtekintse az itteni tejcsarnok berendezését. A tejszövetkezet április 1-én kezdi meg működését, mely nap elé feszült várakozással tekintenek az elszegényedett gazdák. Okirathamisítás Biró István szabolcsi lakos mostoha anyjának két holdnyi földjére áhítozott. De mert az aszszonynak magának is szüksége volt a kis jószágra, nem adta oda Bírónak. Utóbbi fogta tehát magát, hamisított egy ajándékozási szerződést és megvesztegetett két embert azon célból, hogy tanúságot tegyenek mellette. Hanem a turpisság megboszulta magát s Biró Istvánt a kir. törvényszék 3 évi börtönre ítélte. Megkesesedett a sárga Schapringer Gusztáv pécsi gazdag bankárosnak két gyönyörű sárga lova volt, melyek mint a villám ragadták a szánkót magukkal. Hiába takartatta le őket a gazdájuk amolyan a Netza (pókháló) féle pokróccal, az egyik mégis meghalt és kehes lett. Mit lehetett tenni, eladta a sárgákat, de bár megmondta a vevőnek, hogy az egyik jó beteg, utólag mégis perre került a sor s nemsokára tanúkihallgatás, lesz elrendelve. Újságírók Eldorádója. Az európai hírlapírók francia kollegáikat irigylik, kiknek legmagasabb a fizetésük. Amerikában még sokkal előnyösebb a zsurnaliszták helyzete. Míg például Magyarországban akárhány újságíró nem költhet semmit továbbképzésére, könyveket nem vásárolhat, sőt szabóját sem tudja pontosan fizetni, addig a most közzétett adatok szerint Amerikában épen a hírlapírói pálya az, melyre kitűnő tehetségek lépnek. 1775-ben az amerikai lapok száma 39 volt; ma, a legújabb statisztika szerint, húszezer. Körülbelül kétezer napilap van köztük, a többiek nagyobbrészt hetilapok. Ez a húszezer újság 700 milliónyi tőkét képvisel, kétszáz millió alaptőkével rendelkezik és évi forgalma 900 millió. A zsurnaliszták fizetése átlag véve 300 millió. Bostonban, ahol épen nem a legjobban fizetnek, az újságok igazgatói évenként 12,500—30,000 frank fizetést kapnak ; a felelős szerkesztők 9000—13,000 frankot; a politikai rovatvezetők 6500—9000 frankot; az irodalmi, művészeti és tudományos kritika- „Pécsi Közlöny“ 1895. február 17.