Pécsi Közlöny, 1895. augusztus (3. évfolyam, 88-99. szám)
1895-08-01 / 88. szám
, s a keresztény eszméktől elfordult államban rövid idő alatt a hatalmasok vérengzése és határtalan kapzsisága jutott érvényre a valódi jogegyenlőség, a valódi testvéri szeretet és a valódi szabadság helyett. Az ész kultusza az önzés kultuszának bizonyult, mely Robespierret és Marat-t a legnagyobb kegyetlenségekre ragadtatta azokkal szemben, kik a hatalmasok jogtalanságait nem helyeselték, — és mely száz év múlva is a Panama mocsarába sülyedt. S mi nem okulunk a példán, hanem hódolunk az idegen bálványnak s ennek kedvéért elvetjük magunktól a keresztény jelleget. A család már kivonatott a vallás köréből, s nagy önámítás kellene ahhoz, azt hinni, hogy a francia forradalom eszméitől felhevült liberalizmus evvel beéri, s tovább nem halad azon az úton, amelyre lépett: a felekezetnélküliség útján. A képviselőházban máris emelkedtek hangok, hogy nem csak a népnevelés, a középiskolák, az egyetemek, hanem még a papság nevelése is államosíttassék. Ne áltassuk magunkat, — ez nem csak odavetett eszme, hanem komoly törekvés, mely ez évi október hó elsején aktuálissá válik. A családot követni fogja az iskola elvétele, s csak a templom marad meg a vallásnak — rendőri felügyelet alatt. A mi miatt mai viszonyaink között leginkább aggódnunk kell: az az iskola. — Ha ebből kiszorulunk, akkor megszűnik az ifjúságnak keresztény valláserkölcsi szellemben való nevelése. Most oda terjedjen törekvésünk, hogy azon jogainkat óvjuk meg, a melyek még a mieink. A tizenkettedik óra, mely cselekvésre szólít, már ütött, s ha gondtalanul elaluszszuk, vagy egymással torzsalkodva elmúlni hagyjuk : a tehetetlenség szégyenbélyegét, ellenfeleink gúnyját s késő utódaink átkát vonjuk majd magunkra. — Szabadelvűek versenyfutása, vannak érdemei a liberalizmus körül, például a Pulszky Ágost mandátuma. Moson- megye ugyanis dacára a főispán minden erőlködésének, leszavazta a trencséni kör- iratot, a mely Magyarország törvényható- s ságaival bizalmat akar szavaztatni Bánffy Dezső miniszterelnöknek az Agliardi-ügy- ből kifolyólag. Erre a szavazásra gróf Pálffy-Dani Vilmos benyújtotta lemondását Perces Dezső belügyminiszternek. A belügyminiszterben megnyilatkozott a közigazgatási érzék s nem fogadta el a lemondást, nem akarván precedenst teremteni, mert ha ezt a lemondást elfogadja, tömeges lesz a főispán-válság, miután valószínű, hogy a famózus átiratot valamennyi törvényhatóság leszavazza. Gróf Pálffy vissza is vette a lemondását s a kormány pedig okulva a mosonmegyei esetből, a főispánokat utasította, hogy Szalavszky kéretlen köriratáért ne exponálják magukat. — Uj mágnások. A főrendiház tagjainak száma ismét meg fog szaporodni. Legközelebb ugyanis egy egész csoport gróf és báró neveztetik ki abból a célból, hogy a még függőben levő egyházpolitikai törvényjavaslatok változatlan elfogadása minden eshetőség ellen biztosítva legyen. Az alkotmányos kormányzat e kinevezések és tömeges rangadományozások világában kétségtelenül érdekes jelleget kezd nálunk ölteni. A képviselőválasztásoknál a nyitrai recept szerint erőszakkal hamisítják meg a választók akaratát, a főrendiház többségét pedig új mágnások kinevezése által , mesterségesen alakítják át kisebbséggé. Ez az út lehetetlen, hogy máshová vezessen, mint a parlament tekintélyének teljes felzülléséhez s az alkotmány legfőbb ga- ranciáinak megdöntéséhez. Ily manőverekkel a magyar parlamentet úgy meg lehet rontani, hogy az készségesen meg fogja szavazni akár az Ausztriával való birodalmi egygyéolvadást. Trencsén megye »legszabadelvűbb« főispánja, Szalavszky, majdnem megbuktatta Mosonmegye főispánját, akinek szintén zokból lelkes és lelkesítő harcosok, — mint Gion Kapisztránja — Polernyi (Erdősi), —emezekből a harcban edzett, régibb rendes katonákat megszégyenítő véres sipkás honvédek — és a már I. Napóleon alatt híressé vált osztrák artilleriát bámulatba ejtő gyerektüzérek keletkeztek. Váljon honnét vették amazok azt a politikai bölcseséget, ezek azt a magasztos ihlettséget, emezek azt a lángoló lelkesedést? Talán a kezdetleges, hiányos szervezetű s latin tannyelvű iskolától ? Dehogy ! Van a magyar jellemben valami sajátságos elem, az a valami,............talán nemzeti önérzet, melylyel — mint Kölcsey mondja — »magunkat magyaroknak nevezni büszkélkedünk,« mely még a végszükségben sohasem hagyta el a magyart ; de — fájdalom — melyet talán a most folyó időszakig sem az iskola, sem más módon való képzés kellő és szükségkép megkivántató erélylyel nem istápolt sehol. — Sehol ? — De igen! a protestáns autonómia védpajzsa alatt működött tanintézetekben mindig szabadabb volt e szellem ; sőt a kát. intézetekben is a bátrabb és lelkesebb tanároknak a tanrendszer korlátain áttörő buzgalma. . A tudományokban való kiképeztetés szempontjából nagy haladást indított meg a Thun Leo-féle »Entwurf»-ban megalapított szakoktatási tanrendszer. Mégis ki nem tudja, hogy ama szomorú emlékű években, amidőn minden néposztálynak meg voltak a maga tűrni, szenvedni való kellemetlenségei, bajai, bizony elég bőven kijutott ezekből az »istenek gyűlöltjeinek«, a pedagógusoknak is a maguk keserű osztályrésze. A népiskolákba be-betekintett a zsandár s megkérdezte a tanítótól, hogy van megelégedve a tanulókkal ? Különösen nincsenek-e elmaradozók, hanyag iskolalátogatók ? Időnkint az »Ober-Schulinspektor« az ő nagysága is ellátogatott, hogy ellenőrizze a tanítót, mikép tanítja Magyarország új geográfiáját, — különösen pedig: mily buzgalommal jár el a német nyelv tanításában ? Mert hisz ez volt a verwikáltság korszakában a legfőbb cél, s egyes.Ober- Schulinspektorok ezen célnak a népoktatás útján való elérésére vállalkoztak. A gimnáziumokból lomtárba kerültek a régi latin tankönyvek; behozatott a szakoktatás ; nagyobb gond fordittatott az exakt és reál tudományokra; újabb és Pécsi Közlöny 1895. augusztus 1. — Anyakönyvi felügyelők ok tatása. Az anyakönyvi felügyelők szept. hó elsején foglalják el állásaikat s ezen naptól kezdve folyósította a belügyminiszter illetményeiket is. Az összes anyakönyvi felügyelők augusztus 21-től 24-ig terjedő „gyakorlati tanfolyamra“ vannak beidézve a belügyminisztériumba s e négy napos kurzus alatt oktatják ki őket az anyakönyvvezetés rejtelmeire, míg ugyancsak szeptember hó folyamán ők tanítják meg a polgári anyakönyvezésre az anyakönyvvezetőket. A dolog tehát elég gyorsan megy. Hírek, Pécs, 1895. augusztus 1. Huber János (1821—1895.) A pécsi egyházmegyének egy jeles tagját vette magához az Ur. Huber János c. kanonok, szentszéki ülnök, a pécsváradi kerület kiérdemült esperese s nádasdi plébános, — mint már jelentettük — jul. 27-én visszaadta lelkét Teremtőjének. A boldogult 1821-ben született Vaskuton (Bács m.), 32 éven át lelkipásztorkodott Nádasdon, mely idő alatt nemes hivatása betöltésében önfeláldozóan működött. Jul. 29-én délelőtt koszorúkkal borított koporsóban feküdt ama templomban, hová szive-lelke naponta gyakorta odavonzá, hol most már hideg, néma ajkai egykor annyi hévvel hirdették Isten igéjét. A gyászmisét mélt. és főt. Troll Ferenc vál. püspök mondotta; a temetési szertartást a szatmári püspök , főt. Meszlényi Gyula méltósága végezte. Szatmár jeles egyháznagyja, ki nem törődve az óriási hőséggel, teljes készséggel ajánlkozott a szertartás végzésére, fogadja a pécsmegyei papság, de különösen a pécsváradi kerület őszinte köszönetét az elhunyt testvérünknek nyújtott végtisztességadásért! Temetés után beszédbe ereszkedett . Méltósága segyesekkel, elbűvölő nyájassággal vigasztalta a könyező, fájdalomtól sújtott híveket; kegyes megszólításával többeket kitüntet