Pécsi Közlöny, 1897. december (5. évfolyam, 137-148. szám)
1897-12-02 / 137. szám
1117. december 2. „Pécsi Közlöny“ A dísztermet szinültig megtöltötték a növendékek, s azért nagyobb számú közönséget nem is lehetett meghívni, bár a szép ünnepélyben mások is gyönyörűséget találtak volna. A malomi tanítóválasztás. A szomszédos Malom községben a nyugdíjazott öreg kántortanító helyébe minap választottak r. k. tanítót. Az egész dologról eddig csak az eredményét tudtuk, azt t. i., hogy Svarda Gyulát választották meg. A Pécsi Napló tegnapi számában roppant hosszú és szörnyen piszkos támadást intéz most ebből kifolyólag Andrin Gergely készül plébános ellen a kisebbségben maradt jelölt, Somsich ózdi tanító. Ha az ember a vad dühnek e féktelen kitörését végig olvassa, nem fog olyasmira találni, ami a meghurcolt plébános eljárását a választásnál törvénytelennek, jogtalannak minősíthetné, a támadásnak alapja csak az, hogy a plébános — a cikk szerint — Svarda pártján volt és nem Somsich pártján. És e miatt nevezi a felbőszült támadó Andrin plébánost »az ördögöt szolgáló Isten szolgájának«. — Hogy ha Somsichot választották volna meg, akkor a F. Napló meg Svardától fogadott volna el közlésre ily piszkos közleményt, amiért Somsich lett a győztes, föltéve, hogy Svarda ilyennek megírására vállalkozott volna. És ez éppen a szomorú a dologban, mikor a leggyalázatosabb támadásoknak ad a sajtó helyet, csak azért, mert a támadás katolikus pap ellen van intézve, anélkül, hogy abból csak egy szóval ki lehetne olvasni a pap részéről elkövetett törvénytelenséget, viszszaélést. Megvalljuk, Somsichot jóhírű tanítónak ismerjük, de ne higyje senki, hogy a F. N. e »néppárti« tanító ügyét magáévá teszi, ellenkezőleg : inkább örül a bukásának, mert a néppártiakat úgy szereti ez az újság mint a kecske a kést. De elvégre katolikus pap beszennyezéséről van szó s ez mindig kedves foglalkozás a mi laptársunk szemében, ilyen célra készségesen engedi át hasábjait. Sajnáljuk, hogy ily nemtelen bosszúra ragadtatta magát a kisebbségben maradt tanító, akinek eddigi hite után magunk is kívántuk volna jobb és könnyebb boldogulását. A malomi eseményekbe beavatva nem levén, azokról nem nyilatkozhatunk, mégis mert a támadó a plébános ellen semmi jogtalanságot föl is hozni nem tud, méltó megbotránkozásunknak kell kifejezést adnunk a kirohanás kvalifikálhatlan modora fölött. Rabló pénzügynök. A múlt hétett történt, — mint kaposvári levelezőnk írja — hogy Stretcher Jenő bonyhádi kereskedő boltjába ismeretlen tettesek behatoltak és onnét 2000 forint készpénzt elraboltak. A rejtélyes rablás most naps fényre derült. A tettes nem más, mint Feik Jakab kaposvári lakos, akinek ottani »jelzálog-hitel közvetítő intézete« van. Ez a kapatos gazember évekkel ezelőtt Streicher bonyhádi kereskedőnél, mint segéd volt alkalmazásban; onnét a 44. gyalogezredhez sorozták be, ahol kitöltvén szolgálati idejét, könnyű existencia után nézett és ezelőtt egy hóval nyitotta meg pénzközvetítő intézetét Kaposvárott. Ebben a minőségben nem maradt hátra budapesti kollegáitól, mert ő is sok szegény embert károsított meg a »kölcsön megszerzése fejében fölvett előlegekkel.« Az elrabalt [ összeget 300 forint híján megtalálták az I »ügynök ur pénztárában,a kit épp akkor fogott el a csendőrség a kaposvári »Fiume» I kávéházban, amidőn javában mulatott pezsgő és szép leányok mellett. Egyleti élet. A szigetvári temetkezési segélyző egylet alapszabályait a belügyminiszter f évi 105 355 szám alatt megerősítette. A földmivelésügyi miniszter a fajszbáttai és a dunaföldvár-bátyai halászati társulatok alapszabályait és üzemtervét i. é. 34. 935 sz. alatt jóváhagyta. A Szily-ügy befejezése Szily László baranya megyei nyugalmazott alispán, Szily Pongrác a sásdi kerület országgyűlési képviselője és Szily Tamás földbirtokosaai , nagyságaik, egy millió forintra fölszaporodott adósságuk terhein könnyítendők, alkudozást indítottak hitelezőikkel bizonyos percentekre való kiegyezés végett. Némely hitelező csődöt kért ugyan a nevezett adósok ellen, de látva a helyzet ziláltságát, hogy a veszett fejszének nyele megmaradjon s legalább valamit kapjanak, visszavonták a mit sem igérő csőd iránt beadott kérvényeiket s most már a többi összes hitelezőkkel egyetemben elfogadták az adósok részéről tett ajánlatot, az 50 percentet. Ezzel a fináncoperációval Szilyék adóssága természetesen a felényire apadt, miután a másik felét a hitelezők kénytelenek voltak elengedni, így hát »szerencsésen,« létrejött a békés megoldás és az ügy magánjogi oldala be van fejezve. Nem érdekelhet az már senkit, csak azt, aki valamikor Baranya történetét megmondja . Neki ugyanis, a történésznek, figyelmét ki nem kerülheti azon lényeges körülmény, hogy Baranya vármegyét Szily László két évtizeden át tudta vezetni a vagyoni önállóság legprimitívebb kellékei nélkül. A pénzügyi íróknak is hálás témát szolgáltat az imént befejezett ügy, amennyiben érdekes tanulmányt nemcsak Wekerle és Hegedűs Sándor finánc-zsenijéről lehet írni, hanem Szily László finánc-lángeszéről is, ki tizenhét forintnyi vagyonnal félmilliós birtok megvételére vállalkozott és ezt a képtelen vagyoni állapotot húsz évig tudta fönntartani. Próbálja meg valaki ezt utána csinálni ! A nádasdi róm.kát. olvasókör az egyleti helyiségben zártkörű táncmulatsággal egybekapcsolt estélyt rendezett. A 10 pontból álló tárgysorozatot a zenekar által előadott indulók, az egyleti dalárda két énekszáma, egy vonósnégyes, egy he- s gedű-darab harmonium kísérettel, szavalatok s felolvasás képezték. A dalárdis- itákon kívül közreműködtek Aschenbrenner, Lutz, Krainer és Reisz urak. Az estély fölényes erkölcsi s anyagi sikerrel záródott. Felülfizettek Romeisz F., Weber J., Smidt J, Herger S. urak 1-1 frtot, Gebhardt A., Rauschenberger A. és Müller Gy. urak 50-50 krt. Vörösmarty ünnepély. Szép reményeket fűztünk a róm. kat. főgimnáziumunk által rendezendő ezen hazafias ünnepélyhez s reményünk nemcsak hogy teljesedésbe ment, de várakozásunkat jóval fölül is múlta a fényes eredmény. Öt órakor már minden hely elfoglalva, zsúfolásig volt tömve a Kát. Kör díszterme. A magasztos ünnepélyen a lelkes ifjúság mellett városunk legelőkelőbb hölgyeit, a klérust, a katonai és világi előkelőségeket tekintélyes számban láttuk képviselve, kik mindnyájan sűrű és heves tapsaikkal fejezték ki megelégedésüket. A remekül s gazdagon összeállított műsor Vörösmarty Szózatjával kezdődött. Visszaképzelvén magunkat a harmincas évekbe, midőn e költemény született és a nemzet legtöbb eszméit, legállandóbb hangulatát fejezve ki milliók szivében szendergő sejtelmet érlelt hő vágygyá, erős törekvéssé, — csoda-e, ha tegnap bennünk is nagy hatást kelkedvenc almanachjuk, naptárjuk örökké s fog élni. Szeretnék is hivatkozni a gothai almanachon kívül a középkor magasabb rendeltetésű könyveire, melyekből a kalendárium örökkévalóságát, úgy vélik kiolvashatni, hogy a legrégibb kalendárium töredékek itt találhatók. Ezen történelmi tényben látják ők is álmaik valósulását, hogy az ő almanachjuk is örök életű lesz. E reánk maradt töredékek közül ők csak a következő adatokat óhajtják az utókor számára fönntartani. Ilyen könyvekben — mondják ők — lépten-nyomon rátalálhatsz a mai almanachunk, ha nem is ősi, de régi forrásaira. Vagy mit bizonyít az, hogy lapjain különböző keretekben csillagövezte emberi testeket látsz? Vajjon mit jelentenek az egyes ábrák alatt olvasható ilyen megjegyzések : »a nap sugarainak hatása a gyomon a, Mars csillag befolyása a májra, Jupiteré a lépre?« stb. stb. Ugyebár azt, hogy ezek voltak az igazi almanachok, a maiak csak hű másolataik. A múlt századból is maradt ránk egy ilyen almanach. Valamelyik lapján ezt olvashatod : »Mars imperat maximis,minimis denique omnibus.« (A halál a legnagyobbaknak, legkisebbeknek s mindenkinek parani esői.) Ezen idézet minden betűje egy-egy házikóba volt írva, az ábrák alatt e szavak állottak: Törülj belőlük mindennap egyet”és megtudhatod, hogy a húsvét hány nap múlva lehet. — Ez az eljárás még most is dívik é s nagy tiszteletnek örvend az intézetek, középiskolák fiatalabb növendékeinél a nagy szünidőt megelőző hetekben. Ez is az emberek megnyugtatására szolgálhat, mert ha egykor az almanachok sírba szállnának, ha e kedves fecskék sem jönnének meg többé, hanem örökre elhagynának, az ifjúság emléküket hagyománykép örök időkre meg fogja őrizni. Rausz Alajos.