Pécsi Közlöny, 1898. november (6. évfolyam, 122-133. szám)
1898-11-01 / 122. szám
2. A 48-as vívmányokat vizsgálva azon eredményre jutunk, hogy ezen vívmányokat kezelő liberalizmus az alkotmányos szabadságot kijátszotta, és tette mindezt azért, hogy hatalmi érdekkörét megtartsa és egészséges kormányrendszert semmi más irányzatú párt ne inaugurálhasson. A kormányok változtak ugyan, de a többség pártja stabilis, mindig ugyanaz maradt. Harminc év óta két neve volt ugyan az alkotmányt kezelő liberális uralkodó többségnek, de alapjában ugyanaz a párt volt mindig, mert az 1875-ben létrejött liberális párt nem más, mint a Deák-párt megfejelése.Ennek az uralkodó többségnek korszakában jelent meg Magyarország alkotmányos életében egy olyan típusz, amely annak előtte ismeretlen volt, s amely vezető szerephez jutván, az alkotmányos kormányzat elrontását egész az averzióig tudta fokozni. Ez a típusz a stréber-típusz. A stréberségbe még azok is beüzettek, akik az alkotmány becsületes kezelésére esküdtek, s így találtak Magyarországon a számottevő társadalmi elemek között is mind nagyobb pártra azok, akik az alkotmányt tulajdonképpen leszerelték. Természetes, hogy ilyen körülmények között az alkotmány maga is alapjában megingott, céltábla lett, sőt azt illuzóriussá sülyesztették. Gazd. egyl. közgyűlés és gyümölcskiállítás. A „Donji - Miholjáci gazdasági egylet“ október hó 27-én tartotta évi közgyűlését, melyen részt vett az eszéki gazdasági egyesületnek, mint anyaegyletnek titkára, Ilics György is. Turkovics Ernő alelnök megnyitván az ülést, napirend előtt Kertreiter István viljevói tanító, az egylet titkára ismerteté a Reifeizen elvei szerinti „falusi takarék- és segélyegyletet“, melynek célja, hogy a gazdaközönség szükség esetén gyors és olcsó kölcsönhöz juthasson. Élénk eszmecsere követte a mindvégig érdekes előadást; maguk a nagy számmal jelen volt gazdák sürgették az ily egyletek megalakítását, a tanító urak közül pedig többen megígérték, hogy községükben az egylet mielőbbi megalakításán rajta lesznek. Ezután fölolvasták és hitelesítették a múlt gyűlés jegyzőkönyvét, meghallgatták a pénztárnok jelentését. Az egyletnek vagyona készpénzben : 1400 frt 40 kr. Ezen kívül szép összeg van befektetve gazdasági eszközökbe, melyek az egyes községekben a gazdák rendelkezésére állanak. Az újabban beszerzett gyümölcs-sajtó hasznos volta már is mutatkozik, amennyiben csupán Viljevón 100 akó alma-ecetet készítettek. Az egyesület vagyonát a tagok évenkénti járulékaikkal gyarapítják. A tagok száma 264. Ezek közül az első osztályban levők 3, másodikban levők 2 és 1 frtot fizetnek. Özv. Majáth Stefánia excellenciája évente 50 frtot adományoz az egyletnek, Guttmann nagybirtokos 10 frt, a községek egyenkint 5 frtot. Minden tag évenkint három darab nemes gyümölcsfát és egy gazdasági naptárt kap tagdíja fejében, az első osztályúak ezen felül a „Gospodar“ c. gazdasági szaklapot. Az egyesületnek van Miholjácon mintaszerű faiskolája, sok ezer különféle fajú nemes gyümöcsfával. Ugyancsak helyben van virágzó méhészete is a legmodernebb berendezéssel. Több tárgy lebonyolítása után a tisztújítás következett. Elnöknek megválasztották Horváth István radikovcei esperes-plébánost, az egyesület legrégibb választmányi tagját. Alelnök lett: Turkovics Ernő, uradalmi pénztárnok ; titkár: Ke . I reiter István, viljevói tanító ; pénztárnok : Wagner Ferenc d.-miholjáci tanító. Választmányi tagoknak megválasztottak : Bosnyák Mátyás,a Mailáth birtok nyug. direktora, Kreppe Károly képviselő, Laus Mihály viljevói plébános, Kramarics Mihály főszolgabíró, Kreuzer Ferenc főmérnök, Knob-och Vince mérnök, Cving Ferenc iparos, és Zsivkovics Ádám földműves. Az évi közgyűlés gyümölcskiállítással volt kapcsolatban. Gyönyörűség volt nézni a szebbnél-szebb alma- és körtefajokat, melyek már a gazdasági egylet faiskolájának produktumai. Ide, a faiskolába rándultak ki gyűlés végeztével a tagok, hogy személyesen is meggyőződjenek annak mintaszerű kezeléséről. Hogy a „dolnji-miholjáci gazdasági egylet“ szélesebb körben és oly áldásosan működhetik, azt köszönhetni elsősorban lelkes vezetőinek, de e mellett a nem kevésbbé lelkes tanítóknak, akik fáradhatlanok a tagok toborzásában, a nép oktatásában. Isten jutalmazza meg őket! H. B. csatát vívnak egymással . . . karöltve, egymást teljesen megértve lépnek be oda, ahol minden probléma megtalálja megoldását, minden érzelem kielégítését ! A szél, ami a fák között támadt, egy száraz kórót kerget lábaim elé. Valamikor üde galy volt, rajta egykor a fülemile dalolta el boldogságának érthetetlen dalát. Körülrepkedték egykor a méhek, hogy virágjából mézet szívjanak, megcsókolta a hajnal első pírja. Egykor fönt volt . . . most lent van, viszi a szél, s az egykor ünnepelt galyacska vége egy dísztelen árok, egy pocsolya, összetipratás . . . elrothadás. Panaszosan zörren meg a száraz koró, a száraz galy, mintha mondaná: Miért megy el mellettem érzéketlenül ? Egykor virultam úgy mint te, szánj meg, fájlald sorsomat, hiszen bennem saját jövődet látod ! Hány boldog napot láttam és most ? ... de nem beszélhetett tovább, egy erős szélroham elkapta és vitte messze, egy jeltelen, bús sírba, ahol nem lát többé hajnalpirkadást, nem hall többé madárdalt ! Én is elszáradok . . . ma, vagy holnap ? Pedig én nem dicsekedhetem azzal, amivel az a száraz kóró: a földi boldogság hajnalpkját én sohse láttam, a boldogság madara életem ágára nem szállott, hogy dalával az élet siralmát örömre változtassa! így van ez jól, szinte boldog vagyok boldogtalanságomban, mert nagyobbra születtem, mert igazi boldogságot várok, melynek nincs vége, s a lelket magasabb élvezettel tölti be, mint a fény, illat és madárdal. Szárazkóró és én! Én is gödörbe jutok, de egy új, boldog élet reményében, kikelek onnét egykor, s amit könnyek, szomorúságok között reméltem, megvalósulva látom. Oh, én úgy várom a hervadást . . . úgy várom a halált! . . . úgy várom azt az időt, melyben egy hatalmas, de szelíd és kedves kéz letörli Éva számkivetett gyermekének, a siralomvölgy vándorának könnyeit! Memento mori! Gondolj a halálra ! Az egész természet s minden amit az emberi kéz és lángész alkotott, egy hatalmas „memento móri,“ mert minden, a romlandóság és múlandóság jellegét hordozza önmagán. Testem is, Isten remekműve el fog múlni, elromlani, magammal hordozom a halálomat, hurcolom koporsómat. Szobám csendje, papi életem és működésem sok sok fázisa mind azt mondja nekem: memento mori! És én ezen iskolában szorgalmasan tanulok, hiszen a szent hajdan ősatyái, az egyház szentjei mind itt tanulták meg a sírtól, a rothadástól, hogyan kell megvetni a földet és keresni az eget! Megyek haza a temetőből mélyen meghatva szívben és lélekben, és azon boldog reményben, hogy a múlandóság eltörli egykor szomorú árvaságomat. Hideg szellő kísér ki a temetőből, mintha a halottak egy tanácscsal akarnának szolgálni, melyet életem minden napjain szem előtt kell tartanom . Hogy bodoggá tedd halálodat, élni tanulj meg! Hogy boldoggá tedd éltedet, halni tanulj ! „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1898. november 2. HÍREK. Pécs, 1898. november 2. Mindenszentek ünnepe. Rómában a pogány császárság templomot épített és abban az összes, a pogányok által isteneknek nevezett bálványokat elhelyezte. E templomot minden istenek templomának, görög szóval: Pantheonnak hívták. Ebben helyt nyertek a meghódított tartományok „istenei“ is, csupán a keresztények istene nem. Mert ez, úgy mondták, mégpedig helyesen, maga mellett más istent nem tűr meg. E templom máig is fennáll, de már nem pogány templom, hanem katolikus. IV. Bonifác pápa a Pantheonból a bálványszobrokat és képeket elvitette, a helyet kitisztíttatta, katolikus templommá szentelte föl, a hold, szűz és az összes szentek tiszteletére. Majd a vértanuk ereklyéit is oda gyűjtötte össze, miért is azt azután a vértanuk templomának nevezték. 731-ben III. Gergely pápa elrendelte, hogy ne csak a