Pécsi Közlöny, 1899. január (7. évfolyam, 1-14. szám)
1899-01-01 / 1. szám
2. adása a szentírás, Kempis Tamás, Philathea népszerű és olcsó kiadása. Ezek mind elmaradhatnak, mert, a zsidó vállalatokat kell támogatnunk. Mit látunk a politikában ? Semmi vigasztalat ! Nem is lehet máskép ha a vallás a legutolsó kérdés országunk ügyeinek vezetésében. Ahol nincs lelkiismeret, az emberi szenvedélyek fékezője, ott nincs becsület- és kötelességérzet ; a haza iránti hűséget, szeretetet a vallás szabályozza, de ezt mind nyűgöt félredobta a politika és az úgynevezett lelkiismeretszabadság bő köpenye alól intézi tőrdöféseit a nemzet teste ellen! A népélet ? — Beszél róla a szocializmus, az anarchia! És e két társadalmi rémnek, mely tüzes üszőkkel jár és lángba akarja borítani hazánkat, az értelmiség mutatja az utat vallástalanságával, közönyével, vétkes életével, élvvágyával! Elborult lélekkel szemléljük, hogy azok, akiknek velünk egy malomban kellene őrölniük, azok a már minden szent ügyet felforgató szocializmus híveivé szegődtek. Szomorú képek ! szomorú múlt! Mily jövőt várhatunk újévtől ? — Amilyent mi akarunk! Jelenünk a múlton, de jövőnk akaratunkon, s az Isten kegyelmén alapul. Nézzünk magunk körül, vizsgáljuk a hiányokat s erős akarattal tegyük meg azt, amit tennünk kellett volna. Nagy lelki vakság volna a mai kor siralmas helyzetét meg nem látni, korlátolt ész, mely abból a következtetést le nem mesélet ! Nem ez utóbbihoz, hanem a nemes munka fáradalmaihoz, küzdelmeihez kívánjuk a katolikus szent ügy munkásainak. Boldog újévet! — A helyzet. Még néhány óra és belépünk az uj esztendőbe. Emlékezetes lesz ez az uj eszetendő a magyar nemzet történetében. Ilyen zavaros politikai helyzetet nemzedék még nem ért. Elkeseredve küzdenek egymással a pártok, régi korifeusok hagyják el az éveken keresztül pártolt szabadelvű zászlót, a parlamentnek hetek óta nicsen választott elnöke s ami a legszomorubb, az indemniti mai napig nincsen megszavazva. Egymásután hozzák meg határozataikat a városok, községek, hogy addig, míg a törvényt meg nem hozzák, egy krajcárnyi adót be nem szednek, egy szál újoncot nem állítanak. Az államgépezete roskadozik, összedőféssel fenyeget. S mindez miért ? Egy ember áll ott a hatalom élén, ki görcsösen ragaszkodik miniszterelnöki székébe, magválni attól nem akar! Pedig más megoldás nincsen. Míg Bánffy báró lesz a kormány elnöke, addig nem fog a magyar parlament törvényt hozni. Hiába hivatkozik a korona bizalmára, hiába állítanak becsületben megőszült embereket,neves politikusokat pellengére, a pisztoly dörrenése s a kard csattogása sem segítenek a helyzeten. Ki az a jó hazafi, aki, ha választani kell egy magas állás, vagy a haza boldogsága között, az előbbi után nyúlna és föláldozná az utóbbit? Pedig csak ezen fordul meg a kérdés. Mondjon le Bánffy 1-én és 2 án egy másik, a ház bizalmát megnyerő kormánynak megszavazzák az indemnity-t, a békés nyugalom helyreáll. De be fog e ez következni ? Lesz-e kibontakozás, boldog lesz-e Ámde törekvésünk nemcsak párto- a magyarnak ez az új esztendeje? Vanásra nem találhat, hanem Üldöztetésre, egy reménysugár, mely a politikai ég zivagyanusitásra, — az újévtől bizton ■ taros, villámoktól cikázó, menydörgéstől várhatjuk ezt, mert a sötétség szel- harsogó felhőin keresztül csillámlik. Ez a lemne uralmának veszedelmét látja ( koronás király. Ő, a legelső magyar ember, volna , PÉCSI KÖLÖNY“ 1899. január 1. mozgalmainkban ki szent esküt tett a szabad ég alatt a Tehát küzdelem és bajlódás vár magyarok Istenének s a nemzetnek, hogy minket, ha kötelességünket teljesítjük, nem pedig zavartalan, kényesalkotmányát megtartani, megóvni fogja, ő ki annyiszor volt szabadító angyala ennek olasz lámpáikban, ennek okát abban kereshetjük, hogy nem értvén annak finomításához, tőle, miután raffinálás nélkül nagyon könnyen robbanó anyag, féltek. Egyedül Amerikában akadtunk egy ős, előttünk ismeretlen még a vörösbőrű indiánok előtt létezett Pensilvániát, Ohiót és Kanadát lakó népre, mely a petróleum ipart űzte és pedig nagy industriával, miről az ott található hellyel közel 9 méter mély petróleum aknák tanúskodnak. Az újabb időben, a történelem előtt ismeretes korban úgyszólván századunkig szóba sem jött a petróleum. Először Charlevoix tesz róla említést amerikai útirajzaiban mint fájdalomcsillapító olajról, melyet az indiánok évenként örömtűz csinálása céljából meggyújtanak. Eleinte úgy nyerték a petróleumot, hogy gyapot szövetekkel itatták föl a földről honnét kiszivárgott, vagy kanalakkal méregették. E fáradságos munkához mérten óriási ára volt a petróleumnak. Volt idő midőn 1 liter petróleum körülbelül 19 markba, tehát közel 12 frintba került; még 1843-ban is egy liter petróleumnak raffinálatlan állapotban 60 krajcár volt az ára. Természetesen ekkor még világításra nem használták, hanem csak gyógyszer gyanánt. Nagyon olcsó lett a petroleum, midőn 1859-ben Drake-nak fúrási kísérletei sikerültek s megszámlálhatatlan vállalkozó sietett Amerikába a bő petroleum forrásokhoz a meggazdagodás biztos reményében. A túlprodukció következtében volt idő, midőn a vállalkozók örültek, ha egy hordó petróleumon (159 lit.) 10 centért túladhattak. A petróleumot világítószerül használni két lembergi gyógyszerész Lakasieviz és Zeh kezdette, kik ismételt destilláció útján jutottak egy oly folyadékhoz, melyet lámpába téve világításra lehetett használni. E fölfedezés után csakhamar petroleum finomító gyárak keletkeztek, és már 1859-ben 5000 méter mázsa raffinált petroleum ment kereskedésbe, a galíciai forrásokból kikerült és különféle osztrák gyárakban feldolgozott petróleumból. A bakui orosz petróleum forrásokat Novoziszoff találta fel 1865-ben, melyek évenként 9 millió rubelt jövedelmeznek az orosz birodalomnak. Miután a robbanó kőolajok elárusítása törvényileg betiltatott, a közönség félelme a petróleumtól lassan kint elenyészett s a petróleum világítás mondhatni két évtizeddel annak feltalálása után, az egész művelt világon általánossá lön. Habár a petróleum világítás egészségi szempontból kifogás alá esik, mert ártalmas gázok fejlődnek ki, különösen, ha rossz vagy piszkos lámpát használunk, mindazáltal másrészt tagadhatatlanul nagy áldás az emberiségre. A gázvilágítás régibb időből datálódik, mint sokan gondolják. A megfigyelés, hogy a kőszénből hevítés által éghető gázok fejlődnek, már évszázadokkal ezelőtt ismeretes volt a fizikusok előtt, hisz a legrégibb korban tudták már azt, hogy a kő- és barna szénbányákban gyúlékony gázok fejlődnek, melyek a föld felszínére törve gázforrásokat képeznek. E gázforrások némely helyen oly bőségesek voltak, hogy a sorsüldözte népnek, apostola egyetlen kincsünknek, szabadságunknak, dönteni fog, kinek kell elbuknia, inkább annak az egy embernek, vagy ennek a nemzetnek, melynek ő a királya, az édes atyja. Tőle várjuk, egyedül tőle, a megoldást. Világosítsd fel Te nagy Isten a királyt, hadd halljuk az ő áldott ajkairól a „Boldog újévet“ mit a nemzetnek kíván és ad. Előfizetési fölhívás. A megújuló évfolyam közeledtével bizalommal fordulunk. olvasóközönségünkhöz s kérjük az előfizetések megújítására. Nem szükséges hangoztatnunk, hogy ezáltal belénk megújult munkakedvet öntenek pártolóink, az iránynak pedig, melyet képviselünk, megerősödést és teret szereznek. Hogy melyik ezen irány, fölösleges most megírnunk, megszabják azt nekünk a keresztény alapelveken nyugvó politikai és társadalmi nézeteink s immár hatéves múltúak. Nem habozunk kijelenteni, hogy ezekhez a jövőben is változatlanul fogunk ragaszkodni. Oly világnézet ez, mely modern társadalmi és politikai életünk rothadó jelenségeit nemcsak megvilágítja, de térfoglalásával párhuzamosan gyógyítja is. Hogy feladatunknak könnyebben megfelelhessünk, a „Pécsi Közlöny“-t 1899. január elsejével saját kiadásunkba vesszük és iparkodni fogunk munkatársaink köré újakkal gyarapítani. Kérjük tehát lapunk barátait, hogy előfizetésüket megújítani s azt ismerőseik körében ajánlani szíveskedjenek. A lap előfizetési föltételei maradnak a régiek : Egész évre 6 frt Fél évre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 fr.