Pécsi Közlöny, 1899. február (7. évfolyam, 15-25. szám)
1899-02-05 / 15. szám
1899. február 5. „PÉCSI KÖZLÖNY“ kapta meg a kánoni beruházást. A vaspói plébánosi fontos és elég kényes miszsziót csak a nevezett év végéig tölthette be, a szervi szívbaja kezdett komolyabb mérveket ölteni. A kegyes főpásztor 1898. nov. 25-én minden felelősséget a mellé adott vikáriusra Józics Józsefre ruházott, nehogy még e felelősség is csak súlyosbítsa baját. Két hónap után erre az agyba döntött a szívbaj, amelyhez az utolsó napokban a tüdőgyuladás is járult, és ezek választék el a nemes lelkét póthüvelytől. Betegségében folyton bízott és remélt, soha nem panaszkodott. Halála sokak szemében csalta elő a fájdalom könnyeit, de nem is csoda, mert akik vele érintkeztek mindnyájan megtanulták becsülni a rosszakarat nélküli, szép műveltségű papot Sokan ugyan őt is félreértették, de ő ennek nem volt oka, csak az előitélet, melyet egyesek vele szemben tápláltak. — Koszorúk takarják el bánatos hívei elől a szeretett plébánost Van egy ibolya csokor is ily felirattal: Utolsó üdvözletül Ki küldhette volna más e csokrot, mint az angyal lelkű gróf Normann Rudolfné szül. Fest Julianna. Koszorút tette: a ravatalra még gróf Normann R . Dr Neuman uradalmi igazgató, a valpói kaszinó, a melynek a megboldogult újra megválasztott elnöke volt, a rokonság stb. Beigtatás. Január 29 én igtatta be Streicher Péter hőgyészi plébános, a völgységi egyházkerület esperese Trinn János tolnavarasdi plébánost hivatalába. Az egyházmegyéből. Az elhalálozás folytán megüresedett valpói plébánia társ adminisztrátoraivá Józics József és Erőss Károly ottani káplánokat nevezte ki a püspök. Eljegyzés Asztalos Lujzikát — Asztalos Nándor pécsi lakatos mester leányát — Eőry Lajos a m. kir. államvasutak budapesti gépgyárának műszaki hivatalnoka eljegyezte. Tea-délután. A nőegylet által csütörtök délután rendezett tea-uzsonnán a közönség teljesen megtöltötte az egylet derekára kötötte a zászló rudját s halálveszélyek közepette kúszott fel a bástya romjain. De végre is fölért s mikor Jilovej tornyán megszólalt a harang éjfélt jelző szava, ott lengette már a metsző téli szél Wallenstein zászlaját, s ott állt mellette a várfokán Bohusláv. A holdat eltakarták a fellegek s csak a hó vetett gyönge fényt a zájra. Rémes látomány volt e kétes homályban Bohusláv alakja a mint remegve, félig őrületben várta a szellemet. Egyszerre lövés dördült az éjben, velőt rázó sikoly szakitá meg a borzalmas csöndet s a szerencsétlen halász a várfaláról a mélybe zuhant alá. Valami félénk vadász megijedt a kísérteti alaktól rálőtt s az ifjú gyilkosa lett. Ott találták másnap a sziklahasadékban, összeroncsolt, élettelen testét. A vár fokán pedig ott leng mai napig,persze már rongyaiban, Friedstein zászlaja, Rafael helyiségeit. A rendezőség most újra érdekes programmszámokkal lép látogatói elé minthogy a cigányzenekar magában nem igen vonzott. Ez alkalommal Horváth István mérnök tartott érdekes humoros felolvasást, „Első csalódásom“ címmel. Majd Balláné Csik Irén színházunk jeles énekesnője lépett a pódiumra s Buday joghallgató zongorakisérete mellett Delibes Leó Cadisi leányt és az „Apród dalá“-t a Hugenottakból énekelte. A hallgatóság zajos tetszésnyilvánítására még a „Cserebogár, sárga cserebogár“ c. népdalt adta elő a tőle megszokott precizitással s hatással. Ezután táncra kerekedett a fiatalság s este 8 óráig járta. Ott voltak a köv. leányok : Opris Angi, Eizer Ilona, Dávid Ilonka, Szily Terka, Rihmer Margit Angyal Ella, Jeszenszky Irén, Eckensberger növ., Bence Böske, Holics Juliska, Szieberich Méda, Jeszenszky növ. (Ibafa), Fischer Ella, Vasváry növ., Streicher növ., Rihmer nőv. (Kalocsa), Örley Flóra, Rock Janka, Förster Ilici, Bedő Pannika, Hoffmann Marian, Müllherr Mariska, Fekete Irma,Polgár Blanka, Feszti Karola, Késmárky Jolán. Kir. tanfelügyelő jubileuma. Jan. 29 én töltötte be Tihanyi Domokos Tolnavármegye érdemdús kir. tanfelügyelője ebbeli működésének 25-ik évét. Ezen alkalmat fölhasználta a „Tamási vidéki r. k. tanítóegylet“, hogy nevezett tanfelügyelőt, úgyis mint tiszteletbeli elnökét üdvözölje és iránta táplált önzetlen tiszteletének, szeretetének adjon kifejezést, melyet az egylet elnöke Streicher Péter hőgyészi esp.-pléb. egy 12 tagú küldöttség élén jan. 28-án tolmácsolt, hangsúlyozván üdvözlő beszédében különösen az ünnepelt tanfelügyelőnek a magyarosítás terén néhány évi itt működése alatt kifejtett sikeres buzgólkodását, és átadva neki egyúttal az egylet részéről fölajánlott emlék gyanánt egy díszes tolban egy ezüst tolltartóba helyezett arany tollat, mint hivatalbeli működésének legtermészetesebb jelvényét. A többszörös „éljen"nel megszakított üdvözlő beszédre az ünnepelt tanfelügyelő meghatottan válaszolt, megköszönve a nem várt de annál kedvesebb meglepetést és biztosítva mindenkit, hogy ezután is mindenkor szem előtt tartva hivatása kötelmeit minden testi és szellemi erejét Tolnavármegye tanügye és a hazai közművelődés fölvirágoztatására fogja fordítani. Ezután Dr. Frühwirth Jenő tolnatamásii ügyvéd mint az ottani r. kát. hitközség elnöke több hitközségi képviselő élén üdvözölte a tanfelügyelőt mint oly férfiút, ki fáradságot nem ismerő odaadással és az igaz vallásos ember szellemétől áthatottan közvetve és közvetlenül hinti a vallásosság, hazafiság és közművelődés magvait. Ezen üdvözletre is hálás köszönettel válaszolva az ünnepelt, biztosította az együttes küldöttségeket miszerint a szeretet vallása és a felekezeti béke szellemében fog ezután is működni. Megépül a fórum. Római tudósítónk írja : Izgalmas századok szele söpört végig a fórumon, ama idők óta, midőn még a római birodalom hatalmának és fényének volt a hőmérője. A népvándorlás pusztító vihara elérte a hatalmas császárság hajdani sasfészkét, s az ősi Róma pusztulása fórumán kezdődött. Porba hulltak a régi emlékek, az istenek fényes templomai, számtalan diadalmi jelvény, hires rostruma is . . Romhalmazzá vált a hely, a hol egykor arany, márvány s minden más tündökölt. Temető lett: az ősi dicsőség fagyos temetője, melyre oly mogorván néznek le most a kapitólium megbámult falai, mohosult sziklái, s a Palatínus romban fekvő császárpalotái. A csonka emlékek a régi fórum kiásott részében (legalább nagyobb részt) szerteszét hevertek szinte napjainkig. Csak most kezdik azokat is egy kissé rendezni. Baccelli kultuszminiszter Boni mérnököt bízta meg a munka vezetésével, ki óriási kedvvel kutatott mindenkor a fórum törmelékében, s kinél lelkesebb műértő alig akad a régészek között. Lassan-lassan felkutatnak minden, mi csak föllelhető, s régi helyeikre juttatják a fölismert roncsokat. A csonka oszlopfők, szobrok s más emlékek hiányzó alapjait mindenütt pótolják, téglából, cementből, s más ily anyagokból de úgy, hogy a ’régi maradványok azonnal szembe tűnjenek. — így épül a fórum, s néhány év múltával halvány képet nyújt ősi formájáról. Olyan lesz majd újítottalakja, mint egy óriás nyomorék százezer mankóval. De azért jobb lesz így, legalább majd láthatja az ember azt a rengeteg pusztulást, mit az idő emésztő ereje s az emberek romboló kezei vittek véghez szinte versenyezve. Esküvő: Krause Gyula főherceglaki uradalmi mérnök, Krause Ignác pécsi kereskedő és törvényhatósági bizottsági tagnak fivére kedden tartotta Dárdán egybekelését Kinneth Adolf dárdai uradalmi számtanácsos leányával, Margit kisasszonynyal. Febr. 1-én kötöttek Pécsett házasságot Dulánszky Nándor Károly mohácsi uradalmi ellenőr, Dulánszky Adolf volt püspöki jószágigazgató fia és Folkmer Margit, özvegy Folkmer Mihályné született Koch Franciska magánzónő leánya (Üzbéghről, Nyitra megyében.) Batyubál. Szokatlan élénkség és zaj verte föl Vásáros Dombó megszokott csendjét. A környék színe java egybegyült, hogy egy kedélyes estét szerezzenek maguknak. A mulatság színhelye az uradalmi tiszti lakás volt, melyet a mulatozó közönség számára a legnagyobb készséggel ajánlott fel Weisz Ödön bérlő Szép számú közönség gyűlt egybe jan. hó 29-én a nevezett mulatságon. Volt étel bőviben, a melyet a megjelent családok hoztak magukkal. A szorgoskodó rendezőbizottságra s a vacsorát előteremtő hölgyközönségre Nyárády Aladár dombóvári plébános ürítette poharát. Az estebéd elköltése után táncra perdült a fiatalság s járta fiatalos tűzzel, jó kedvvel Lató János dombóvári cigány zenéje mellett reggeli 7 óráig. A négyest 20 pár táncolta. Megjelent asszonyok: Ábrahám Lajosné (Dombóvár) Csery Istvánná (Dombóvár), Différt Benőné (Dombóvár), Éry Ferencné (Dombóvár) Farkas Ignácné, Ihrig Eberhardné (Rakóca) Ihrig Vilmosné, Késmárky Györgyné, Kovács Imréné (Csikós- Tőtös), Kutassy Károlyné (Vaszar), Páhok Béláné és Lázárné (Kapos Szekcső), Pongrác Béláné (Dombóvár), Pupits Edéné, (Sásd) Rüll Károlyné (Kapos Szekcső), és Szemenyei Mihályné (Dombóvár). Leányok:Ábrahám Iduska (Dombóvár), Borsitzky .