Pécsi Közlöny, 1899. július (7. évfolyam, 71-83. szám)
1899-07-02 / 71. szám
4. a hitetlenség, mutatja az eddigi eredménye. Mert mit eredményezett eddig is a hitetlenség? Eredményezte, hogy ritkul a becsületesség, törpül a testvéri szeretet, kihal a gyermeki engedelmesség, fogy az őszinteség és kivész a tiszta honszeretet, oda az irgalom, nagylelkűség, kebeltisztaság, lélek fennség, ártatlanság, szelídség, lelkismeretesség és mindazon erények, amelyeket oly pazarul szórt az Alkotó népei boldogítására, mind kivesznek a keblekből, mert az igazi boldogság ezen erényvirágai csak a vallásos keblekben virulnak, míg a hitetlenség jégkérge alatt elsatnyulnak, kivesznek, ezek nélkül pedig nemzeti jólét nem lehet, hanem csak ínség, nyomor, viszály és végenyészet. Mert feltartóztathatják-e a végveszélybe rohanó nemzetet, kijelölhetik-e a sülyedés határát azok, akik a hitetlenség útján vezérektül vállalkoztak ? A történelemmel mondom, hogy soha. De feleljenek meg e fontos kérdésre mindazok, akik igazi papi buzgósággal egyengetik már hosszú időn át az erkölcs útját és a bűnáramlatnak gátat vetni igyekeznek, és ők fájó szívvel fogják mondani. Eddig ugyan volt határa az útnak, ott állott a határja, az Istenember keresztje, amely föltartóztatta a sülyedő nemzetet, mert azt még eddig ledönteni, félre lökni nem merték, azon túllépni borzadtak, hanem előbb utóbb ennek tövéhez borult a tévedő és visszatért Istenéhez; ma már ez sem akadály többé, mert gunynyal tekint föl reá a századvég hitetlen szabadonca és nyíltan megtagadja istenségét annak, a ki az üdv e fáján értünk elvérezett. S ha a hitetlenség ily akadálytalanul terjed, váljon mi fogja megmenteni a nemzetet a végromlástól, enyészettől ? Vallás nélkül ki fogja visszaállítani a tiszta erkölcsöt, amely „minden ország támasza és talpköve“ és nem csak a nemzet jólétének, de létének is alapja. Vallás nélkül ki fogja mondani: fiaim, leányaim legyetek tiszták, jámborok, hogy kedvesek lehessetek Isten és ember előtt. Ki fogja mondani : „Tiszteld atyádat és anyádat“, és legyetek engedelmesek, mert az Úr előtt kedvesebb az engedelmesség mint az áldozat? És ha gyarlóságánál fogva egyik másik elesik és a bűn mocsarába sülyed, ki fogja őt szeretettel fölemelni és a bűnbánat szentségében tisztára mosni ? Ki fogja a rideg önző hitetlenség közepette az eltévedt juhot önföláldozólag fölkeresni és Istenéhez visszavinni? Ki fogja az élet nyomora és fájdalmai alatt elkeseredett szívet részvéttel vigasztalni és buzdítólag mondani: Gyermekem, nézz a kereszt terhe alatt roskadó Megváltóra, tűrj és szenvedj békével, helyezd reményedet a jó Istenbe, utazd át e rövid életet az Úr félelmében és szolgálatában, ne tapadj a föld nyomorult göröngyeihez, hanem legyen életed s annak minden órája Istennek szentelve s ha rövid zarándokságod megszűnik, örök jutalmad a legjobb atyánál készen leend. Mely erős kar fogja a romlás örvényébe rohanó nemzetünket föltartóztatni, ha ez magát a hitetlenség által az egyház karjaiból kiszakította ? ok, a hitetlenségben nincs honszeretet, nincs részvét, nincs áldozatkészség, hanem csak érdek, önzés és gyűlölet. Miért is a jó Istenre, a megtestesült istenember határtalan szeretetére, saját boldogságtokra, hazánk jólétére kérlek, iitelek benneteket, hallgassatok meg és mélyen véssétek szivetekbe üdvözöket óhajtó lelkemből eredő szavaimat. Legyetek mindig hű és engedelmes gyermekei sz. egyházunknak, a legjobb anyánknak, hisz tudjátok, hogy nincs üdv, boldogság, jólét az egyházon kívül. Vigyázzatok és imádozzatok, hogy a megpróbáltatások alatt el ne essetek, hanem mindenkor a sz. apostolok példájából merített erélylyel, bátorsággal álljatok ellent és védjétek meg hiteteket, egyházunkat és annak jogait. Őrködjetek, ébren legyetek, hogy ha bármilyen szép szín alatt közelednek felétek az úgynevezett népboldogítók, a századvég farizeusai, vigyázzatok, hogy el ne ejtsenek benneteket és legdrágább örökségtektől, sz. hitetektől fosszanak meg titeket. Meglehet, hogy ha gálád tervök nem sikerül talán, mint egykor az apostolokat, eszelősöknek, vagy modern nyelven bigottoknak neveznek és a gúny, megvetés nyilait zúdítják reálok; de akkor se csüggedjetek, hanem buzdítson benneteket a sz. apostolok példája, akik örültek, ha méltók lehettek sz. hitökért gyalázatot szenvedni. De buzdítson benneteket vallásos őseink nemes példája is, akik oly sok nehéz csatát vívtak meg és annyi vért ontottak sz. hitükért; mert ne mondja senki, hogy Mohács, Várran, Kenyérmező síkjain csakis a hazáért folyt a magyar vér. Folyt a sz. hitért is. Nem csak a szabadságért vonultak apáink Kapisztrán keresztje alatt döntő csatákba, hanem a sz. hitért is. Nemcsak a hős magyar küzdött két hosszú századon át a vitéz törökkel, hanem a hithű katolikus a fanatikus pogánynyal. Hiszen a harcikürt riadójába mindig belevegyült az apáink kardmarkolatáról lecsüngő sz. olvasó csörgése, és a félholdas lobogóval szemben mindig a sz. Szűz képével ékesített hadi zászlóik lengtek. Ha tehát vallásos apáink készek voltak annyi vért ontani, oly sok nehéz csatákat megvívni a terjeszkedő pogány túlnyomó hadai ellen, csakhogy a sz. hitet e haza gyermekeinek, nekünk késő unokáknak is megtarthassák, mi nem volnánk képesek azt a jelenkor hitetleneinek nyomorult csoportja ellen megvédeni s utódaink számára megőrizni ? Vagy hát épen mi bennünk kellett csalatkozni hithű őseinknek ? S midőn az őszbeborult aggapák minket mint zsenge unokákat kiszáradt térdeiken ringatva, hozzájok méltó vallásos utódokat véltek dajkálni, csak valótlan aranyhegyekről ábrándoztak ? Vagy midőn a haldokló édes anya áldólag emelte fejünk fölé bágyadt karjait, hogy az anyai áldás kisérjen bennünket az erkölcs utáin, és utolszor oly hévvel ölelt dobogni szűnő keblére, hogy az abban kialvó nemes tűz utolsó szikráját is a miénkba oltsa át, hiú ábrándok között kellett átszenderülnie, mert hittelenek vagyunk azon sz. hithez, amelyet örökségül reánk hagyott! Nem ! és ezerszer nem ! Föl tehát álmodból, a hitetlenség álmában szendergő nemzetem! Te ismét hivatva vagy az őseid által megvédett sz. hitet tisztán megőrizni és szeplőtlenül az utódoknak átadni. S ha a babonás pogány is fölbuzdul hitéért, miért lennénk mi gyávábbak a pogánynál is ?! Hiszen ha valaki, úgy a katolikus büszke lehet hitére, amelyért egy Istenember vére párolgott. Buzdulj föl tehát sz. hitedért különösen te, hazám reménye, ifjúnemzedék, megkívánja ezt őseid sz. emlélte, meg Istened, saját boldogságod és szép hazád jövője, amelyre csakis az egyház anyai karjai között virulhat a boldog hajdan. Ti pedig, jámbor öregek, akik csak az ima fegyverével tudtok még harcolni, vegyétek remegő kezeitekbe a sz. olvasót és kérjétek hazánk Nagyasszonyát, hogy hathatós közbenjárásával eszközöljön ki e nemzet számára az eddigi botlásaiért irgalmat, nyerjen neki erélyt, bátorságot, hogy sz. hitét megtarthassa, megvédhesse. Imádkozzatok a hitetlenség ostorának eltávolításáért s mondjátok velem áhítattal . Örök mindenható az Isten, népek és nemzetek atyja, imádva kérünk téged, ne ostorozd a hitetlenség ostorával e nemzetet, amelyet azért vezetett ki atyai kezed őshonából és telepitett le Európa szivében e szép hazában, hogy földi menyaszszonyod mirtus koszorúja, anyaszentegyházad gyöngye legyen, hanem tekints irgalmasan e hazára, amely 9 század óta a szűz Anyának virágoskertje s a melyben megfogyva a hitben, de reményben törve nem, és a te hajdan kedves nemzeted, a magyar nemzet, amelyről hiszem, erősen hiszem, hogy nála meg fogja előzni a megtérés és igy a nagy kiengesztelődés a nagy bűnhődést, a végenyészetet, mert hisz anyaszentegyházad is imádkozik e nemzetért. Igen , az egyház, ez az üldözött egyház imádkozik értünk az ő látható fejével az angyalszívü aggastyánnal, a szelíd lelkű Leó pápával, aki oly nagyon szereti a magyar nemzetet és kinek reszkető kezei oly sokszor emelődnek áldásra felénk Imádkozzunk mindnyájan áhítattal és állhatatosan az egyházért, a hazáért s mindkettőnek fejéért, az apostol utódokért, az Úr Jézus közharcosaiért, fölkent szolgáiért, a kik erős lélekkel vannak elkészülve az egyház válságos napjaira s ha netán ingadoznék is kezeikben Krisztus keresztje, ne féljetek, mert mig egy igaz, hithű pap él, el nem fog az dőlni soha, hisz írva van, az Úr Jézus mondotta : „E világon szorongattatások lesznek, de ne féljetek, én meggyőztem a világot“ Amen. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1899. julius 2. HIREK. Pécs, 1899. julius 1 Előfizetési fölhívás. Julius elsejével uj előfizetést nyitunk lapunkra s egyúttal tisztelettel kérjük lapunk azon előfizetőit, kiknek előfizetésük junius végével lejár, előfizetéseik minél előbb való megújítására, nehogy a lap postai szétküldésében fennakadás történjék. Péter és Pál napja. Az apostol fejedelmeknek, szt. Péter és szt. Pálnak az ünnepét együttesen tartja a katolikus világ, amint egykor egy városban és egy napon szenvedtek vértanú halált a keresztény hitért. Az ünnep alkalmából, amikor remek székesegyházunknak búcsúnapja volt, a falusi hívek sokaságától az egész város megélénkült, főleg azonban a székesegyház környéke nyújtott festői látványt. A zsuro-