Pécsi Közlöny, 1903. május (11. évfolyam, 99-123. szám)
1903-05-01 / 99. szám
pártonkivüli politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este Szerkesztőség és kiadóhivatal: Lyoeara-utoa 4. Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefonszám 111. Főszerkesztőnk telefon száma 173. Dr. KÉSMÁRKIT ISTVÁN, főszerkesztő. Dömös Anzelm, Madarász Béla, felelős szerkesztő, laptulajdonos a- kiadó. Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési érák: kész évra 24 K. Félévre 1 1 K. Negyed évre 6 K. Egy hónapra 3 K. Egyedszám éra 10 fill. Olvasó közönségünkhöz. Alulirt felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa a „Pécsi Közlöny“, politikai napilapnak örömmel tudatjuk a lap olvasó közönségével, hogy tudományos és társadalmi életünk egyik kiváló alakját dr. Késmárky István urat sikerült megnyernünk arra, hogy lapunk főszerkesztői állását elvállalja. Az új főszerkesztő teljesen magáévá tette lapunk eddigi irányát, amint az alább közölt beköszöntőjében veszik tudomásul olvasóink, s mi akkor, mikor őt lapunk élén üdvözöljük, egyúttal arra kérjük, hogy azt a szeretetet melylyel lapunk ügyét felkarolta, azt a buzgóságot, melylyel a reá nehezedő munkához fogott az idő ne csökkentse, hogy igy egyesült erővel haladjunk a felé a cél felé, melyet kitűztünk magunk elé lapunk megalapításakor, a független katholikus Magyarország kivívása felé. Pécs, 1903. április 30-án. Madarász Béla, Dömör Anzelm, a P. K. kiadó-tulajdonosa,a P. K. felelős szerkesztője. Az olvasó közönséghez! A mai nappal élére léptem a „Pécsi Közlöny“-nen, elvállaltam, e lapnál a főszerkesztői teendőket. Éppen ma egy éve alakult át a „Pécsi Közlöny” napilappá, aki az eszmét csiráiból kikeltette, a ki a lapnak mély tudásával és élénk tollával eddig gazdag tartalmat biztosított és szilárd, elvhű irányt szabott, az eddigi főszerkesztő, Dr. Hanug Ferenc volt. Most magánügyei, főleg a tudományos működés utáni vágy arra bírták, hogy önként megváljék e laptól, melynek úgy megalapításában, mint eddigi vezetésében oly kiváló érdemeket szerzett. Az olvasóközönség nagy sajnálkozással vette tudomásul elhatározását, de őt abban megingatni nem lehetett. Most én vállalkoztam arra, hogy örökébe lépjek. Gyenge erőm élénk tudatában nagyon is érzem, hogy e lépés igen merész, annál is inkább, mert az egész oly hirtelenül történt, hogy arról nemcsak a nagy közönséget, de még a lap munkatársait sem értesíthettem előre. Sem hírlapírói működésre, sem nagyobb szabású irodalmi tevékenységre nem hivatkozhatom, és mégis nyílt arccal lépek a nagy közönség elé azzal a kérelemmel, előlegezze nekem bizalmát; s ha személyemben nem találnának is kellő biztosítékot, megadhatja ezt nekik azon erős reményem, hogy azok, kik a lapot eddig szellemi erejökkel támogatták, a lap belső és külső munkatársai ezentúl sem fogják megvonni támogatásukat, amire addig is, még személyesen érintkezhetem velek itt a nyilvánosság előtt felkérem őket. Nyújtson nekik biztosítékot továbbá azon körülmény, hogy már e rövid idő alatt is sikerült számos kiváló egyén azon határozott ígéretét, megnyernem, hogy a lapot úgy bölcs tanácsukkal, mint kitűnő tollakkal hathatósan, támogatni fogják. Névsorukat csak azért nem közlöm most, mert biztos kilátásom van, hogy számuk a legközelebbi napokban erősen növekedni fog. Az idő rövidsége miatt részletes programmot nem adhatok, de erre nagy szükség nincs is. A lap iránya marad az, ami volt; ugyanazon közjogi alapelvek képezik bázisát, mint eddig, amit biztosít; az eddigi felelős szerkesztő további hathatós közreműködése érintetlenül marad továbbra is a lap tiszta katholikus iránya, melytől soha egy hajszálnyira eltérni nem fogunk. De azért másoknak politikai és vallási meggyőződését mindenkor tiszteletben, tartjuk, mert célunk saját igazunk védelme, nem az offenzív irány. A politikai élet mellett kiváló figyelmünket fordítjuk a megyei, városi és társadalmi élet minden mozzanatára, de ezek megítélésében soha semmiféle pártszempont sem fog bennünket vezetni, hanem egyedül a tiszta igazságszeretet és a közérdek. Kiváló gondunk lesz arra, hogy élénk és változatos szépirodalmi résszel kedveskedjünk olvasóinknak és e tekintetben máris örvendetes biztosítékaink vannak. A tanügyi és gazdasági rovat vezetésére kiváló szakerők állnak rendelkezésünkre. Ezek után újból az olvasóközönség jóindulatába ajánlom magamat, kérve, tiszteljen meg előleges bizalmával, melyért viszonzásul fogadja azt az ünnepélyes ígéretemet, hogy én a legbuzgóbb lelkesedéssel, összes tehetségeimmel és teljes erővel azon leszek, hogy a lapot felvirágoztassam, az előlegezett bizalmat kiérdemeljem. Pécs, 1903. május 1. Dr. Késmárky István A „Pécsi Közlöny“ főszerkesztője. A tankötelezettség végrehajtásának uj rendje. A népoktatás általánosítása tárgyában fontos utasítást adott ki 4120/em 902 szám alatt a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A rendeletnek az iskolaügy minden igaz barátja örülhet, mert ezzel megkönynyíttetik a beiskolázás s az igazolatlan mulasztókkal szemben a községi elöljáróságok sem járhatnak el az eddig tapasztalt közönyösséggel, mert a m. kir. központi statisztikai hivatal gyakorolja a felügyeletet s a szabálytalanul eljárókkal szemben bírság alkalmazható, szükség esetén pedig egy kiküldött tisztviselő is felülvizsgálja a munkát. Az iskolaszékeknek intés, dorgálás s a bírságpénz megállapítására ad jogot az utasítás, mit foganatosítani az elöljáróság köteles. Miután az utasítás a tanítóságot, iskolaszékeket, elöljáróságot egyaránt érdekli, szükségesnek tartom azt bővebben ismertetni, annál inkább, mert a Néptanítók Lapja is csak az iskolaszékeket érdeklő s a mulasztási kimutatások elbírálása körüli eljárásról tett említést. Mint eddig, úgy ezután is a közigazgatási bizottság állapítja meg a tankötelesek összeírásának módozatait és idejét, minde mellett annak szemmel tartásával, hogy erről a tanítók, iskolaszékek és elöljáróságok legalább 4—6 héttel előbb értesüljenek. A m. kir. központi statisztikai hivatalról szóló 1897. évi XXXV. t. c. 8 §-a alapján a kis és nagyközségek férfi tanitói kötelesek az iskolát érdeklő évi és időszaki adatgyűjtéseknél, felelőség terhe mellett, közreműködni, miért is az összeírást is kötelesek foganatosítani, mely alkalommal a közigazgatási bizottság által megállapított, 2—5 koronáig terjedő napidíjra van igen