Pécsi Közlöny, 1904. június (12. évfolyam, 60-68. szám)
1904-06-02 / 60. szám
1904. Junius 2 Csütörtök, XII. évfolyam 60. szám. PÉCSI KÖZLÖNY Pártonkivüli politikai lap — Megjelenik minden szerdán és szombaton este. Szerkesztőség és kiadóhivatal. DŐMEL A N Z E L M, Kéziratot nem adunk vissza. Lyceum utca 4. felelős szerkesztő. Előfizetés, árak: Egész évre 12 K. Félévre Szerkesztőségi és kiadóhivatali telefon MADARÁSZ BÉLA, 6 K. Negyedévre 3 K. Egy hónapra 1 K. szám 111. laptulajdonos és kiadó. Egyes szám ára 10 fillér. A szocialismus jegyében. (*) Hétfőn reggel ablaknyitáskor két megyei urnak a szava csapott fel hozzám. Ennyi volt az egész. Akármit csinálnak a szocialismust nem tudják elnyomni. — Beszélhettek volna a virágkorzóról is, mert ott, hallom, kétezer ember volt aki pénzt, fáradságot és láptiprást áldozott — a megye utcai szociális előadáson meg csak három négyszáz szegény ember volt, akik azon törték a fejüket, hogy hát hogyan is volna jó, hogy így ne legyen, ahogyan mostan van. Hogyha azok az urak ennek a gyűlésnek adresszálták a megjegyzésüket alaposan tévedtek , esze ágában sem volt annak a pesti agitátornak elnyomni a szociális mozgalmat Pécsett, amint nem gondolt arra Kecskeméten, Pápán, Hőgyészen,Szombathelyen vagy Ózdon sem. Igaz hogy Kecskeméten tizennégy darab ordítozó vörös szociáldemokratát lezárt a rendőrség mert erőszakosan akarták megakadályozni a keresztény érzésű munkások népgyűlését; az is igaz hogy Ózdon a Salgótarjáni Bányatársaság legfőbb tisztviselői, a közigazgatás vezetői és a papok élénk részt vettek az Ózd vidéki keresztény munkásegyesületek nagygyűlésén, melyre külön vonatokon vonult fel a jól szervezett keresztény érzésű munkástömeg — de hát értsük meg a dolgot ! Az ha a rendnek őrei védik a szólásszabadságot a szociáldemokraták ellen is, az ha a józanabb belátású munkaadók, kötelességtudó, gondoskodó köztisztviselők és a papok törődnek a munkás néppel, rokonszenves érzelemmel ápolják azoknak érvényesülést kereső törekvéseiket , a legészszerűbb és a legkorszerűbb eljárás. A művelődéstörténelem bármilyen színezetű legyen, — keresztény spiritualista, vagy nem keresztény materialista — elismeri a fokozatos társadalmi fejlődés. Az európai társadalmi fejlődés, amely közös alapul szolgál az új világrészek fejlődésének is, a feudál, az absolutisztikus s az alkotmányos jogállam fokozatain túl a szocialistikus állam, később talán a szocialistikus társadalom irányában halad. Ezért észszerű és korszerű a szociális kérdések összes elméleti és gyakorlatijelenségeivel foglalkoznunk. Összeütköző pont a föltartóztathatatlanul haladó irányzat tényezőinél mérhetetlenül sok van. A történelmi formák és jogok, melyek állami, egyházi és társadalmi szervezetünkben külső kereteikben megcsontosodva léleknélkül meredeznek reánk némileg még mindig kisértenek; azok az osztályok a melyek a múlt század gazdasági és politikai küzdései folytán ma hatalmuk teljes kifejletén a politikai s a gazdasági hatalmat pártos uralomban és osztálytársadalmakban élvezik nagyon hajlandók legtökéletesebbnek tekinteni azt a mi nekik leghasznosabb; az általános művelődés, az emberi méltóság és jogok öntudatosabb kifejlődése s a tömegnyomor aggasztó és kínzó növekvése pedig mindinkább érleli azt a vajúdást, melyben legalább a kulturtársadalmakban, fokozatilag új berendzkedésnek kell megszületnie. Hainél öntudatosabban helyezkedünk erre az alapra, annál simább lesz az átmenet, melynek jönnie kell, amely jönni fog. Nem szabad engednünk,hogy ostoba, türelmetlen vad erővel rombolják le az álladalmak, egyházak és társadalmak jelen formáját — de az sem érdekünk, hogy mindent helyeseljünk ezekben a mint ma van. A keresztény szocialismusnak tehát szük_ Mikor a férj vezeti a háztartást. — Beszélőke. — Irta. Mártonffy Imre. Béla adhatsz-e pénzt nekem ? Marinak rongyos a cipője, meg uj palatábla kell neki. Jalcsanak már a múlt héten kijárt a bére, azonfelül a háziszükségletre is kellene. Ezeket a szavakat Erényi Béláné mosolyogva mondta ugyan, de szemében aggodalom tükröződött. — Kiállhatatlan vagy Anna a folytonos pénzzavaroddal. Hisz nemrég adtam 30 forintot. Elköltötted már ? Úgy látszik, hogy az asszonyoknak mindig pénz kell ! Könnyek lopóztak Anna szemébe, félre fordulva lappal letörölte s busán mondá : — Jól tudod, Béla, hogy oly kiadásaim vannak, melyeket teljesíteni kell, különösen, ha a háztartást rendben akarom tartani. Adj minden hónapra bizonyos öszszeget a konyhára, akkor nem alkalmatlankodom annyit. — Ismét ez a régi nóta ! Nesze, most újra adok 30 forintot, s remélem, hogy beéred. Erényi Béla vette kalapját, megcsókolta nejét és hivatalba ment. Alig lépett ki a házból, a szegény felesége szobájába ment és keserű könnyeket hullatott. Sértve érezte magát, mert férje pazarlással vádolta. Ez volt tehát a jutalom szorgalmas takarékosságáért, melylyel lehetővé tette azt, hogy gyermekei tisztességesen járjanak és finom konyháról gondoskodott férjének. Saját magára egy krajcárt se fordított. Öt év óta viseli azt a téli ruhát, mely rajta van. Megfestette, divatositotta és kifoltozta, úgy hogy férjének föl ne tűnjék, mily hiányosan van öltözve. — Vásári kosarat viseltem kalap helyett, ruhafoszlányból tákoltam össze a kendőmet és Béla mégse látja be, hogy igazságtalanul vádol, — mondá magában keserűen. — Miből él-k? Mily kellemetlen, hogy a háztartásra minden fillért külön kell kérnem, mintha az csupán nekem kellene mind. Hisz Bélának fogalma sincs arról, hogy a háztartás mennyibe kerül, ezt a terhet is a vállamra rója? Hej, akkor más-kép beszélt, mikor az igénytelen Palotai Anna kisasszony voltam! Most megváltozott volna ? Avagy a házasság arra való, hogy a férj az othoni gondokat teljesen elvesse magától ? Béla megmondta, hogy nem gazdag, de szép hivatala van és nem fogunk szükséget látni. Mégis, mily sanyarúság ez az élet ! Aztán felkelt a székről, megtörölte könnyes szemét és azon tűnődőt, hogy miképen hárítsa el az akadályokat. — Miképen jönnék ki kevesebbel ? Talán elküldjem a szolgálót ? De ki más és vasal azután. A kis gyermekek sírni kezdtek, a fiatalasszony rájuk nézett és átlátta, hogy a cselédet nem küldheti el. — Mari és Ferenc iskolába járnak és nem küldhetem el őket rongyosan, aztán könyv is kell nekik. Béla múltkor finom állványórát vett, eladjam talán, mert nem illik bútorainkhoz ? De Béla ezt és az ezüst névjegy-tartós tárcát születésnapomra ajándékozta. Nagyon szépek és igen becsesek előttem. Jó, hogy akkor nem mondtam neki, hogy keztyűre és cipőre nagyobb szükségem volna. A gyermekek elcsöndesültek és játsz