Pécsi Közlöny, 1906. április (14. évfolyam, 76-98. szám)
1906-04-04 / 76. szám
basáskodó alakok előtt nincs se hazafiság, se nemzeti érzés, se jog, se törvény, se igazság, ezek előtt ez „Schmann“. Mert ha nem az volna, akkor meg teljesen érthetetlen és logikailag indokolhatlan ezen alakok politikai jellemének oly nagyfokú sülyedése, hogy akkor, mikor egy nemzet, mikor — a saját nemzete — törvénykönyvvel a kezében, erre való hivatkozással küzd legszentebb eszméjéért, saját nyelvének, saját hazájában, saját fiai között való érvényesítéséért; mikor gazdaságának, kereskedelmének, iparának fellendítésén, önállósításán, gyarapításán és így vagyonosodásán fáradozik és küzd, akkor saját véréből származó alakok előállva királyi jog és tekintély, meg a jó Isten tudja mire való hivatkozással útját állják nemzeti követelései érvényesíthetésének, és „az öszmonarchia érdekeire“ való utalással rendeletekkel akadályozzák meg gazdasága, kereskedelme és ipara előhaladását, fejlődését, önállósíthatását és ezzel vagyonosodását! De nem érik be még ezzel sem ezek a jó urak, hanem rendeletekkel akarják letörni ezt a szegény magyar nemzetet, mert : Egyik rendelettel elkobozzák gyülekezési jogát, másikkal lázítóknak minősítik a közügyekben tanácskozásra egybegyűlteket, igaz, hogy ezeket a rendeleteket a belügyi ügyvivő tegnap visszaszívta, mert hát ő most tárcájától megválva, világhódító körútra indul híveket toborzani a rákmódjára „visszafelé haladó” hazafiatlan, alkotmányellenes párt részére, tehát most már szabad lesz gyülekezni. Rendkívül érdekes ennek a gyülekezési jog visszavonását kimondó rendeletnek az indokolása, azzal indokolja ugyanis a belügyi ügyvivő a gyülekezési jog korlátozása tárgyában kiadott korábbi rendeleteinek visszavonását, hogy az „ország közhangulata nyugodt és higgadt”, a Felségnek meg azt szándékozik jelenteni a távozó belügyi ügyvivő, vagy az új ügyvivő, hogy a választásokat, ha elrendeltetnének is azért nem lehet most még megtartani, mert az „ország közhangulata nem nyugodt, nem higgadt“, hanem veszélyes! Tehát felfelé mást jelentenek, lefelé mást hirdetnek! Hol itt a következetesség, hol a becsületes őszinteség, hol a politikai tisztesség és erkölcs ? A harmadik rendelettel meg elkobozzák, illetve megnyirbálják a sajtószabadságot, a negyedikkel a hírlapok árusítását. Az ötödikkel elkobozzák és felfüggesztik a hazafias vármegyék autonómiáját a hatodikkal a már foszlányokká tépett alkotmányt, s végül, ha már nem lesz mit felfüggeszteni, akkor el fogja rendelni az ügyvivő kormány önmagának a felfüggesztését! Nohát ennél az aktusnál azt hiszem a nemzet nemcsak nem fog ellenállni, hanem készségesen segédkezni fog. Jó lesz ezt a legutolsó rendeletet mihamarább kiadni, mert a többi rendeletek ellenkeznek alkotmányunkkal és törvényeinkkel és nagyon alkalmasak arra, hogy aláássák, a különben „nyugodt és higgadt“ nemzetben a törvényekben vetet hitet, tiszteletet és bizalmat nemcsak, de arra is képesek ezek, hogy aláássák a királyi tekintélyt is, pedig ezt az ügyvivőknek is fent kellene tartani, mert a király a nemzet tekintélyének és hatalmának is személyesítője! Az ő fenkölt személyében, hatalmában és tekintélyében a saját hatalmát és tekintélyét is látja a nemzet, mely annál nagyobb, minél közelebb áll a király a nemzet szivéhez és annál fogyatékosabb, minél inkább eltávolítják attól. Szent István királyunk szent koronája pedig arra kötelezi annak mindenkori viselőjét, a magyar királyokat, hogy a nemzet alkotmányát, függetlenségét, melyre esküt is tettek és tesznek fentartsák és megvédjék! Nemzeti irányú törekvéseit pedig saját és a dinasztia jól felfogott érdekében királyi hatalmukkal ne csak támogassák, hanem előmozdítsák, melyet ha megtesznek nemcsak a nemzetet teszik naggyá és hatalmassá és lekötelezetté, hanem naggyá és hatalmassá teszik önmagát és a dinasztiát is. Ápril b-ike közeledik, kergesse, űzze el Felséged az utolsó pillanatban ezeket a saját egyéni céljaikat szolgáló, önző, Felséged tekintélyének rovására működő gonosz tanácsosokat. Ne hallgasson rájuk, hanem kedvelt és hű magyarjaira, kiket örök — Nincs itt a Madame? Az ebéd készen van, fölhordhatom. — Hozza csak be, az asszony rosszul érzi magát. Nagyon komor hangulatban fogyasztotta el az ebédjét, időnkint nagy darabokat dugott a gyermek szájába, úgy, hogy az alig tudta lenyelni s az orra fényes volt a pecsenyemártástól. Jules Leroux kopogtatott a hálószoba ajtaján. — Márta, fölnyitod-e valahára? Halotti csend. — Márta, a kicsikét megetettem, s ágyba fektettem. De egyre az anyját hívja. Nyisd ki kérlek . . . mindent elmondok. Az ajtó nyomban megnyílt s Lerony beléphetett. A felesége a szoba közepén éppen azzal foglalatoskodott, hogy a ruháit egy nagy kosárba gyömöszölte bele. — De Mártácskám, lelkem, csak nem követsz el ekkora ostobaságot ? Az asszony erélyesen fölemelkedett. — Meg fogod végre vallani az igazat ? Vagy azonnal távoz, mert legalább a magam szobájában nyugalmat akarok. — Hová a pokolba menjek, mikor ez a közös hálószobánk. Ha egész éjjel fenn kell maradnom, akkor oda van a fejem s holnap nem dolgozhatom a hivatalban. — Jó, átengedem a szobát, de én kimegyek. Majd találok hajlékot valahol . . . hacsak nem inkább azt választod, hogy mindent bevallj . . . — Mit? Hogy megcsaltalak ? Hogy a szeretőmnél voltam ? Hát isten neki, fakereszt. Tehát szeretőm van. Meg vagy most elégedve ? Lerouxné megkönnyebbülten sóhajtott fel— Végre! Tehát bevallod. S kicsoda legyen az a perszóna ? — Egy asszony. — Gondolom. De milyen asszony ? — Hát ... hát .. egy előkelő asszony. Ez hizelgett az asszonynak. Igazán ?... — s megszelídülve monda — szomorú, hogy rajtam kívül másod is van. Leroux már megbánta. — Te ostoba liba, hisz magad akartad— Nono, csak ne tessék elölről kezdeni, mikor már mindent megvallottál, — mondá az asszony dühösen. — Nem engedem magam bolonddá tartani, tetszik érteni ? — Tehát helyes, — mondá Leorux — megcsaltalak s ez nem volt szép tőlem. De az alkalom ... stb. . . . tudod már ... De ígérem, hogy nem teszem többé. — Ki az? Ismerem? — Dehogy. Az omnibusz társaság irodájában ismerkedtem meg vele. Egy báróné. — Báróné ? Igazán bárónők a szeretőid ? — Miért ne ? — kiálta Leroux dühösen. Az asszony egészen megszelídült. — Nem volt szép tőled, Jules, hogy a te kis feleségedet egy bárónéval megcsaltad Hát már nem szereted a te kis Mártácskádat ? Esküdj meg, hogy soha többé nem fogod látni azt az asszonyt. Esküdj meg szivem. S zokogva veté magát a férje karjaiba. — Esküszöm, — mondá Jules ünnepélyesen. Franciából: Kún. rECSI KÖZLÖNY, 1901. április 4. Minden 20 korona vásárláshoz Egy mellény ingyen. Egy elegáns tavaszi öltöny 20 koronától feljebb Egy elegáns felöltő (vagy ragján) 18 koronától felejebb. Eső gallér 10 koronától feljebb. Fiú- és gyermekruhák különlegességei minden árban. Kovács Bernát az „Angol divatához címzett férfi-, fiú- és gyermekruha áruháza Pécsett, Korzó 1.