Pécsi Közlöny, 1913. június (20. évfolyam, 43-50. szám)
1913-06-01 / 43. szám
Uj étfolyam: 43. наш. vasárnap 1913. junius 1. A pécsi függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye. — Megjelenik minden szerdán és szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Király utca 24. Városi és interurbán telefonszám 111. Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztésért felelős a kiadólaptulajd MADARÁSZ BÉLA ! Előfizetési árak: Egész évre 12 korona. Félévre 60 korona. Negyed évre 3 korona. Egy hóra 1 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fil. Az orgazda. Irta: Dr. Kalmár Antal. Ne gondolja , .senki, hogyha a Désy—Lukács perben Lukács László marad alul — már pedig alul marad, hiszen már most is alul van, — hogy akkor Lukács László majd meg fog bukni. Miért bukna meg? Hogy büntetőjogilag is hűtlenül kezelte az ország vagyonát (Btkv. 363 §.), hogy csak egyetlenegy szerződésnél, a sószerződésnél négymillió 800 ezer koronával károsította meg az államkincstárt, de Lukács László mindezt nem azért cselekedte meg, hogy magának jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen. Igaz ugyan, hogy a Btkv. szerint Lukács László akkor is elítélendő öt évi börtönre, ha hűtlen kezelésével a vagyoni hasznot másnak szerzi meg (és Lukács László csakugyan ennek a másnak szerezte meg), ámde éppen az a kérdés, hogy ki ez a más? A munkapárt pártkasszája ? Hiszen szó szerint csakugyan ez, csakhogy így a pinka-kasszának az orgazdája : Bécs. Bécs adta ki a parancsot a granicsár Khuennek és Tiszának : törjétek le Magyarországot, a letörésre pedig onnan vegyetek pénzt, ahonnan kaptok. Avval Bécs ugyan egy körömfeketényit sem törődik, hogy a kormány harácsolása aztán milliókkal károsítja-e meg az országot. Hiszen az ő parancsára károsította meg, a megkárosított magyar népet pedig Bécstől mindig ott ehette meg a fene, ahol van — és most is ott eheti meg. Ott, mert hiszen az elkezelt közpénzeken a Khuen-Lukács-Tisza trifolium népképviselőket vásárolt össze tisztán abból a célból, hogy az ekképen összevásárolt parlament Bécsnek mindent megadjon. Nos, és nem adott meg eddig mindent ? Bécs tehát nem lesz olyan bolond, hogy elejtse azt a Lukács Lászlót, aki Bécs érdekében kezel el közpénzeket, Bécs érdekében vásárol össze népképviselőket, s Bécsnek tesz olyan szolgálatokat, amineket neki 1867 óta egyetlenegy magyar kormány sem tett. Ha a vakságnak lehet fokozata , úgy a magyar embernél és a magyar lapoknál nincs vakabb lény a világon. Bíznak abban, hogyha bíróilag kiderül Lukács és a Khuen kormány gazsága , hogy akkor már majd Bécs így meg úgy felháborodik, közbeüt és rendet teremt! Ezek úgy beszélnek, mintha nem Bécs volna a főbűnös, s mintha Lukács László Bécsnek nem zsoldos lábakapcája volna, s mintha a pinkakassza gazdája nem Bécs volna. Aki ennyire ostoba, annak csakugyan kár politikával foglalkozni. Pedig csak azt a híres büntetőjogi elvet kell feltenni: Cui prodest ? Lukács László közpénzelkezelése Kinek használt? Kinek másnak, mint Bécsnek, az orgazdának. Végre is azonban csakugyan közbejöhet valami non putarem, s megeshetik hogy Lukács László megbukik. Ha megbukik, azért bukik Régi és új fegyverek. Irta: P. E. Az Élet: Szóval küzdeni akarsz a boldogságért és nagy eredményekre vágyói. Mutasd, milyen fegyereid vannak? A leány: (Nagyon szerényen, de öntudatosan). Senki sem tud jobban szeretni mint én. Oda tudom adni minden gondolatomat, egész egyéniségemet annak, akit szeretek. Az Élet: (Kedvtelenül dünyögve.) Ámor nyilával ma már senki sem harcol. Ósdi fegyver, kiment a divatból. A leány: Szerény vagyok. Nincsenek igényeim. Beérem anyagiakból a legszükségesebbel. Nem vágyódom zajos mulatságra, fényűzésre. Nekem nem kell se drága ruha, sem ékszer, csak szerelem. Az Élet: Rögös után, gyalogszerszámmal ma csak az ostobák haladnak, vagy a szerencsétlenek. Mire való lemondani expressz vonatok, automobilok kényelméről? Miért haladtál el érzéketlenül, vakon a fényűzés mellett, mikor a boldogság ma már elköltözködött régi lakásából , a szerelem kunyhóiból s a pénz palotáiba vett lakást. Rossz uton jársz és ügyetlenek a fegyvereid. A leány: (Mind bátortalanabbul.) önfeláldozó vagyok. Lemondok minden vágyamról azért, akit szeretek. Nem ismerek fáradságot és nem ismerek pihenést. Nincs olyan áldozat a világon, amelyet meg ne tudnék hozni. Az élet: Jó zsákmány leszel a fosztogatóknak. Önzés, számítás, stréberség, haszonlesés könnyen elbánnak majd veled. Ami régen jó volt, azt ma már játszva tiporja el a rafinált kultúra. A lándzsa nyít, megjárta fegyvernek régen, de ma ágyukkal harcolunk. Nem fogod hasznát venni a fegyvereidnek. Fogadj szót nekem. Nagy garral, hangos szóval, reklámmal és sok pénzzel dolgozz, akkor talán szerelem is lehet a boldogságban, de nem sok. Ha éppen akarsz, szerethetsz a pénzedért. Valószínűleg akad majd valaki, aki nagylelkűen tűrni fogja, hogy szeresd. Áldozatokat is hozhatsz majd érte, ha kedved tartja ... de előbb pénzed, sok pénzed legyen. A leány: Talán csak ámítasz. Próbára akarsz tenni. Vagy semmit sem számít, hogy fiatal vagyok és nevetni tudok? Az élet: Kinek kell a fiatalságod és a nevetésed ? Pénzed legyen !. Végre is a leány megunta a vitát. Meg volt győződve róla, hogy ő az erősebb, ő az okosabb és győzni fog. Elindult szive után. Minden ostobaságot megtett, amit a szive súgott. Hegyeket lehetett volna összehordani abból a sok áldozatból, amelyet hozott, hagyta a lelkét kiszipolyozni és örült, hogy szívósséget tehet. Ha könny ült a szemébe, az csak a jóság, a részvét, de sohasem a keserűség könnye volt. Mikor üldözőbe vették, elhagyták, kinevették, vagy hidegen haladtak el mellette mindazok, akiknek életét, boldogságát mentett meg, akiknek jövőt adott azzal, hogy élettel és halállal viaskodott értük, nem sírt, nem panaszolt. Nem apa .