Pécsi Lapok, 1860. július-szeptember (1-26. szám)

1860-07-05 / 1. szám

T­­­öbben kérdezték tőlünk, mi jutott eszünkbe hogy Pécsett lapot akarunk szerkeszteni ? — Vagy ha már bele mertünk kez­deni, miért nem adunk inkább politikai lapot? Az utóbbi kérdésre felelünk előbb, és azután iparkodunk fölvilágosítást adni az elsőre. Mellőzve a politikai lap megindíthatása elébe gördülő na­gyobb akadályokat, egészen tévesztettnek látnak a őzért, melyet egy vidéki lápnál kitűznie kell. Vidéken a politikai látkör sok­kal korlátoltabb mint fővárosokban, az eszmecsere szűkebb ha­tárok közt mozog, az események színvonalával emelkedés ne­hezebb, és így­­ helyett hogy a nézetek fölvilágosítását érnék el, azokat tán inkább zavarnók, és homályosítanók. — Nem a legkisebb akadály még közlekedésünk mostoha állapota is. Hi­szen ha a távirtát egy magunk elfoglalni nem akarnók, minden hir mit közölnénk rég elavult volna, s az olvasó csak méltó bo­­szankodással vetné félre lapunkat midőn két három nap múlva ismét mint legujabbat azt tálalnék elébe, mit a napi történet rég túlszárnyalt, s mit már egyszer el is felejtett. Egy vidéki lap tehát ne igényelje magának azon szerepet mely csak a fővárosi, a sebes közlekedés minden előnyeivel bíró lapoknak jutott. De ha ezeknél szőkébb körre vagyunk is szorítva, ha ezé­­lünk szerényebb is ezekénél, azért megnyugodhatunk ha azt lel­kiismeretesen betöltjük, s ezt minden tőlünk telhető erővel el­érni törekszünk. A fejlődő műveltséggel szükségeink, de kötelességeink is szaporodnak. A természet gyermekének személyén kívül más czélja nincs, nem is szorul egyébre, mint mit neki a természet nyújt, e­nnélfogva kötelességei is vajmi kevés szabályokba foglalhatók. A mi feladatunk sokkal nagyobb, mi tagjai vagyunk egy nemzetnek, mely a mivelt népek családjában foglal helyet, mely a miveltség minden követelményeit, minden előnyeit ismeri, s melynek a kezdeti ösvényen elmaradni többé nem szabad. Igaz, a szomszéd tudósok azt állítják hogy csupán a kau­kázusi nép faj van miveltségre hivatva, s így tőlünk, kiket több tudósaink a finnek csuvaszok, votyákok s ki tudja még miféle népek rokonsági körébe taszítottak, a miveltség jótékonyságát megakarják tagadni, — de nincs mit aggódnunk ezen, ezred­éves életünk eléggé m­egczáfolta ez állítást, és a mely nép ezer évig annyi viszontagság között fönállt, és ezer év után is még ifjúsági erejének teljében van, az nem azért van hogy a meg­állapodás gyászos halálával múljék ki, annak a gondviselés által magasabb hivatás van kiszabva, s csak tőle függ, hogy jövőjének biztosabb alapját megvesse. Erre azonban mindenek fölött iparkodás kell és szorgalom. A munka kivívta magának azon elismerést, hogy a nemzeti lét fő tényezőjéül tartassák; a henyeség megszűnt azon csáberővel bírni, melyre mindenki törekedett; a szerepek megváltoztak; és csak az igazán független, ki dolgozni tud, és akar is. Ez vala­mint egyesekről, úgy nemzetekről is áll. Csak a munka, e főté­nyezője a haladásnak, teszi jogosulttá bár­mely nép életét a nagy családban, e nélkül elsatnyúl mindegyik, és elvész nyom és részvét nélkül. Anyagi erőnk ugyan van hála az égnek, bár mi értelem­ben vétessék is ez erő; de ez korántsem minden mi nekünk kell,­­ szellemi erőre kell törekednünk, mely a munkássággal pá­rosulva csodás eredményeket szül, és biztosítani fogja létünket a kora enyészet veszélyétől. És ne gondoljuk hogy a szerep mely nekünk jutott oly cse­kély, mint azt némelyek látni szeretnék.­­ Határán állunk két világrésznek majdnem, mindenesetre azonban a polgárisodás határán; hivatásunk kettős: haladás, és az európai mi- Szépirodalmi, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilap Megjeleli hetenként kétszer, VASÁRNAP és CSÜTÖRTÖKÖN. Bérmentetlen levelek el HIRDETÉSEK DÍJA : Előfizetési ár: helyben egész évre . . 5 frt — kr. Három hasábos petit betű­síj sorért egyszeri hir­fél „ . . 2 „ 50 „ vidékre egész „ . . 6 „ — „ * fél­­, •­­ 3 „ — „ nem fogadtatnak. detésért 8 krt. o. é. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o.é.

Next