Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)
1867-05-05 / 11. szám
Pécs Megjelen hetenként kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 írt, fél évre 4 írt,, évre 2 frt. Bérmentatlan levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás 11. szám. Május 5-én 1867. Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI , TUDOMÁNYOS HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűjü sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. osztr. ért. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. HETILAP: előfizetési fölhívás a „PÉCSI LAPOK“-ra. Megjelen e lap hetenkint kétszer vasárnapon és csütörtökön délelőtt. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordással, s vidékre postán küldve . Egész évre ... 8írt fél évre ... 477 negyed évre . ... 2n Pécs, mart. 30. 1867. A „Pécsi Lapok« kiadó hivatala. Országút 5. szám. — Baranyamegye főispánjától a következő körlevelet vettük: Baranyavármegye közönségének. A császári s apostoli királyi Felsége legfelsőbb elhatározásával, a nagyméltóságu magyar királyi Belügyminister folyó évi ápril 26-án 1345. sz. a. kelt hozzám intézett értesítvénye szerint, Baranyavármegye főispánjává legkegyelmesebben kineveztetvén, legsürgősb feladatomnak tekintem azt, miszerint a közóhajnak megfelelve, a megye alkotmányos szervezését mielőbb eszközöljem. E fontos feladat sikeres megoldása reám nézve annyival nehezebb, mennyiben a megye jelen viszonyainak, úgy a hivataloskodásra alkalmas egyéneinek, kellő ismeretével eddig még nem bírok. Miért is bizodalomteljesen fordulok a megyebizottmány tisztelt tagjaihoz, miszerint engemet ebbeli feladatomban bölcs tanácsaik által és közreműködésükkel támogatni szíveskedjenek, éspedig annyival inkább, mennyiben felfogva a helyzet természetét, átlátandják azt, hogy akkor, midőn ily segédkezet nyújtanak, nemcsak önmaguk, de az egész megye érdekének szolgálnak. Az alkotmányunk helyreállításával újból érvényre jutott 1848. XVI. t. sz. szerint a megyék önkormányzati jogaikba visszahelyeztettek, aminek kapcsolatában a minisztérium egy a még ülésező országgyűlés által elfogadott utasítást közrebocsátott, mely szerint a megyék hivatalos közegeinek megválasztása is szabályoztatott. Midőn így a megyei önkormányzati jog ismét életbe léptetett, visszanyertük vele alkotmányunk azon ős intézményét, melyhez minden hazafi — nemcsak mint olcsó és jó közigazgatási eszközhöz, hanem mint az alkotmányos szabadságunk védbástyájához — híven ragaszkodik. S igy nem kétlem, hogy a megyei bizottmány tisztelt tagjai akkor, midőn ezek folytán a közigazgatás és igazságszolgáltatás — a közjólét, e fontos két tényezői — közül ily hathatós befolyást gyakorolni fognak, megértendik azt is, hogy azon mértékben súlyosodik reájuk a felelőség terhe, mennyivel tágabb a kör, melyben közreműködni hivatva vannak! Bizton hiszem tehát, miszerint a bennük helyzeti bizalomnak meg fognak felelni, sőt meg vagyok győződve, hogy különösen akkor, midőn kijelölési jogom gyakorlatát megelőzőleg szíves tanácsukat kérendem, épen úgy mint később a választás alkalmával is legfőbb törekvéseiknek tekintendik, hogy csak olyanok soroztassanak a választott hivatalnokok közé, kik fedhetlen jellemük és szakavatottságuknál fogva, méltók legyenek arra, hogy e díszes állást betölthessék. A megye alkotmányos szervezésére a fentidézett országgyűlési szabályozó utasítások alapján, az 1861. még életben lévő bizottmányi, nemkülönben ugyanazon időbeli tisztikarnak, tisztelt tagjait folyó évi május 13-ik napján délelőtti 10 órakor a megyeház nagy teremében tartandó bizottmányi ülésre ezennel meghívom. A tisztújítás megtartására ugyan e hsó 15-ik napját tűzöm ki, melyet megelőzőleg, azaz május 14-én a közkivonat iránti tájékoztatásom végett, egy zártkörű értekezletet fogok tartani. Pesten, 1867. évi aprilió 27. B. Lipthay Béla, ín. k. Baranyamegye főispánja. — Hegyháti levelek. (A közelmúlt földerítésére.) VI. He gy há t, május hó 3-án 1867. „Tehát örvendetes dolgokról!“ kiált föl a hűséges olvasó legutóbbi levelem zárszavából következtetve. Még egy kis türelemre van szükségünk, és biztosítjuk, hogy tollunkat rózsalébe mártandjuk és szebbnél szebb, ragyogóbbnál ragyogóbb színben festjük a hegyháti helyzetet, csak az egyszer még egy kis türelem ! A közelszegényedésre az utat szépen egyengetik itt minálunk az által is, hogy az ügyvédi s bírói működés még a paragrafusokon is túlteszi magát, mit ilyen apróságokkal bíbelődni! Most már paragrafusokat sem czitálnak, hanem odaírják a nyomtatott sorok közé, hogy ennyi s ennyi a költség, aztán: adós fizess! Nem is nehéz ám most már prókátornak lenni a vidéken: a nyomatott minta készen van, akár Pesten vagy Pécsett is kinyomatják azt, és csakis arra kell egy kissé ügyelni, hogy a perlekedők neve föl ne cseréltessék. Egyébiránt ez sem baj, úgyis minden pernek fizetés a vége , pedig közönségesen mind a két fél fizet, mitől egyébiránt napjainkban már nem is idegenkedik a nép. Csak a papíron vagy a bírói szóban legyen nyertes fél, tökéletesen megelégszik, sőt úton-útfélen még dicsekszik is vele. De minek is írom én ezeket le, mikor úgyis minden ember tudja?! Kérem alássan, csak azért, hogy valamikép feledékenységbe ne menjen, és a régi jó ususból ki ne jöjjünk. Kár volna, mondom, nagy kár! a régi jó mellett meg kell maradni, mikor az a konyhára is hoz valamit .... Engedd meg nyájas olvasó, hogy egy kis adomával a múltból, mely egyébiránt az életből van merítve, fűszerezhessem ezen étkeket, melyek vajmi nehéz emésztésűek. Az egyszeri fiscálisnál megjelent egy bebörtönzött egyénnek neje s ajándékokkal kínálgatta, mire ez ráförmed, mondván: „Én nem fogadok el semmiféle ajándékot; én csak az igazságot keresem. Elmehet kigyelmed.“ Azonban a tensasszony rendesen közelében álldogált és egész nyájasan hangoztatá: „Én meg elfogadom a szép pókát, a kövér malaczot, a fiús kósvajat, a kinőtt csirkéket“ stb. stb. „Mikor mondom — kezdi újra a férj —, elmehet; én azigazságot keresem.“ „Én meg — egészíté ki a szót a tensasszony — azt szeretem, ha a konyháról az asztalt tisztességesen elláthatom; érti jó asszonyom ?“ „Igen is értem, tensasszonykám! mégis jegyzem magamnak adott tanácsát.“ — Akit nem illet ne vegye magára, szépen kérjük. De folytassuk az ügyvédi s birói eljárásokat. Kell-e példa ? Egy szolgabirói hivatalnál beadatik a panasz, magam is olvastam utólagosan, hogy a szomszéd kivágott egy szőlőtőkét, mely az ő szilvafájára kúszott, a megyén állván ez, és pedig a szilvafával együtt, kárpótlás a nevezett tőkéért 40 frt, perköltség 16 frt, összesen: 56 frt. Látván a hivatalos iratot, óhajtottam: vajha nekem is volna ily gazdagon termő tőkém, mely 40 frtra becsültetik , de nem egy ám, hanem legalább is 15000, körülbelül 1/2 hold területen és aztán akadna oly jóbolond, mint mondani szoktuk, ki 40 frtjával a tőkéket, természetesen készpénzen, magához váltaná, nem kevesebbet kapnék érette, mint 600,000 frtot o.é. így aztán mégis lehetne gazdagodni az ember fiának jószerivel! Menjünk tovább, körültekintve egy kissé a vidéken. Minapában peres iratok jöttek kezembe; nem is annyira iratok, mint nyomtatványok, melyeknek szép fekete betűi közt a fakó tintával oda mázolt írott betűk mind meg annyi hantokat, göröngyöket képeztek a simaszántás barátja között .... úgy hiszem e hantok alatt búbánat-mag rejlik, vajha ki se kelne ! De nem oda Buda! adós fizess — mond a birói végzés a gyönyörűséges speczificatiók szerint. Egy kis fáradságot vévén magamnak, a következő eredményre jutottam, egymáshoz arányítván a tartozási szerköltségeket. Az eredmény valóban meglepő, különösen az adósra nézve! Egyébiránt be kell vallanom, hogy végmegállapodásra nem juthattam, miután az arányt nem observálják ezen jó urak, kik a speczificatiót írják, vagy íratják, mit a következők tanúsítanak. Például: Adóssság 20 frt — kr. perköltség 16 frt 66 kr. o. é. 77 560 77— 77 77 22 77 72 77 77 Tegyünk most egy kiscalculust és következtessíunk a nagyobb összegű perekre, melyek különösen hazánkban legio-számmal vannak. Ha 20—25 frttól az ügyvéd 13—16 frt perköltséget követel és a bíró azt mégis ítéli, akkor egy 20,000 frtos tartozás behajtása után az ügyvéd 13,000 frtot követelhetne magának és a bírónak, ha következetes akar maradni, mégis kell azt neki ítélnie. Az adós szépen megköszönhetné a kegyes bírói végzést! A fölhozott 560 írtnál az arány sokkal kedvezőbb. Ezzel egyébiránt nem akarunk mást földeríteni, mint azt, mily igaztalanul húzzák a szegény embert, mert egy keresetlevél fogalmazásáért — mely úgyis nyomtatásban készen hever az ügyvéd asztalán vagy rejtezik fiókjában : 5—10 frtot venni, a tárgyaláskori időmulasztásért szintén ennyit speczificálni — mégis csak sok !*) Azért nagyon kívánatos lenne, hogy a perköltségek megítélésénél tekintet lenne az összeg nagyságára, a per minőségére, a munkára s fáradságra, mibe az ügynök tisztábahozatala kerül. Ha az ügyvéd magának felesleges dolgot csinál, ez az ő hibája s azért a bíróság ne jutalmazza meg, hanem egyedül az vétessék figyelembe, mi lényegesen szükséges a kérdéses ügy földerítésére, nehogy valamikép lábra kapjon méginkább az ügyek elhúzása, halasztása, a véletlenül sok irka, melynek szándékos fölszaporitása aztán ismét csak az elmarasztalt félnek vállát nyomja s ürítené ki úgyis sovány tárczáját, ha még volna mit üríteni! És ezt annál inkább óhajtjuk, mert dicséretes eljárásokat is ismerünk e részben, hol valóban tekintetbe vétetett az adósok anyagi helyzete, szegénysége, jól tudván, hogy a nem fizetés nem makacsságból, hanem az ínségi pénzhiány miatt történt és történik a szegényebb osztálynál rendesen. Az ilyen eljárást szoktuk mi itt falu helyütt igazságos, becsületes eljárásnak nevezni, mi aztán az illetéket dicséretesen jellemzi! Úgy hiszem, tárgyrokonságnál fogva elmondhatjuk itt az executionális eljárásokat is, történjenek ezek aztán akár hivatalnokok, akár pandúrok által. Ez utóbbi faj egészen beletanult e mesterségbe s épen úgy zsarolja a népet, mint amazok. Nem elég, ha a község költségére esznek, isznak és ha maguknak illő diurnomot követelnének, terme 77 21 77— 77 77 14 7726 77 77 77 24 77— 77 77 13 7796 77 77 77 25 77 68 77 77 14 7726 77 77 77 100 77— 77 77 20 7773 77 77 77 125 77— 77 77 19 7772 77 77 77 167 7750 77 77 27 7773 77 77 *) Már az igaz, hogy csakugyan sok ! Megfoghatlan előttünk is, hogy lehet egy nyomtatott, tehát világos adóssági s 20 —25 frtot tárgyazó keresetlevélért 5 —10 frtot kérni, de még kevésbé foghatjuk meg, hogy lehet annyit mégis ítélni ? ! Az ily bíró ki ennyi költséget megítél, csakugyan nem bírónak való. Szerk.