Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)

1867-05-05 / 11. szám

Pécs Megjelen hetenként két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 írt, fél évre 4 írt,­­­, évre 2 frt. Bérmentatlan levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás 11. szám. Május 5-én 1867. Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI , TUDOMÁNYOS HIRDETÉSEK ÁRA : Négyhasábos petit betűjü sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megje­lenő minden petit sorért 14 kr. osztr. ért. Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. o. Kiad­ó­h­i­v­a­t­a­l Országút 5-dik­ szám. H­ETILAP: előfizetési fölhívás a „PÉCSI LAPOK“-ra. Megjelen e lap hetenkint kétszer va­­sárnapon és csütörtökön dél­előtt. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordással, s vidékre postán küldve . Egész évre ... 8írt fél évre ... 4­77 negyed évre . ... 2n Pécs, mart. 30. 1867. A „Pécsi Lapok« kiadó hivatala. Országút 5. szám. — Baranyamegye főispánjától a követ­kező körlevelet vettük: Baranyavármegye közönségének. A császári s apostoli királyi Felsége leg­felsőbb elhatározásával, a nagyméltóságu ma­gyar királyi Belügyminister folyó évi ápril 26-án 1345. sz. a. kelt hozzám intézett érte­­sítvénye szerint, Baranyavármegye főispán­jává legkegyelmesebben kineveztetvén, leg­­sürgősb feladatomnak tekintem azt, miszerint a közóhajnak megfelelve, a megye alkotmá­nyos szervezését mielőbb eszközöljem. E fontos feladat sikeres megoldása reám nézve annyival nehezebb, mennyiben a me­gye jelen viszonyainak, úgy a hivatalosko­dásra alkalmas egyéneinek, kellő ismeretével eddig még nem bírok. Miért is bizodalomteljesen fordulok a me­gyebizottmány tisztelt tagjaihoz, miszerint engemet ebbeli feladatomban bölcs tanácsaik által és közreműködésükkel támogatni szíves­­kedjenek, és­pedig annyival inkább, mennyi­ben felfogva a helyzet természetét, átlátand­­ják azt, hogy akkor, midőn ily segédkezet nyújtanak, nemcsak önmaguk, de az egész megye érdekének szolgálnak. Az alkotmányunk helyreállításával újból érvényre jutott 1848. XVI. t. sz. szerint a megyék önkormányzati jogaikba visszahe­lyeztettek, a­minek kapcsolatában a minisz­térium egy a még ülésező országgyűlés által elfogadott utasítást közrebocsátott, mely sze­rint a megyék hivatalos közegeinek megvá­lasztása is szabályoztatott. Midőn így a megyei önkormányzati jog ismét életbe léptetett, visszanyertük vele al­kotmányunk azon ős intézményét, melyhez minden hazafi — nemcsak mint olcsó és jó közigazgatási eszközhöz, hanem mint az al­kotmányos szabadságunk védbástyájához — híven ragaszkodik. S igy nem kétlem, hogy a megyei bizottmány tisztelt tagjai akkor, midőn ezek folytán a közigazgatás és igazság­szolgáltatás — a közjólét, e fontos két ténye­zői — közül ily hathatós befolyást gyakorolni fognak, megértendik azt is, hogy azon mér­tékben súlyosodik reájuk a felelőség terhe, mennyivel tágabb a kör, melyben közremű­ködni hivatva vannak! Bizton hiszem tehát, miszerint a bennük helyzeti bizalomnak meg fognak felelni, sőt meg vagyok győződve, hogy különösen akkor, midőn kijelölési jogom gyakorlatát megelőzőleg szíves tanácsukat kérendem, épen úgy mint később a választás alkalmával is legfőbb törekvéseiknek tekin­­tendik, hogy csak olyanok soroztassanak a választott hivatalnokok közé, kik fedh­etlen jellemük és szakavatottságuknál fogva, mél­tók legyenek arra, hogy e díszes állást betölt­hessék. A megye alkotmányos szervezésére a fent­­idézett országgyűlési szabályozó utasítások alapján, az 1861. még életben lévő bizottmá­­nyi, nemkülönben ugyanazon időbeli tiszti­karnak, tisztelt tagjait folyó évi május 13-ik napján délelőtti 10 órakor a megyeház nagy teremében tartandó bizottmányi ülésre ezen­nel megh­ívom. A tisztújítás megtartására ugyan e hsó 15-ik napját tűzöm ki, melyet megelőzőleg, azaz május 14-én a közkivonat iránti tájékoz­­t­atásom végett, egy zártkörű értekezletet fo­gok tartani. Pesten, 1867. évi april­­ió 27. B. Lipth­ay Béla, ín. k. Baranyamegye főispánja.­ ­— Hegyháti levelek. (A közelmúlt földerítésére.) VI. H­e g­y h­á t, május hó 3-án 1867. „Tehát örvendetes dolgokról!“ kiált föl a hűséges olvasó legutóbbi levelem zárszavából következtetve. Még egy kis türelemre van szükségünk, és biztosít­juk, hogy tollunkat rózsalébe mártandjuk és szebbnél szebb, ragyogóbbnál ragyogóbb színben festjük a hegyháti helyzetet, csak az egyszer még egy kis tü­relem ! A közelszegényedésre az utat szépen egyengetik itt minálunk az által is, hogy az ügy­védi s bírói működés még a paragrafusokon is túlteszi magát, mit ilyen apróságokkal bíbelődni! Most már paragrafusokat sem czitálnak, hanem oda­írják a nyomtatott sorok közé, hogy ennyi s ennyi a költség, aztán: adós fizess! Nem is nehéz ám most már prókátornak lenni a vidéken: a nyomatott minta készen van, akár Pesten vagy Pécsett is kinyomatják azt, és csakis arra kell egy kissé ügyelni, hogy a perlekedők neve föl ne cseréltessék. Egyébiránt ez sem baj, úgyis minden pernek fizetés a vége , pedig közönségesen mind a két fél fizet, mitől egyébiránt napjainkban már nem is idegenkedik a nép. Csak a papíron vagy a bírói szóban legyen nyertes fél, tökéletesen megelégszik, sőt úton-útfélen még dicsekszik is vele. De minek is írom én ezeket le, mikor úgyis minden ember tudja?! Kérem alássan, csak azért, hogy valamikép feledé­­kenységbe ne menjen, és a régi jó ususból ki ne jöj­jünk. Kár volna, mondom, nagy kár! a régi jó mel­lett meg kell maradni, mikor az a konyhára is hoz valamit .... Engedd meg nyájas olvasó, hogy egy kis ado­mával a múltból, mely egyébiránt az életből van merítve, fűszerezhessem ezen étkeket, melyek vajmi nehéz emésztésűek. Az egyszeri fiscálisnál megjelent egy bebörtönzött egyénnek neje s ajándékokkal kí­­nálgatta, mire ez ráförmed, mondván: „Én nem fogadok el semmiféle ajándékot; én csak az igazságot keresem. Elmehet kigyelmed.“ Azonban a tensasszony rendesen közelében álldo­gált és egész nyájasan hangoztatá: „Én meg elfogadom a szép pókát, a kövér mala­­czot, a fiús k­ósvajat, a kinőtt csirkéket“ stb. stb. „Mikor mondom — kezdi újra a férj —, elmehet; én az­­igazságot keresem.“ „Én meg — egészíté ki a szót a tensasszony — azt szeretem, ha a konyháról az asztalt tisztességesen elláthatom; érti jó asszonyom ?“ „Igen is értem, tensasszonykám! mégis jegyzem magamnak adott tanácsát.“ — A­kit nem illet ne ve­gye magára, szépen kérjük. De folytassuk az ügyvédi s birói eljárásokat. Kell-e példa ? Egy szolgabirói hivatalnál beada­­tik a panasz, magam is olvastam utólagosan, hogy a szomszéd kivágott egy szőlőtőkét, mely az ő szilva­fájára kúszott, a megyén állván ez, és pedig a szilva­fával együtt, kárpótlás a nevezett tőkéért 40 frt, per­költség 16 frt, összesen: 56 frt. Látván a hivatalos iratot, óhajtottam: vajha nekem is volna ily gazda­gon termő tőkém, mely 40 frtra becsültetik , de nem egy ám, hanem legalább is 15000, körülbelül 1/2 hold területen és aztán akadna oly jóbolond, mint mondani szoktuk, ki 40 frtjával a tőkéket, természetesen kész­pénzen, magához váltaná, nem kevesebbet kapnék érette, mint 600,000 frtot o.­é. így aztán mégis le­hetne gazdagodni az ember fiának jószerivel! Menjünk tovább, körültekintve egy kissé a vi­déken. Minapában peres iratok jöttek kezembe; nem is annyira iratok, mint nyomtatványok, melyeknek szép fekete betűi közt a fakó tintával oda mázolt írott be­tűk mind meg annyi hantokat, göröngyöket képeztek a simaszántás barátja között .... úgy hiszem e hantok alatt búbánat-mag rejlik, vajha ki se kelne ! De nem oda Buda! adós fizess — mond a birói vég­zés a gyönyörűséges speczificatiók szerint. Egy kis fáradságot vévén magamnak, a következő eredményre jutottam, egymáshoz arányítván a tartozási s­zer­költségeket. Az eredmény valóban meglepő, különö­sen az adósra nézve! Egyébiránt be kell vallanom, hogy végmegállapodásra nem juthattam, miután az arányt nem observálják ezen jó urak, kik a speczifi­­catiót írják, vagy íratják, mit a következők tanúsí­tanak. Például: Adóssság 20 frt — kr. perköltség 16 frt 66 kr. o. é. 77 560 77— 77 77 22 77 72 77 77 Tegyünk most egy kiscalculust és­ következtes­síunk a nagyobb összegű perekre, melyek különösen hazánkban legio-számmal vannak. Ha 20—25 frttól az ügyvéd 13—16 frt perköltséget követel és a bíró azt mégis ítéli, akkor egy 20,000 frtos tartozás be­hajtása után az ügyvéd 13,000 frtot követelhetne magának és a bírónak, ha következetes akar maradni, mégis kell azt neki ítélnie. Az adós szépen megkö­szönhetné a kegyes bírói végzést! A fölhozott 560 írtnál az arány sokkal kedvezőbb. Ezzel egyébiránt nem akarunk mást földeríteni, mint azt, mily igaztalanul húzzák a szegény embert, mert egy keresetlevél fogalmazásáért — mely úgyis nyomtatásban készen hever az ügyvéd asztalán vagy rejtezik fiókjában : 5—10 frtot venni, a tárgyaláskori időmulasztásért szintén ennyit speczificálni — mégis csak sok !*) Azért nagyon kívánatos lenne, hogy a perköltsé­gek megítélésénél tekintet lenne az összeg nagysá­gára, a per minőségére, a munkára s fáradságra, mibe az ügynök tisztábahozatala kerül. Ha az ügyvéd ma­gának felesleges dolgot csinál, ez az ő hibája s azért a bíróság ne jutalmazza meg, hanem egyedül az vé­tessék figyelembe, mi lényegesen szükséges a kérdé­ses ügy föl­derítés­ére, nehogy valamikép lábra kapjon méginkább az ügyek elhúzása, halasztása, a vélet­­lenül sok irka, melynek szándékos fölszaporitása aztán ismét csak az elmarasztalt félnek vállát nyomja s ürítené ki úgyis sovány tárczáját, ha még volna mit üríteni! És ezt annál inkább óhajtjuk, mert dicséretes el­járásokat is ismerünk e részben, hol valóban tekin­tetbe vétetett az adósok anyagi helyzete, szegény­sége, jól tudván, hogy a nem fizetés nem makacs­ságból, hanem az ínség­i pénzhiány miatt történt és történik a szegényebb osztálynál rendesen. Az ilyen eljárást szoktuk mi itt falu helyütt igazságos, becsü­letes eljárásnak nevezni, mi aztán az illetéket dicsé­retesen jellemzi! Úgy hiszem, tárgyrokonságnál fogva elmondhat­juk itt az executionális eljárásokat is, tör­ténjenek ezek aztán akár hivatalnokok, akár pandúrok által. Ez utóbbi faj egészen beletanult e mesterségbe s épen úgy zsarolja a népet, mint amazok. Nem elég, ha a község költségére esznek, isznak és ha maguknak illő diurnomot követelnének, terme­ 77 21 77— 77 77 14 7726 77 77 77 24 77— 77 77 13 7796 77 77 77 25 77 68 77 77 14 7726 77 77 77 100 77— 77 77 20 7773 77 77 77 125 77— 77 77 19 7772 77 77 77 167 7750 77 77 27 7773 77 77 *) Már az igaz, hogy csakugyan sok ! Megfoghatlan előttünk is, hogy lehet egy nyomtatott, tehát világos adóssági s 20 —25 frtot tárgyazó keresetlevélért 5 —10 frtot kérni, de még kevésbé foghatjuk meg, hogy lehet annyit mégis ítélni ? ! Az ily bíró ki ennyi költséget megítél, csakugyan nem bírónak való. Szerk.

Next