Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)

1867-05-16 / 14. szám

Pécs, 14. szám. Május 16-án 1867. Megjelen hetenként két­szer , vasárnap és csü­törtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt, */4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz.PÉCSI LAPOK. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS H­ETILAP. HIRDETÉSEK ÁRA: Négyhasibos petit betű­sír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megje­lenő minden petit sorért 14 kr. osztr. ért. Bél­y­e­g d­í­j külön minden hirdetésért 30 kr. o. Kiadó­hivatal Országút 5-dik szám, előfizetési fölhívás a „PÉCSI LAPOK“-ra. Megjelelt e lap hetenkint kétszer va­sárnapon és csütörtök­ö­n dél­előtt. Előfizetési ár: Helyben házhoz hordással, s vidékre postán küldve . Egész évre ... 8írt fél évre ... 4 Ti negyed évre . ... 2­5? Pécs, mart. 30. 1867. A „Pécsi Lapok" kiadó hivatala. Országút 5. szám. • Az utóbbi napok. — Vasárnap f. hó 12-én vonult be főis­pánunk, mag mos B. Lipth­ay Béla úr me­gyénkbe. A mohácsi járás főbirája esküdt­társával már Szekcsú­n szállott be a közép du­nai társaság hajójába, melyen O­miga érkezett, s magát rendelkezésére bocsátotta. Körülbelől harmadfél órakor érkezett meg a hajó ; a Duna­­partot töménytelen nép foglalta el, s O­­migát kiléptekor roppant éljennel fogadta. A kül­döttség elnöke Ocskay Antal másod al­ispán úr elébe menvén, a partra kisérte, hol ngos Troll Ferencz kanonok úr követ­kező­ beszéddel üdvözölte: Méltóságos báró, főispán úr! Baranyábai beléptével, a kik itt méltóságod ke­gyes színe előtt állunk, mindnyájan örvendetes hír­nökei vagyunk azon magasztos lelkesü­ltségnek, ama rendkívüli örömnek, mely­ly­el Bárány a m­egy­ének min­den Rendei, örvendve versenyeznek, hogy méltóságo­dat, mint hódolva tisztelt alkotmányos főispánjukat székhelyén , Pécsett mielőbb fogadhassák, és ősi magyar szokás szerint Méltóságodnak hódolhassanak. Élteti bennök, s növeli a fokozott örömöt azon biztos remény, hogy Méltóságod bölcs vezérlete alatt e nemes megyének dísze, fénye, jóléte, boldogsága növekedni, gyarapodni fog; mert azon általánosan elismert magas államférfim tulajdonokon, s feddhe­tetlen tiszta magyar jellemen kivü­l, melynek birto­kában lenni Méltóságodat tudják, ismeretesek előttük már Méltóságodnak fényes tehetségei, kitűnő, jeles erényei, nagy terjedelmű tudományossága, sokoldalú tapasztalása, higgadt bölcs ítélete, páratlan igazság­­szeretete, szolid lelkülete, és mindenek fölött hazánk alkotmányja iránti lángoló hit vonzalma, ahhozi szí­vós ragaszkodása, melynél fogva Méltóságod a fele­lős magyar királyi ministeriumnak teljes mértékű bizalmát kinyerve, urunk, királyunk kegyelme által, alkotmányunk jelen reményteljes alakulásaiban, az igen fontos főispáni poletra emeltetni méltónak ta­láltatott. Minthogy pedig, minden kezdeményezésnek lelkét s szellemi rugóját a kölcsönös bizalom, egyetértés s önzetlen lelkes közreműködés képezi, — mi nélkül annak sikeres eredménye nem lehet, — mit a közta­pasztalás és e vérrel áztatott föld is, melyre Méltósá­god itt először lépett, igazol: ugyanazért e bizalmat, ez önzetlen szolgálati készséget, közreműködést hoz­zák Baranya megyének f­ü Rendei hazafiai üdvözle­tük mellett hódoló tisztelettel Méltóságodnak első ajándékul, s kérik Méltóságodat, miszerint azt ke­gyesen fogadni, és a bizalmat bizalommal viszonozni méltóztassék, hogy igy Méltóságodnak bölcs kor­mányzása alatt Baranyamegye hü Rendeinek lelkes közreműködése mellett, egyesített erővel, e megyé­nek dísze, fénye, hite, neve, jóléte,boldogsága ország­szerte terjedjen és növekedjék. És miután minden jó adomány Istentől jó, adja a mindenható áldását Méltóságodra, áldja meg első belépését Baranyamegyébe, vezérelje Méltóságodat Méltóságos báró, s kegyelmesen kinevezett főispán ur­ útjában szerencsésen, s kisérje áldásával a tisztelet­­i hódolattól olvadozó Baranyának kebelébe, hol Méltóságod Julius Caesarként,s megjelenése által is győztes fog lenni a sziveken. Áldja meg végre Mél­tóságodat, hogy a közjónak előmozdítására, szeretett hazánk javára, különösen pedig a gondjára bízott Baranyamegye szellemi s anyagi jóléte­, boldogitá­­sára és mindnyájunk örömére a kívánt erőben s vi­ruló egészségben soká, igen soká éljen. Ő mag a melegi szavakban viszonzá ez üd­vözletét, s vonatkozva az üdvözlő kanonok Tő­szavaira a többi között találón hasonlitá össze az 1867-ik évszámot, számainak szétverésével az 1687-ik évvel, melyben ugyan e mezőn a hazán ejtett seb egy diadallal küzdött csatá­ban némileg megtoroltatott, s kifizetett az el­lenség, mely az országot egy századnál to­vább rabigálta tartá. Reményét fejezé ki, hogy 1867 azon év, melyben hazánk egy nem kevésbé vészes ellenségtől, az absolutis­­mustól, megmenekült, s hiszi, hogy egy szebb jövő aerája nyilt meg előttünk, mely a hazát s vele e megyét boldoggá teendi. Beszédét végezve a küldöttség és nagy sokaságu nép többszörös éljen kiáltásai közt a váróterembe vonult, hol ngos Kóbor An­tal, mohácsi plébános és prépost úr Mohács városa nevében üdvözölte, mit megköszönve kevés várlatva a földiszitett pályaudvarból lo­bogók s gályákkal borított külön vonattal Pécs felé indult, a sokaság éljeneitől kisérve. A bóly-tettősi állomáson főtiszt, Csézik József lipovai plébános úr ismét néhány szó­val üdvözölte, mire ő maga röviden s találón válaszolt, hasonló fogadásban részesült Villá­nyon, hol Khon András villányi plébános úr intézett hozzá, néh­ány üdvözlő szót. Öt óra tájban ért a vonat Uszöghbe. Ott várta ő magát a második küldöttség Bánffay Simon ügyvéd elnöklete alatt; a város és szomszéd helységekből összesereglett nagy számú nép, itt is főispán urat a kocsiból ki­léptekor, dörgő éljennel fogadta, miután a küldöttség szónoka ngos Dobszay Antal pré­post s pécs-belvárosi plébános úr következő beszédét intézte hozzá: Méltóságos báró és főispán úr! Baranyamegyének Méltóságod előtt tisztelgő e küldöttsége azon díszes feladatot volt meg­bízóitól nyerni szerencsés, hogy Méltóságod magas személyében óhajtva várt főispánját megyei szék­helyének küszöbén tisztelgőleg fogadj­a, és e megye osztatlan szeretete­ és tiszteletének zálo­gául hazafiai öröm kijelentéssel üdvö­­z­ö­lj­e. Nem e ponton lehetvén kellő helye annak, hogy e tisztelgő küldöttség Méltóságod hazaszerte ismert ész- és szívj élességének terjedelmes elősorolá­­sával adja meg a tisztelgés­ és az ily erényekből es úgysem maradható hódolatnak adóját, egyedül azon örvendetes nyilatkozatra szoru­­­k a­z­i­k üdvözlő tisztének teljesítésében, hogy közön­ségében e megyének, melynek székhelyére Méltósá­god ezzel ünnepélyesen bevonul, nem ismeret­lenekre fog találni Méltóságod, hanem isme­rősökre, kik ugyan­is Méltóságodat, honfiúi erényei után, már ismerik, magukénak büszkén vallják, és jöttét feszülten várják. Fogadja azért Méltóságod keblünk mé­lyéből jött ez ünnepélyes üdvözlésünkkel a legszivé­­lyesebb „Hozott Isten“-t és amaz örömnyilat­kozatunkat, hogy valahány polgára van a Méltósá­god bölcs vezetésére bizott e széles megyének, csak önön érzelmeinek veszi szavunkban visz­­hangját, midőn sziveinkből hangoztatjuk, hogy Isten Méltóságodat édes Hazánknak, nevezetesen Baranya­megyének javára számos évekig éltesse! Ő maga röviden megköszönd a szívélyes fogadást, a többi közt elmondd: miként tar­tott tőle, hogy feladatának megfelelni bajos leend, de látva e szívélyességet, ez irányában mutatkozó jóindulatot, aggodalma enyészik, meglevén győződve, hogy legyen bár külde­tése nehéz és terhes, ily sokoldalról mutat­kozó jószándéku közreműködéssel azt teljesí­teni képes leend. Ezután az ott várakozó püspöki kocsiba ült s Troll Ferencz kanonok ur társaságában kocsizott be Pécsre. Meg kell itt említenünk, hogy a pécs-mo­­hácsi vasút üzleti igazgatósága az ünnepély emelésére és díszére mindent elkövetett. Min­den pályaudvar föl volt díszítve virágok és gályákkal, s minden tekintetben észlelhető volt az előzékenység és pontosság. Omlga kocsija előtt lovagolt egy, mintegy 40 főből álló, bandérium, a pécsi járás közsé­geiből összeállítva, ifj. Jeszenszky Ferencz úr vezénylete alatt, utána közvetlenül a mohácsi és üszöghi küldöttség elnökei jöttek kocsin, követték őket e küldöttségek tagjai, egyébb vendégek és Mohácsról jövő bizottmányi ta­gok a kocsik beláthatlan hosszú során. A város első házaitól kezdve a nép sűrű sorokban állott, s folytonos harsogó éljennel üdvözölte a bevonuló főispán urat; legmeg­lepőbb volt azonban a Király utcza. Nem volt ablak az egész hosszú utcza folytán, melyben két három női fejecskét nem láttunk volna, városunk szépeit mind itt láttuk, élő virágait a tavasznak, a május fejlődő rózsáit. Lent az utczán a nép kiváncsi várakozásban, a bevo­nuló főispán urat harsány éljenekkel üdvö­zölve. Nagyszerű látvány volt a piacz. Fő fejet ért, s ezerekre ment a kiváncsiak száma, az éljen, mely­ly­el itt fogadtatott, a főispán ur minden eddigieket nagyban fölülhaladta, s oly egyszerr­e tört ki, mintha csak vezény­szóra történt volna Egy hiányos részét kell ez igazán nagy­szerű ünnepélynek fölemlítenünk, és ez az volt, hogy főispán ur ő maga zárt kocsiban ült, s igy se ő nem élvezheté e bevonulás minden részleteit, s a közönség nagyobb ré­szének vágya őt láthatni, meghiúsult. Lakásán a „Nádor“ szállodában várta őt a legszámosabb küldöttség Jeszenszky Ferencz első alispán ur elnöklete alatt. Szónoka­ngos Virágh­ Mihály kanonok úr e szavakkal üd­­vözlé . A magyar, világszerte hires vendégszereteténél fogva, jó barátját s kedves vendégét hozzá érkezte­­kor egy szives „Istenhoztá“-val szokta fogadni s kö­szönteni, mi is Baranya megye közönsége nevében mint annak képviselői, őszinte magyar kebelből eredt, h­azafius érzettel tellyes örömmel igy üdvözöljük Mél­tóságodat, mint először látott, de mégis igen tisztelt s nagyrabecsült vendégünket, de egyszersmind mint kedves mienket, mint alkotmányos főispánunkat, hogy Isten hozta körünkbe, megyénk kebelébe, s székvárosunkba Méltóságodat! Méltóságos báró s főispán ur! Felséges urunk kegyelme, s a magyar felelős kormány — mely iránt mi teljes bizalommal viseltetünk — jósolta ajándé­kozva nekünk méltóságodat. Alkotmányunk ezen újra felderült hajnalán, kedvesb, becsesb ajándék nékünk osztályrészül nem juthatott; mi méltóságod magas állásában s diszes hivatalában, látjuk ős al­kotmányunk egyik főtámaszát, nagyrabecsült úri személyében tiszteljük urunk, királyunk s magyar kormányunk kedveltjét, a törvények szigorú védő­jét s őrét, hazánk s megyénk jólétének s boldogsá­gának fő előmozdítóját; mindezekben felajánljuk készségünket Méltóságoddal közreműködni. Mi ro­kon kebellel, őszinte hazafius szeretettel, tisztelettel s bizalommal közeledünk Méltóságodhoz, mert ezek­nek édes kapcsai s lánczszemei, ezután szorosabban

Next