Pécsi Lapok, 1923. május-augusztus (2. évfolyam, 98-196. szám)

1923-06-08 / 127. szám

II. évfolyam. 127. szám. szitut «Ház» 30 Péntek, 1923. junius # SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLY­­UTCA 10. SZÁM. * KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. SZERKESZTŐSÉGI TEL. 109. » KIADÓHIVATAL! TEL. 27. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAPI ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTAMI EGÉSZ ÉVRE — K, FÉLÉVRE — K, NEGYEDÉVRE - K. EGY HÓRA 620 KORONA. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT. ......................................... ■■mumm...mimihu­mininumn tainru A város gazdasági választmá­nyának kétnapos ülése. Az útburkolati munkálatok módozatainak tárgyalása. A város gazdasági választmánya két n­apon át tartott ülésén elsősorban a Flórián-szobor ügye került megvitatásra. A bizottság arra az elhatáro­zásra jutott, hogy feltétlenül új szobor felállításáról kell gondoskodni, annál is inkább, mert a mostani elhanyagolt állapotban lévő szobornak kijavítása nagyon is költséges volna. Azonkívül pedig rövid időre tolná csak ki a szobor teljes tönkremenését. A szükséges anyagi eszközök előteremtésében fontos tényező lenne a társadalom áldozatkészsége. Termé­szetesen a város közönsége hivatalosan is tekintélyes összeggel járul az új szobor létesítéséhez. A gyűjtés befejezése után határozzák majd el, hogy a szo­bor anyagául egyszerű műkő, vagy márvány szolgáljon-e. Ezután a választmány az aszfaltburkolatok helyre­állításának módozataival foglalkozott. A város terü­letén körülbelül 40.000 négyzetméter aszfaltburkolású kocsiút van. Ebből 4000 négyzetméter helyreállítá­sáról van szó. Az 53.000 négyzetméter gyalogjáróból pedig 6000 négyzetméternek az újraburkolása szük­séges. A versenytárgyalások során beérkezett aján­latok közül legelőnyösebb a budapesti Magyar Asz­faltgyár Rt. egységárak alapján tett ajánlata. Esze­rint 1 négyzetméter 4 cm, vastag kocsiútburkolat 8307 koronába kerülne. A munkálatokra 30,460.000 korona igényeltetik. Ebből a kocsiútra 30,460.000, a gyalogjárókra 37,683.000 korona esik. A fennálló szabályrendelet értelmében a gyalogjáró burkolási költségét 740 háztulajdonos tartozná viselni, azon­ban az elhangzott felszólalások alapján a választ­mány úgy határozott, hogy ne a háztulajdonosok, hanem a város fedezze a költségeket. Egyúttal határozatra emelkedett, hogy a város berendezkedik aszfalt munkálatok házikezelésére.E cél­ból két kazánnak és a többi szükséges eszközöknek beszerzéséről gondoskodni fognak. A kocsiút burko­lásával kapcsolatban elkerülhetetlen a villamos vasút pályatestének kijavítása. Ez 27,17 millió koronát igényel. A most kopár Bercsényi­ utca burkolatának helyreállítását már 1922-ben tervezték. A mérnöki hivatalnak megbízást adott akkor a város, hogy tegyen javaslatot a legelőnyösebb anyag felhaszná­lására. Számításba jött trachit, egész kockakő és mecseki fejkocka felhasználása, azonban tavaly a közgyűlés az aszfaltburkolást határozta el. A gazda­sági választmány más anyag használatát javasolja. Ezzel 11.175.000 koronába kerülne az utca helyre­hozása. A báró Bánffy Dezső- és Rét-utca, valamint a Máv. által a báró Bánffy Dezső-utcában létesített új lakótelepeket érintő utcák szabályozása és kiépítése 47.6 millió koronába kerülne. Ebből 16.2 millió az úttest kiépítési költségeire kellene, amely az érdekelt ingatlantulajdonosokat terhelné. A választmány arra az esetre, ha költségfedezetül megfelelő összeg áll rendelkezésre, a teljes javítási programok végrehaj­tását javasolja. 1923. évben a makadám burkolat a következő utcákban kerül javításra : Katalin-utca északi része, Farkas István-utca, Irányi Dániel-tér nyugati része, a külvárosi állomáshoz Vezető út, Légszeszgyár-utca, Zsinkó István-utca, Fehérváry-utca, Alsómalom-utca vasút alatti része, Majláth-tér északi része, Gyár­utca, Scitovszky-tér a Littke-féle háztól a Ferencsek­­utcáig, Árpád-utca, Makár-utca a Hadapródiskola mögötti bukóig, Rókus-utca, Garay-utca, Vitéz-utca. Összesen 30.974 négyzetméter területen. 1924-ben javításra kerül összesen 14.176 négyzetméter terület. A Zsolnay Vilmos-utca­ nyugati részétől a Malom­utcáig terjedő úttest kijavítása még ez évben eszkö­zöltetik. Annál is inkább, mert a reáliskola épületébe költöző egyetem finom műszereit tönkretenné az elromlott úttestről folytonosan felszálló por. 4000 négyzetméter terület kijavítása szükséges. Szó volt ezen úttest megfelelő burkolása során kátrány­makadámról és aszfaltról. Az előbbi 20 millióba kerülne, az utóbbi 60 millióba. Miután a városnak megfelelő fedezete nincs, a választmány javasolja az úttestnek jó minőségű gránittal, vagy bazalt­kaviccsal való beterítését. **­ A fix fizetésnek nyomorát meg kell szüntetni. — A nemzetgyűlés mai ülése. — Szilágyi Lajos beszéde a tisztviselő kérdésről. — Létminimumot a tisztvisel­ők . . — A B) listások revíziója Budapest, június 7. A mai ülést­­12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök, Csetty Ferenc, a gazdasági" bizottság előadója beterjeszti a bizott­ság jelentését a nemzetgyűlési képviselők részére megállapít­ott jelenlegi díjak felemelése tárgyában. Ezután áttérnek a napirendre. Szilágyi Lajos megokolja indítványát. Minde­nekelőtt megállapítja, hogy a legbonyolultabb kérdés az, amelynél szót kér. Tulajdonképen nem is annyira a tisztviselőkérdésről, mint inkább a s­élfizetésűekről kíván beszélni. Érti ez alatt a közalkalmazottakat, magánalkalmazottakat,nyugdíjasokat, nyugbéreseket, nyugdíjas özvegyeket és árvákat. Szólni kíván to­vábbá a hadirokkantakról, árvákról és özvegyekről is, akik nem tartoznak ugyan szorosan ebbe a kate­góriába, de akikről gondoskodni kötelessége az állam­nak. Ennek a mozgalomnak nincs egyéb célja, mint a bajok megelőzésére való törekvés. A mozgalom eszközei a normális parlamenti út, a tárgyalás és meggyőzés fegyverei. Ezért folytattak tárgyalásokat a mozga­lom vezetői már szünet alatt a kormányelnökkel és csak bizonyos kérdések előzetes tisztázása után jöttek a nemzetgyűlés színe elé. Meg vannak győződve arról, hogy csakis normális parlamenti megoldás lesz az egyedüli helyes út. Nem ért egyet Friedrich Istvánnal, aki azt tartja, hogy ezt a kérdést parla­menti úton megoldani nem lehet. Nem akarok ebből a kérdésből politikai tőkét kovácsolni, mert semmi nem könnyebb, mint ellenzéki álláspontot foglalni el és semmi sem nehezebb, mint alkudni tudni. (He­lyeslés a kormánypárton.) Mozgalmuk rokonszenvet keltett a nyomorgók között és ellenszenvet mind­azok között, akikre a fix fizetésűek nyomorának eny­hítése újabb terhet róhat. A nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. Nagy örömmel vette a kormányelnök eljárását, hogy megtette a javaslatot ennek a kér­désnek napirendre tűzésére. Ezt a nyomort egy becsü­letes ember és párt sem használhatja ki agitációra. Aki­ken segíteni akarnak, nem tartoznak az ő táborukba, a választások alatt nagyrészt ellenük dolgoztak. Csak az emberiesség vezeti őket, amikor értük dolgoznak. Érdemeket nem akarnak szerezni, csupán az eredmény fontos nekik. Indítványa három részből áll: Ki akar­ja mondatni a kormánnyal azt, hogy a fix fizetésnek nyomorát a lehető legsürgősebben meg kell szüntetni. Megjelöli azokat a reformokat, melyek a kérdés meg­oldásánál szükségesek, az átmeneti intézkedésekkel együtt. Az átmeneti intézkedéseket ki kell terjeszteni az elbocsátottakra, aggokra és a nyugdíjasokra is. A tisztviselők legalább 12-féle illetményt kapnak, úgy, hogy maguk sem tudnak eligazodni. A törzsfizetés ma említésre sem érdemes, mert nem felel meg a munkás napi vagy órabérének sem. A törzsfizetést rendezni kell a mai viszonyoknak megfelelően. A kormány az úgynevezett rendkívüli segélyekkel ope­rál, de ezek nem állanak arányban a régi törzsfize­téssel sem. Csak sürgősebbé teszi a segélyek rende­zését, hogy a kormány már hónapokkal előre publi­kálja a segélyeket, de csak későb kapják meg a tiszt­viselők azokat. Ilyen rendszer csak húzása-vonása a megoldásnak. A kormányzattal való tárgyaláskor rámutattak erre. Meg meri kockáztatni azt, hogy a pénzügyminiszter maga sem merné kijelenteni, hogy biztos-e abban, hogy a márciusban elrendelt segélyt kifizették-e. Ismételten visszatér a törzsfizetés kérdé­sére és kéri, hogy a létminimumot adják meg. Egész sereg javaslattal tudna szolgálni a kormánynak. A postások azt ajánlották, hogy a­ztek­ napi árát vegyék tekintetbe a létminimum megállapításánál és ehhez alkalmazkodjanak a havi fizetéseknél. A másik meg­oldási metódus, hogy egy korona békebeli törzs­fizetés után 2 kg. búza mai árát adják, a harmadik megoldási mód, hogy a békebeli fizetés 800-szorosát utalják ki, továbbá a buzaparitást vegyék alapul és végül az aranyparitást ajánlják, amely azonban véle­ménye szerint nem helyes, hiszen a legkisebb fize­téseknél ma is megvan ez és még­sem segít a hely­zeten. Az aranyparitás a kisembereknél egyenesen visszafejlődést jelentene. Minden nyomor és elkese­redés oka a rettenetes adminisztráció. Kéri a kormányt, szervezzen jó adm­inisztrációt, hogy mindenki pon­tosan kapja meg fizetését. Csak így lehet a kérdést megoldani. Azután a családi pótlékok kiutalása körül felmerülő igazságtalanságokat és aránytalanságokat teszi szóvá. A családi pótlékoknak a megélhetési viszonyokhoz kell aránylaniuk. Ezeket pontosan és bőkezűen kell szabályozni. Az érdekeltek egyik kategóriája a mostani összegnek 50-szeresére kéri felemelni a családi pótlékot. Azután a lakásrendezések kérdésével foglalkozik. A lakásrendeletet elhibá­­zottnak mondja. A kormány új lakpénzeket állapít meg, holott ezeket az 1893 : IV. és az 1908 : XVII. tc. szabályozza. A lakáspénz a rendeletnek egyik igazságtalansága, amelyet a férj és női alkalmazottakkal szemben gyakorolnak, t. i. megszüntetik azon női alkalmazottaknak lakáspénzét, akiknek férjük van, nem tekintve azt, hogy ez keresetképes-e, vagy sem, vagy milyen állásban van. A kormánynak köteles­sége ezt az intézkedést hatályon kívül helyezni. A bijnokok ismételten kérték a kormánytól, hogy lakáspénzt rendszeresítsenek számukra. A lakás­pénzeket a lakbérviszonyoknak megfelelően kell­ megállapítani. A természetbeni ellátással kapcsolat­ban rámutat arra, hogy noha pontosan megállapítja, hogy mi a tisztviselők kívánsága, az egyik a kedvez­ményes ellátás fentartása mellett van, a másik ellene. A kormány a vidéken már a szavazást is elrendelte e kérdésben, de balkezű intézkedés folytán az őszinte akarat megnyilvánulását lehetetlenné tették. Sok a panaszuk a tisztviselőknek a köztisztviselők fogyasz­tási szövetkezete ellen is és a legnagyobb része rossz szemmel nézi, hogy a köztisztviselők fogyasztási szövetkezete igazgatóságában tényleges államtitkárok ülnek. Kéri a pénzügyminisztert, hogy amíg a tiszt­viselők végleges fizetésrendezés meg nem történik, ne vonja meg tőlük a kedvezményes ellátást. Vissza­élések történtek a cipő és ruhaellátás körül is, mert akik közelebb voltak a központhoz, inkább részesültek kedvezményben. Külön kíván még foglalkozni a vasutasok kérdésével. Külön akar szólni a vasúti ked­vezmények megvonásáról, amely mérhetetlen elkese­redést szül. A kedvezményes utazási jegyek helyett félős, hogy havi bérletjegyeket adnak ki.Nagy elke­seredést szült az az intézkedés is,hogy a nem állami tanerőktől és dijnokoktól megvonták a vasúti ked­vezményt. Javasolja, hogy állítsák vissza rendeleti után az 1922. évben meglévő állapotokat. A kikülde­tési díjakkal kapcsolatban konstatálja, hogy azok igen csekélyek, úgy, hogy még a költségeket sem tudják fedezni. A háborút már egyszer likvidálni kellene. A múlt nemzetgyűlés kimondotta, hogy a hadviseltek az itthonmaradottakkal előnyben része­­sítendők. Újból törvényhozási úton kellene rendezni a hadviseltek ügyét és pedig, hogy a harctéren vol­tak összfizetése mindig magasabb legyen az ugyan­olyan rangban lévő, de itthon maradt tisztviselőénél. Külön meg kell emlékezni az ügyészi és bírói díjak­ról, amelyek nevetségesen csekélyek és alig tesznek ki két-három ezer koronát. Az államnak az érdeke, hogy ezeket az embereket felelősségteljes munká­juknak megfelelően honorálják. A betegsegélyezési járulékoknál ugyanez a hiba áll fenn. Az államrendőr­ségi tisztviselők sérelmeit is orvosolni kell, hogy ezek minden káros befolyástól mentesek legyenek. A bör­tönőrök a rendőrökkel egyenlő elbánást kívánnak. Ezután felsorol néhány különleges kívánságot. A nem állami tanerők kívánják, hogy az állami t­aner­őkkel egyforma elbánásban részesüljenek. Részletesen fel­sorolja ezután a vasutasok, fűtők, mozdonyvezetők és vasúti tisztviselők kívánságait. Ezek sérelmeit azért hozza fel, nehogy fennmaradjon az a látszat, amely néhány napilap közlése nyomán támadt, hogy az ellenzék megegyezésre jutott a kormánnyal. Az igaz, hogy több kérdésben sikerült a kormányt meg­győzni, de vannak még kérdések, amelyekben a kormány nem helyezkedett az ellenzékkel közös alapra. Az ellenzék" azonban megragad minden esz­közt, hogy a kormányt ezekben a kérdésekben is meggyőzze. A magántisztviselők súlyos helyzetét teszi ezután szóvá. Ezek kívánságait abban óhajtja összefoglalni, hogy mielőbb terjesszenek be törvény­­javaslatot viszonyaik rendezéséről. A kereskedelmi minisztériumban kidolgozás alatt áll ilyen törvény­­javaslat, de még az utolsó simítások szükségesek rajta. Azért is sürgős ez, mert vannak magántiszt­viselői kategóriák, amilyen a biztosítási intézetek, a pénzintézeti központ, amelyek alkalmazottai a szociáldemokraták keretébe tartoznak és onnan irá­nyítják őket. Ismerteti a keresztényszocialista magán­­tisztviselők kívánságait. E tekintetben a munkaidő és a munkaszünet rendezéséről szóló törvényjavaslat mielőbbi beterjesztését sürgeti, valamint a baleset­biztosításnak törvényhozási úton való behozatalát. öt perc szünetet kér, amit az elnök megad. Szünet után Szilágyi a B. listások kérdésével foglalkozik. A B. listások revíziója határidejének december 31-ig való kitolását kéri, követeli az összes elbocsátott hadirokkantak és özvegyek visszavételét. Az elbo­csátott tisztviselők elhelyezéséről gondoskodni kell. Állítsanak fel munkaközvetítő és pályaközvetítő hivatalokat. A földbirtokreform is gondoskodik az elbocsátott alkalmazottakról. A kormány a tiszt­viselők létszámapasztásával állandóan a takarékosságra hi­vatkozik, pedig úgy áll a dolog, hogy amikor a tiszt­viselők egyötödét elbocsátják, az így keletkezett összeg egy tizedét sem teszi ki annak, amellyel a tisztviselők kellő dotálását meg lehetne oldani. Külön fel kell hívni a kormány figyelmét arra, hogy szakembereket ne bocsásson el. Az elbocsátott tisztviselők felemelt fővel távozhassanak, mint áldozataik az időknek és ne legyenek megbélyegzett emberek. Ugyanabból a családból csak egy egyént lehessen elbocsátani. Ezután szóvá teszi, hogy a nyugdíjasok nem is része­sülnek rendkívüli segélyekben a mai adminisztráció miatt. A menekült tisztviselők sorsa szintén orvos­lásra vár. Még egyszer figyelmezteti a kormányt, hogy kötelességét teljesíti, amikor jobb megélhetést biztosít a tisztviselőknek. Az elkeseredést, amely ezekben a tisztviselőkben él, nem szabad fokozni. Csak hódolattal lehet beszélni a tisztviselőkről, akik megteszik kötelességüket és nyugodtan tűrik a nyo­mort. Az elkeseredés okát nem lehet csak a forra­dalomban keresni, hanem a kormányban és a nemzet­gyűlésben is. A múlt napokban nagy erővel nyilvánult

Next