Pécsi Lapok, 1924. január-április (3. évfolyam, 1-99. szám)

1924-04-20 / 92. szám

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: MUNKÁCSY MIHÁLY- ImSa 10. SZÁM. * KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA. S®8RKESZTŐSÉGI tel. 109. * kiadóhivatali tel. 27. FÜGGETLEN POUTIDI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN 1 HÓRA 22 500 KORONA, 4 OLDALAS LAP ÁRA 800 K, 8 OLDALAS 1200 K, ENNÉL NAGYOBB 1500 KORONA. A lélek ünnepe. Irta : Nagy József dr. egyetemi ny. r. tanár, a kir. m. Erzsébet-tudományegyetem e. i. rectora. A Biblia mély értelmű tanítása szerint Isten hat napon teremtette a világot és a hetedik napon megnyugodott. Az ünnepszen­telésnek ennél fenségesebb magyarázatát se­hol sem olvashatjuk. Az embernek is az a hivatása, hogy élete nagyobb felében világ­alkotó munkában tevékenykedjék, hogy az­után rövid időre jogot szerezzen a pihenésre. A munkában kilépünk önmagunkból: a cél lesz minden, amit elérni akarunk, s ez a cél rajtunk kívül van, abban a világban, amely­ben akaratunk erejével meg akarunk valamit valósítani. De az ünnep arra való, hogy figyel­münk elterelődjék a külső világról, hogy benne magunk legyünk és önmagunkkal beszélges­sünk. Felejtsük el ilyenkor a világot és pró­báljuk megérteni önmagunkat. A húsvéti ün­nepek , a halálból való feltámadás szimbólu­mával különösen alkalmasak az ilyen elmél­kedésre. Az emberben szunnyadó isteni részt sohasem láthatjuk ilyen közelről. Nem különös-e, hogy erkölcsi lényünk nem léphet a napvilágra, ha nem érezzük az újjászületés szükségességét ? Az a gondolat, hogy a természetes, mert féktelen és tudat­talan ösztönök szerint élő embernek meg kell „halnia”, hogy az erkölcsi, a „lelki” ember megszülethessék, minden etnikai génjénél egy­aránt megtalálható. Pál, a nagy apostol épp úgy hirdeti, mint Kempis Tamás, Luther úgy, mint Goethe. A „West-östlicher Divan” nagy­szerű költője írja : Und solang du das nicht hast Dieses : Stirb und Werde, Bist du nur ein trüber Gast Auf der dunkeln Erde. Az ember az élőlények közt nem azért a teremtés koronája, mintha így kerülne ki a természet műhelyéből, s neki nem lenne más dolga e világon, mint élvezni­e fölényét, hanem neki magának kell öntudatos akarattal, a jó­nak világos tudatával fölébe emelkednie a természetnek: meg kell halnia benne a ter­mészetes embernek, hogy megszülethessék benne az erkölcsi lény, a teremtés igazi ko­ronája. Az ember azért értékes, mert hordo­zója azoknak az értékeknek, amik szinte pro­­fanizáció nélkül mondhatók Isten gondola­tainak, amelyeket a tudatos ember lát és a maga életében megvalósít. Minek kellene másért az öntudat ? A természetes élet ezt nem kí­vánja , biológiailag nincs értelme a szellemi életnek, sőt ez fölösleges is volna, ha nem tudnánk rajta keresztül a természet fölébe emelkedni. Három évezred óta sokszor találkoztunk már azzal a gondolattal, hogy az ember a maga képére alkotta meg isteneit, akiket mesz­­sze maga fölött sejtett. Mennyivel mélyebb igazság rejlik a Biblia egyszerű szavaiban, mely szerint az embert teremtette Isten a maga képére és hasonlatosságára. Csakugyan : az ember, mint a legértékesebb földi lény csakis az isteneszme fényében világosodik flieg és lesz láthatóvá a mi számunkra. Ennek a£ eszmének ragyogásában az ember lénye nem más, mint mozgás, törekvés, az isteni­hez vezető út. Az ember szárny, mely a meg­váltás, a természet rabságából való szabadu­lás reményében kitárul, hogy a magasságok felé t emelkedjék. Az ember és Isten viszonyá­ban n­em anthropomorphismusról, de theo­­morphi­smusról kell beszélnünk. Az az ideál, amely felé az ember törekszik, s amelynek segítsé­­­ével önmagán túlra emeli föl a maga életét, az az ő igazi valója. Az ember trans­­cendem­s lény, aki az Isten felé sóvárgó vá­ gyában fölülmúlja önmagát és állatból, testi emberből lelki emberré, erkölcsi személyi­séggé tud lenni. S a lélek akkor ünnepel, mi­kor önmagába mélyedve fölfedezi magában­­ezt az ideált. Mikor meglátja, hogy bensőnk mélyén valami csodálatos teremtő erő rejlik, mely a hétköznapok munkájában elmerült énünket függetleníti a világ esélyeitől és a reánk nehezedő Sors irányításától. Amelyik lélek ezt soha meg nem látta, annak nem is volt még soha igazi ünnepe és annak hiába hangzik el a húsvéti halleluja. .A munka és az egészség. Szabad előadás, tartotta Ludwig Kedves hallgatóira ! A mi legnemzetibb szent imánk, a magyar „Hiszekegy“ végső mondata : „Hi­szek Magyarország feltámadásában­“, csak akkor fog valóra válhatni, ha öntudatára ébredünk annak a megdönt­ehet ellen igazságnak, hogy fennmaradá­sunknak legbiztosabb eszköze valamennyiünk egész­ségének védelme és biztosítása ! Mai előadásom tárgya, a munkások egészségügyének rövid vázlata. A vá­lasztott tárgy roppant nagy terjedelmével és óriási fontosságával azonban egy rövid előadás szűk kere­tében az elmondandók csak mint röpke pillanat­­felvételek peregnek majd le előttük és ezért is célom csak az lehet, hogy becses figyelmüket és gondola­taikat reá­tereljék erre a nagy horderejű ügyre, anél­kül, hogy önöket ennek nagytömegű részleteivel megterheljem. Minden helyiség, melyben munka folyik, egész­ségügyi szempontból feleljen meg az egészséges lakás fogalmának. Legyen tehát kellőleg tágas, világos, szellős és megfelelő hőmérsékletű. A munkahelyiségben a leg­nagyobb tisztaságnak kell uralkodnia. Főleg a padló tisztántartásáról és a falak időnkénti meszeléséről kell gondoskodni. A munka közbe izommegerőltetés vagy nagyon csekély, vagy túlságosan nagy lehet. Utóbbi a testi jólét rovására megy. Az ülő munka, ha a törzs tartása görnyedt, előbb­­utóbb ártalmassá válik. A mell- és altest szervei nyo­másnak vannak kitéve, a vérkeringés és az emésztés korlátozást, szenved, a táplálkozás rosszabbodik, a testi és szellemi erő hanyatlik. Aranyér keletkezik, az asszonyoknál méhbajok. De különösen ártalmas az ülőmunka a gyermekeknek, kik ezáltal fejlődésük­ben feltűnően visszamaradnak. A nagy erőmegfeszítéssel járó munka közben a sérvek, izomösszehúzódások, izomszakadások, intok­­gyuladások, sőt csonttörések, ezenkívül heves vér­­tódulások a fejhez és a melkasi szervekhez, gutaütési rohamok keletkezhetnek. Ezek a nehezen dolgozó munkások különben is korán vénülnek, főleg a nők. Tartós állás munka közben nagyon igénybe veszi a testi erőt, megakadályozza a vér visszafolyását az alsó testrészekből, így azután visszértágulások jö­hetnek létre a lábszárakon, ami végül lábszárfeké­lyeket idézhet elő. A kovácsoknál, betűszedőknél, sütőknél, szobrászoknál, ezenkívül a tartós állás következtében lúdtalpak fejlődhetnek. Egyes izomcsoportok kiváló megerőltetése által azok az izmok erősebben fejlődnek ki, míg a tétlenebb izmok elsorvadnak. Ennek követelményei mindenféle rendetlen fejlődési tünetek. Igen parányi tárgyakkal foglalkozók, órások, hímzők, vésnökök, rajzolók stb. rövidlátók, szem­bajosok lehetnek, sőt meg is vakulhatnak. Más ese­tekben nagyon erős vagy nagyon gyenge világítás munka közben, gyors változás a világításban, tartós nézés rikító színű tárgyakra, vagy a tűzbe nézés árthat nagymérvűleg a látószerveknek. A hallási szervek kovácsoknál, molnároknál, kohómunkásoknál, a folytonos nagy lárma miatt, az erős rezgési hullámok által, megsiketülhetnek. Nagy hőfokban folytatott munka, kovácsoknál, rézöntőknél, sütőknél, stb. agy- és mellvértódulásokat idéz elő. A folytonos izzadás ezenkívül a bőrt el­­puhítja, ilyen munkások túl könnyen meghűlhetnek. Ezt a ruházat által kell szabályozni. Esetleg ruha nélkül dolgozni. Minden munka, mely túl hosszú ideig tart, káro­san hat az egészségre, a test erejét kimeríti, az élet energiáját csökkenti, így tehát az időnkénti pihenés elkerülhetetlenül szükséges. Ha egészségesek aka­runk maradni, akkor időnket észszerűen kell munka és pihenés között megosztanunk. A nagyon hosszú ideig folytatott túlerőltetés idegtúlingerlést, később idegbénulást okozhat. Fej­ Ferenc dr. városi tiszti főorvos, fájás, gondolkozási nehézség, később gondolkozási képtelenség lép fel. Végül a szív, az agyvelő és az emésztési szervek is súlyosan szenvednek. A túlságos dolgozás a munkaadónak nem válik hasznára. A mérsékelt munka sokkal eredményesebb, mert a munkás rövidebb munkaidő mellett többet szerezhet, mint túl hosszú munkaidő mellett. A gyakorlatilag érett amerikaiak a 8 órai munka, 8 órai alvás és 8 órai pihenés elvét általánosan el­fogadták. A munkaidő szabályozása közegészségügyi és nemzetgazdasági szempontból igen fontos. Ember­szeretet a munkaadó részéről és fokozott a műveltség munkások részéről legkönnyebben érhetik el ezen a téren a helyes célt. Legnagyobb fontosságú különösen a munkaidő tartamának a meghatározása a nők és a gyermekek munkájára nézve. A nő legszentebb hivatása erős, egészséges nem­zedék felnevelése és családjának gondozása. Ezért is a nőknek a túlerőltető munka legnagyobb ártal­mukra van. A nők a természettől gyengébben vannak alkotva, kevésbbé ellentállók. Havonként körül­belül egy hétig a nő csak egészségének veszélyezteté­sével folytathatja az esetlegesen nehéz munkát. Hogy a gyári munka áldott állapotban levő nőkre mily káros hatással lehet, mennyire vannak megbetege­déseknek, sőt halálozásoknak kitéve az ilyen nők, arról fölösleges beszélnem. Az anya- és csecsemővédő szövetségek feladata tanáccsal és segélyezéssel itt közreműködni. A gyermekek nem képesek oly mértékben a megerőltető munkára, mint a felnőtt férfiak. Testük fejlődésre, szellemük iskolai kiképzésre szorul, ezért munkaidejük nagyon is korlátozandó és sok munkától teljesen elvonandók. 14 éven aluli gyermekeket ipari munkára használni a törvény értelmében tilos. Mert a gyári munka nemcsak a gyermekek szervezetére ártalmas, hanem ezenkívül ettől elvadulnak, eldur­vulnak, különben is korán vénülnek és rövid életűek lesznek. Igen fontos a serdülő korú munkások előzetes orvosi megvizsgálása. Különösen kerülendő a nők és gyermekek felhasználása éjjeli munkára és pedig úgy közegészségügyi mint közerkölcsi tekintetből. Igen sok munkanemnél a méregtartalmú por károsítja a legnagyobb mértékben a munkások egészségét. A légzési és emésztési szervek, valamint a bőr útján jöhet a mérges por a szervezetbe és káro­síthatja egészségüket. A soknemű ipari mérgezések egész tömegét a sorvasztó, gyilkos betegségeknek idézhetik elő. Ingerlő füstök és gőzök toroklábot, szembajokat, tüdőtágulást, tüdővészt hozhatnak létre. Ezenkívül savtartalmú gőzök különösen a fo­gakat támadják meg. De nemcsak a méregtartalmú por, hanem a közönséges por, ezenfelül a szén, vas­egyéb fém, mész és dohánypor is okoz káros lerakódá­sokat a tüdőkben és a test egyéb szerveiben. Porban dolgozó munkások kiválóképen vannak a tüdővész Veszélyének kitéve, mint pl. a molnárok, kőművesek, kőfaragók, bányamunkások stb. A por nemcsak a test belső szerveinek, hanem a test bőrtakarójának is ártalmára lehet, amennyiben általa különüdő bőr­bajok jöhetnek létre. A port nedvesen szétdörzsölni, vagy víz alatt megkeverni igen hatékony óvóintézkedés annak ár­talmas hatása ellen. Mérges port a munkaasztalokon alkalmazott üvegburák alatt szokás feldolgozni. A respirátorok (légzési óvókészülékek) alkalmazása a szájra, hatékony óvószer az ártalmas por ellen. Ezek egyszerű vagy kettős fémsodronyszitákból álla­nak és a munka közben a száj elé vannak rögzítve. Főkellékük, hogy az összes porrészecskéket a szita felfogja, hogy kényelmesek legyenek és hogy a lég­zést ne akadályozzák meg. Leghatásosabb óvintéz­kedés a por ellen azonban a munkahelyiségek alapos és folytonos szellőztetése ■ Mérges porral ellepett gyári

Next