Pécsi Napló, 1893. április (2. évfolyam, 75-100. szám)
1893-04-22 / 93. szám
II. évfolyam. Előfizetési árak: egész évre 12 frt (24 korona), fél évre 6 frt (12 korona), negyed évre 3 frt (6 korona), egy hóra 1 frt (2 korona). Egyes szám ára 5 kr. • 1893. Szombat, ápril hó 22-én. 93. (121.) szám. POLITIKAI NAPILAP. - -----------------------------------------------Felelős szerkesztő: VÁRADY FERENCZ. Szerkesztőség: Irgalmasok-utcza 2. sz. Nöthig-féle ház. Kiadóhivatal: Király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem adunk vissza. Reális pénzügyi politika. Pécs, 1893. ápril 21. (Is.) Mindenesetre bámulatra méltó pályafutása a fényes tehetségnek a mi miniszterelnökünk és pénzügyminiszterünk carriere-je. Valamikor csupán egy tételében szerepelt a költségvetésnek s abban is csak névtelenül olyan formán, hogy 10 miniszteri fogalmazó a 1200 frt , 12000 frt. Ezek között volt az akkor még ismeretlen Ó Wekerle Sándor is. És ma! Ma ő dominálja a költségvetésnek összes tételeit, mert azok mind az ő nagyszabású működésének a láncszemei, melyek szerves és biztos alapjául szolgálnak államháztartásunk rendezett voltának és az egyensúly helyreállításának. A Wekerle-kabinet közéletünk legkiválóbb szerepvivő férfiaiból áll, kiknek volt alkalmuk jeles tulajdonságaikat már régebben is dokumentálni s igy nem meglepő, hogy a Wekerlekormány eddigi rövid fennállása alatt is és különösen a budget tárgyalása folyamán fényesen igazolta elkészült és sebezhetetlen voltát. De mindamellett különösen a pénzügyi és a közgazdasági irányzat az, amely a Wekerlekormánynak legerősebb oldalát képezi s ez kölcsönöz neki általában is reális jelleget. Komoly és reális tervek és reformok mozgatják a Wekerle-kabinet tagjainak tevékenységét méltó összhangban a pénzügy politikájával, mely mint az anyagi oldal mindennek alapjául szolgál. Wekerle Sándor legutóbbi beszédében, melyet a pénzügyi tárcza tárgyalása alkalmával mondott, kifejezésre juttatta ezt a realitást. E beszédében nemcsak a legmeggyőzőbb adatokkal és érveléssel indokolta költségvetésének realitását, hanem erőteljes körvonalazással domborította ki azt is, hogy pénzügyi politikájában ugyanazon sarkalatos elvek és döntő szempontok fognak irányadók maradni a jövőben, amelyek az államháztartás egyensúlyának helyreállításához vezettek. Tehát óvakodni fog minden túlzott optimizmustól, mint eddig, amit eléggé igazol az a körülmény, hogy a tényleges bevételek évek óta meghaladják az előirányzott összegeket, és higgadt megfontolás tárgyává fogja tenni egyrészt a nemzet közgazdasági érdekeit, másrészt azonban azt is, hogy az állam ellen támasztott igényeket kellő mértékre leszállítsa. Ilyen vezérelvek mellett valóban nincs okunk kételkedni államháztartásunk egyensúlyának teljes és végleges megerősödésében. S hogy az állam pénzügyi érdekei mellett mennyire szeme előtt tartja Wekerle Sándor a közgazdasági szempontokat, azt eléggé igazolta abbeli komoly ígéreteivel, hogy a tőzsdejátékra a laikus nagyközönséget elcsábító bankházak ellen a kormány hatalmában álló minden eszközzel fel fog lépni és hogy a kis lottó eltörlése és az osztály sorsjáték behozatala iránt a jövő ülésszak elején törvényjavaslatot fog beterjeszteni. És valóban égető szükségnek tesz eleget a miniszterelnök tervbe vett intézkedéseivel, mert ez a két csábító alkalom, mely a kenyérkereső munka helyett léha szerencsepróbálásra ingerli az embereket, veszedelmes módon rontja az erkölcsöket, a tőzsdejáték a középosztályét, a kis lutri pedig az alsó néposztályét. Az egyenes adók tekintetében a miniszterelnök úgyszólván általános reformot helyezett kilátásba, melynek előkészítő munkálatai már meglehetősen előre haladtak. Végül nem csekély önérzettel utalt Wekerle Sándor a valutaszabályozás tekintetében elért fényes eredményre, melynek köszönhetjük, hogy Magyarország ma már legnagyobbrészt birtokában van azon aranymennyiségnek. A „Pécsi Napló“ tárczája Egy magyar honleány életéből*) Deák Ferencz levele és I. Ferencz József kiáltványa. (Vége.) A határon átérve az osztrák őrparancsnok kiadta a rendeletet, hogy a fogolylyal bárhol megszálhatnak, csak magyar faluban nem. Egy szász faluban töltötték tehát az éjét s onnan másnap értek Nagy- Szebenbe, hol nagy néptömeg kisérte a kocsit zúgva, kiabálva : ezt a szegény asszonyt is le akarják gyilkolni, ki akarják fosztani, mint a többit. A katonakiséret hiába fenyegetőzött, a fölháborodott nép nem tágított a kocsi mellől. Egyáltalán báró Horváth Teréz mindenütt azt tapasztalta, hogy azok a nemzetiségek, melyek a szabadságharcz alatt az osztrák mellett harczoltak, az oroszok által szerzett győzelem után megundorodtak a *) Utánnyomás nincs megengedve. Szerk. kétfejű sastól, úgy annyira, hogy ha akkor újra kibontják a magyar harczi zászlót, mindnyájan arra esküdtek volna. Hogy az ingerült népet lerázzák magukról, a kisérő tiszt egy vendéglőbe hajtatott be, hol a bárónőt a kocsiról leszállítva, az étterembe vezették. A tiszt félig boszosan, félig biztatón mormogta : »Csak türelem méltóságos asszonyom, eljő a fizetés órája Ausztriára e szégyenteljes eljárásért !« Csakhamar ismét tovább hajtattak s a legközelebbi pihenőt egy kis falu korcsmájában tartották, hol három magyar urat találtak, kik a katonák minden tiltakozása daczára szóba álltak a bárónővel. Kérdezősködéseikre elmondotta, hogy mily galád módon került fogságba, hogyan üldözi az osztrák a magyarokat a nemzetközi jog megsértésével is. Innen egyenesen börtönébe vitték. A gyulafehérvári vár kapuja fölött szűk czellába zárták, hol 6 hónapot töltött a legkínzóbb bizonytalanság között. Ezalatt majd a katonai bíróság, majd a nagyszebeni polgári törvényszék tárgyalta ügyét s bár semmi bizonyítékot sem találhattak ellene, mégis 15 évi börtönre ítélték. Báró Horváth Teréz a legteljesebb nyugalommal hallgatta végig az ítélet kihirdetését s kijelentette, hogy az ítéletet úgy is mint magyar nő, úgy is mint angol alattvaló törvénytelennek tartja. A kegyetlen büntetést azonban nem kellett átszenvednie, mert a királyi kegyelem feltörte börtöne zárait. A kegyelmet oly feltétellel fogadta el, hogy a kormány vagyonát visszaadja s kárait megtéríti. Meg is ígérték neki, mert hát az ígéret könnyű, különösen akkor, midőn Gyulafehérvár olyan messze esik Bécstől. Rögtön Bukarestbe utazott, hol minden vagyonát feldúlva, pénzét elharácsolva találta. Sietett az akkori osztrák konsulhoz, báró Ederhez, hogy fogsága előtt följegyzett vagyonát szolgáltassa vissza. Kikaczagták. Erre Gyika Sándor román herczeghez fordult, ki ügyét megvizsgálva, követelését teljesen jogosnak ismerte el, érdekében az angol és orosz követséghez fordulva, a két hatalom védszárnyai alatt báró Horváth