Pécsi Napló, 1893. május (2. évfolyam, 101-124. szám)
1893-05-04 / 103. szám
Előfizetési árak: egész évre 12 frt (24 korona), fél évre 6 frt(12 korona), negyed évre 3 frt (6 korona), egy hóra 1 frt (2 korona). Egyes szám ára 5 kr. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Király-utcza 2. sz. Heindlhofer-féle ház. Kiadóhivatal: Király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem adunk vissza. Felelős szerkesztő: VÁRADY FERENCZ. Hazajött a király! Pécs, 1893. május 3. (K.) A minap egyik fővárosi életlap czimlapján láttam egy rajzot, mely azóta folyton elém tárul, valahányszor csak a király „haragjáról“, utóbb hazaérkezéséről olvasom a lapok cicerós sorait. A kép hátterében a falon Kossuth apánk képe függ, a szoba közepén hazánkat személyesítve, egy busuló magyar menyecske áll, a nyitott kapun kitekintve, amint a király alakja elhagyja az ősi portát és vissza se tekint. A frappáns rajz alá csupán e sorok vannak írva a magyar menyecske szavaiként: „Az apám nem jön haza, mert az uramat szeretem, az uram pedig haragszik, mert szeretem az apámat.“ Karakterisztikusabban mi sem jellemezhetné úgy a magyar nemzet, a magyar nép elégikus hangulatát, mint éppen ez egyszerű kép, s az alája nyomtatott sorok. Hű képmása ez nemzetünk szivének, annak a lánggal dobogó szívnek, melyet a hűség, ragaszkodás és szeretet tölt be az idealizmus minden erejével és hevülésével, s mely mégis annyi bút, annyi félreértésen alapuló méltánytalanságot okoz e szegény, de melegszívű nemzetnek. A magyar nemzet soha sem volt politikus. A hideg számítgatás, a józan megfontolás, a politikának e két nélkülözhetetlen oszlopa — valljuk be sohasem volt kiváló tulajdonságunk. Ezredéves történeti múltúnk igazolja legjobban, s megerősíti ezt jelenünk, midiin a nemzet politikai judicziumát kétségbe vonják nemcsak itthon, hanem a Lajthán túli tartományokban is. És ebből kifolyólag seb esett büszke nemzetünkön. Seb, mely fájt, mert égették, seb, melyet nem a győzelem, hanem a megaláztatás ejtett. S ez a megsebzett nemzet, mely fájón érezte a kemény szúrást, mit a sors keze szivébe döfött, nem zúgolódott, nem méltatlankodott, hanem ismert lojalitásának nyájas, tiszta derűjével sugározta körül több mint fél esztendeig távollevő királyának fölséges prczáját. Alig egy éve, hogy Budapest, az ország fővárosa örömárban úszott. Fölséges királyát fogadta és ünnepelte a nemzet olyan leírhatatlan lelkesedéssel és fénynyel, amilyennel aligha dicsekedhetik élő koronás fő. Az a fény, mi akkor az uralkodót körülragyogta, dicsőséges glóriát font az ezeréves korona köré. A jóságos király megértette ekkor nemzetét, keblére ölelé, s a lelkek tüzéből fakadó láng elárasztotta az egész magyar hazát. Egyszer csak a monarchia másik részéről azt a leverő hírt hozták, hogy az a király, akit nemzete csak az imént, mint a legjóságosabb, legkegyelmesebb atyát a csillagok trónusáig emelt, haragszik — nem jön haza, mert — megsértettük! A közös szeretet és lelkesedés ragyogó napját elfödte most egy Bécs felől szálló sötét felhő. A nemzet magába szállt és búsongott. Búsongott nem azért, hogy állítólagos „vétkét“ megbánja, hanem sírt, zokogott azért, mert a magyar faj ősi erényét vétkül, hálátlan bűnül tudatták ott, hol az uralkodónak a nemzetbe vetett nemes bizalmát megingatják. A „megbántott“ atya nem jött haza, élőlény pedig nem akadt vagy nem akart akadni, hogy a félreértés jellegét eloszlassa azon éltető nap elől, mely a melegszívű nemzetet beragyogta. Bizony, bizony elmondhatta a nemzet keserű bánkódásában : „Az apám nem jön haza, mert az kás, pióczás mocsár volt, de fák is nőttek rajta. A Jackson-park 588 holdnyi terület, ugyanis ennyit jelöltek ki arra a rendeltetésre, hogy itt kert legyen, bokrokkal, cserjékkel, ligetekkel. Egy pár millió dollár kellett hozzá s az idei tavasz már csakugyan parkot talált itt. Jó és hatásos ötlet volt, hogy egy részét meghagyták végig vad állapotában, így azt mutatja, hogy milyen volt az a hely, de e mellett a vad természetet is képviseli. A Washington-park (378 hold) szintén a kiállításhoz csatoltatott. Legnehezezebb és költségesebb volt a Michigan-tó partját czivilizálni, ahol az építkezések rendkívüli költséget nyeltek el. A kiállításnak az a része olyan, mint a lagúnák városa, Velencze. A látogatók egy része a tó felől fog érkezni a kiállítási városba. Minden lépten-nyomon telefon állomást talál az ember, hogy elmondhassa benyomásait sebtiben. New York, Boston, Filadelfia telefonnal vannak összekötve. A kiállításba a női munka nagy előszeretettel van beillesztve. Egészen a nőkre bízták, hogy azt ők rendezzék, ők csinálják meg A „Pécsi Napló“ tárczája, A király itthon. A királyt várják Budapestre Nag szeretettel, lelkesen. Ünnepnek veszi érkezését A főváros, mint rendesen. Ott lesz a hű nép tömegekben. Ha a felséges úr kiszáll, Király-hymnusz nem írtak szebbet Az éljen-riadásinál. Amerre jár, ragyogó arczok Lepnek el minden ablakot, Nem hiszi senki, hogy egy perczig A király haragudhatott............... A királyt várják Budapestre, Díszben a város, a falak — Ünnep lesz végig minden napja, Amíg köztünk itthon marad. A chicagói kiállítás. Amerika négyszázéves fölfedezésének ünnepére az Egyesült Államok világtárlatot rendez. Május elsején nyílt meg a kiállítás Chicagóban, a legamerikaiabb városban, amely a Michigan folyó mindkét partján s a Michigan tó délnyugati részén alig egy pár évtized alatt keletkezett egy posványos vidéken. A kiállítás nagyon különbözni fog az eddigi kiállításoktól. Tarkaságban, változatosságban felülmúl minden eddigieket. Európa kevesebb érdeklődést tanúsított, mint Ázsia és az Óceán világa. Amerika mindig jobban is szeret az exotikus világ élén fellépni, mint Európával karöltve. Maga az Egyesült Államokon kívül eső Amerika is teljes erejével támogatja a kiállítást. A látogató tehát nem a rendes kiállítások kultúráját találja Chicagóban. A Jackson partról sokat hallunk egy darab idő óta, így nevezték el a kiállítás területét. Voltaképen két év előtt ez is bő