Pécsi Napló, 1893. május (2. évfolyam, 101-124. szám)

1893-05-04 / 103. szám

Előfizetési árak: egész évre 12 frt (24 korona), fél évre 6 frt(12 korona), negyed évre 3 frt (6 korona), egy hóra 1 frt (2 korona). Egyes szám ára 5 kr. POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztőség: Király-utcza 2. sz. Heindlhofer-féle ház. Kiadóhivatal: Király-utcza 4. sz. (Engel Lajos könyvkereskedése.) — Kéziratot nem­ adunk vissza. Felelős szerkesztő: VÁRADY FERENCZ. Hazajött a király! Pécs, 1893. május 3. (K.) A minap egyik fővárosi élet­­lap czimlapján láttam egy rajzot, mely azóta folyton elém tárul, valahányszor csak a király „haragjáról“, utóbb haza­érkezéséről olvasom a lapok cicerós sorait. A kép hátterében a falon Kossuth apánk képe függ, a szoba közepén ha­zánkat személyesítve, egy busuló ma­gyar menyecske áll, a nyitott kapun kitekintve, a­mint a király alakja el­hagyja az ősi portát és vissza se te­kint. A frappáns rajz alá csupán e so­rok vannak írva a magyar menyecske szavaiként: „Az apám nem jön haza, mert az uramat szeretem, az uram pedig harag­szik, mert szeretem az apámat.“ Karakterisztikusabban mi sem jel­lemezhetné úgy a magyar nemzet, a magyar nép elégikus hangulatát, mint éppen ez egyszerű kép, s az alája nyomtatott sorok. Hű képmása ez nem­zetünk szivének, annak a lánggal do­bogó szívnek, melyet a hűség, ragasz­kodás és szeretet tölt be az idealizmus minden erejével és h­evülésével, s mely mégis annyi bút, annyi félreértésen ala­puló méltánytalanságot okoz e szegény, de melegszívű nemzetnek. A magyar nemzet soha sem volt politikus. A hideg számítgatás, a józan megfontolás, a politikának e két nél­külözhetetlen oszlopa — valljuk be sohasem volt kiváló tulajdonságunk. Ezredéves történeti múltúnk iga­zolja legjobban, s megerősíti ezt jele­nünk, midiin a nemzet politikai judi­­cziumát kétségbe vonják nemcsak itt­hon, hanem a Lajthán túli tartomá­nyokban is. És ebből kifolyólag seb esett büszke nemzetünkön. Seb, mely fájt, mert égették, seb, melyet nem a győ­zelem, hanem a megaláztatás ejtett. S ez a megsebzett nemzet, mely fájón érezte a kemény szúrást, mit a sors keze szivébe döfött, nem zúgolódott, nem méltatlankodott, hanem ismert lo­­jalitásának nyájas, tiszta derűjével su­gározta körül több mint fél esztendeig távollevő királyának fölséges prczáját. Alig egy éve, hogy Budapest, az ország fővárosa örömárban úszott. Föl­séges királyát fogadta és ünnepelte a nemzet olyan leírhatatlan lelkesedéssel és fény­nyel, a­milyennel aligha dicse­kedhetik élő koronás fő. Az a fény, mi akkor az uralkodót körülragyogta, di­csőséges glóriát font az ezeréves ko­rona köré. A jóságos király megértette ekkor nemzetét, keblére ölelé, s a lelkek tü­zéből fakadó láng elárasztotta az egész magyar hazát. Egyszer csak a monarchia másik részéről azt a leverő hírt hozták, hogy az a király, akit nemzete csak az imént, mint a legjóságosabb, legkegyelme­sebb atyát a csillagok trónusáig emelt, haragszik — nem jön haza, mert — megsértettük! A közös szeretet és lelkesedés ra­gyogó napját elfödte most egy Bécs felől szálló sötét felhő. A nemzet magába szállt és búson­­gott. Búsongott nem azért, hogy állító­lagos „vétkét“ megbánja, hanem sírt, zokogott azért, mert a magyar faj ősi erényét vétkül, hálátlan bűnül tudatták ott, hol az uralkodónak a nemzetbe ve­tett nemes bizalmát megingatják. A „megbántott“ atya nem jött haza, élő­lény pedig nem akadt vagy nem akart akadni, hogy a félreértés jellegét eloszlassa azon éltető nap elől, mely a melegszívű nemzetet beragyogta. Bizony, bizony elmondhatta a nem­zet keserű bánkódásában : „Az apám nem jön haza, mert az kás, pióczás mocsár volt, de fák is nőttek rajta. A Jackson-park 588 holdnyi terület, ugyanis ennyit jelöltek ki arra a rendelte­tésre, hogy itt kert legyen, bokrokkal, cser­jékkel, ligetekkel. Egy pár millió dollár kel­lett hozzá s az idei tavasz már csakugyan parkot talált itt. Jó és hatásos ötlet volt, hogy egy részét meghagyták végig vad álla­potában, így azt mutatja, hogy milyen volt az a hely, de e mellett a vad természetet is képviseli. A Washington-park (378 hold) szintén a kiállításhoz csatoltatott. Legnehe­­zezebb és költségesebb volt a Michigan-tó partját czivilizálni, ahol az építkezések rend­kívüli költséget nyeltek el. A kiállításnak az a része olyan, mint a lagúnák városa, Ve­­lencze. A látogatók egy része a tó felől fog érkezni a kiállítási városba. Minden lépten-nyomon telefon állomást talál az ember, hogy elmondhassa benyomá­sait sebtiben. New­ York, Boston, Filadelfia telefonnal vannak összekötve. A kiállításba a női munka nagy elősze­retettel van beillesztve. Egészen a nőkre bíz­ták, hogy azt ők rendezzék, ők csinálják meg A „Pécsi Napló“ tárczája, A király itthon. A királyt várják Budapestre Nag­­ szeretettel, lelkesen. Ünnepnek veszi érkezését A főváros, mint rendesen. Ott lesz a hű nép tömegekben. Ha a felséges úr kiszáll, Király-hymnusz nem írtak szebbet Az éljen-riadásinál. Amerre jár, ragyogó arczok Lepnek el minden ablakot, Nem hiszi senki, hogy egy perczig A király haragudhatott............... A királyt várják Budapestre, Díszben a város, a falak — Ünnep lesz végig minden napja, Amíg köztünk­­ itthon marad. A chicagói kiállítás. Amerika négyszázéves fölfedezésének ünnepére az Egyesült Államok világtárlatot rendez. Május elsején nyílt meg a kiállítás Chicagóban, a legamerikaiabb városban, a­mely a Michigan folyó mindkét partján s a Michigan tó délnyugati részén alig egy pár évtized alatt keletkezett egy posványos vidéken. A kiállítás nagyon különbözni fog az eddigi kiállításoktól. Tarkaságban, változa­tosságban felülmúl minden eddigieket. Eu­rópa kevesebb érdeklődést tanúsított, mint Ázsia és az Óceán világa. Amerika mindig jobban is szeret az exotikus világ élén fel­lépni, mint Európával karöltve. Maga az Egyesült­ Államokon kívül eső Amerika is tel­jes erejével támogatja a kiállítást. A látogató tehát nem a rendes kiállítások kultúráját ta­lálja Chicagóban. A Jackson partról sokat hallunk egy darab idő óta, így nevezték el a kiállítás területét. Voltaképen két év előtt ez is bő­

Next