Pécsi Napló, 1895. december (4. évfolyam, 286-310. szám)

1895-12-25 / 307. szám

1895. deczember 25. „Pécsi Napló“ vedik meg s hol még lehet remén­ye ja­vulásra, hanem különösen a középosztá­lyokra, hol a tanulók fejlettebb kora már biztosabb következtetést enged a felsőbb osztályokban való előmenetel fokára. A középiskolai tanfolyam e szakában (a 111. és IV. osztályban) már alig lehet kétség a felől, váljon a tanuló értelmi fejlettsége elbirja-e majd a felsőbb osztályok tudo­mányosabb irányú tanítását s nem válnék-e javára, ha a tudós pályákra előkészítő középiskola folytatása helyett oly foglal­kozás felé tereltetnék, melyre később elő­írni adottabb koránál fogva már nem töre­kedhetik. Ezért a tanfolyamnak különösen ezen szakaszát tartom alkalmasnak arra, hogy a tanárkarok a tanulók tehetségeit a felsőbb osztályokban támasztandó igé­nyek szempontjából minden oldalról mér­legeljék s különösen a gymnasiumba nem való tanulókat kellő osztályozással ez is­kolából eltávolítsák. Hiszem, hogy e figyelmeztetésemet szorosan vett paedegogiai szempontokon kívül a tanári testületek már csak azért is készségesen követni fogják, mert saj­nosan tapasztalhatják ők is, hogy a közép­iskolák túlzsúfoltságát leginkább az a körülményy okozza, hogy ezen intézeteket különösen a gimnáziumokat úgy nevezett tudós pályákra nem való ifjúság nagy­számban keresi fel. Budapest, 1895. deczember 6-án. Wlassics Gyula. — Áthelyezés. A pénzügymi­niszter Linke Lajos drt, a pécsi pénzügy­igazgatóság fogalmazóját, hasonló mi­nőségben a pestvidéki pénzügyigazgatóság­hoz helyezte át.­­ Megfogyott a kir. tábla munkája. Mire befejezést nyer ez év, a pécsi kir. ítélőtábla ügy darabjainak száma 3000 darabbal való csökkenést fog mutatni, úgy, hogy jövő évre, daczára annak, hogy egy bíróval kevesebb mű­ködik, mint az elmúlt évben, alig marad restanczia. Ezen ügydarab csökkenést részben a sommás eljárás életbeléptetése okozza, melyet a törvényszék, majd köz­vetlenül a Kúria intéz el, az 1894 diki évhez arányítva mint felsőbb fórum, másrészt azonban a bírói kar önfel­áldozó, ernyedetlen munkássága, mely pi­henőt nem ismer, míg a sürgős ügyek elintézést nem nyernek. Pedig az ismert dolog, hogy mindenki sürgősnek tekinti a saját ügyét. A bírói kar még most is szorgalmasan ülésezik, hogy minél keve­sebb hátramaradt ügygyel lépjenek be a jövő esztendőbe, amikor is egy büntető bíróval okvetlenül pótolni fogják az Ítélő­táblás birói kart. — Árvák karácsonya. A megyei árvaházba ma szintén beköszön­tött a kis Jézuska. Ezeknek a kis apát­­lan­ anyátlanoknak tán inkább van szük­ségük arra, hogy a jószív ellátogasson hozzájuk, mint azoknak, akik szüleik bol­dog körében örvendhetnek az isten fia megszületése évfordulójának. Ezeket nem simogatja az apa munkától kérges keze. Ezeknél az apát, az anyát is kell pótolni. S a jótétlelkek gondoskodtak is arról, hogy az árvák ne érezzék a valódi szülő hiányát, találják föl ezeket a gondozásukra küldöttekben, a­kik épp oly melegen öle­lik magukhoz és támogatják meg a megye kis árváit, mint a jó szülők, a­kiknek öleléséhez, szeretete szavához, dédelgő simogatásához oly kevés idejük lehetett e piczinyeknek hozzászokniok. Ma Keller Ist­ván megyei várnagy és árvaházi gondnok jelenlétében gyújtották meg a kis árvák ka­rácsonyfáján a gyertyákat. A piczinyek áhí­tattal állták körül a megrakott karácsonyfát s könyező szemekkel énekelték kórusban a Betlehemben született názáretit dicsőítő éne­keket. Aztán a jó szürke nénikék szétosztot­ták a kicsinyek között azt, a­mit a jó szívek által küldött nekik a szeretet istene. Szem alig maradt könyeretlen, látván azt a ki­csapó, túláradó nagy örömet, amely az árva gyermekeket eltöltötte , hogy szinte zengett a ház ettől a nagy ártatlan vigas­ságtól. Hozsánna néked te Isten fia, ki beleostád a szeretetet az emberek szivébe, mely szülőt, szülőket ad újra a szülők nélkül árván maradtaknak ! — A szolgabirák elhelye­zése. Csima Lajos pécsváradi szolgabiró megmarad eddigi helyén,nem különben Hor­váth István siklósi szolgabíró. Jilly Viktor pécsi járási szolgabírót áthelyezte a főis­pán Dárdára, Szenge Ferencz főszolgabíró mellé, Forray­­Valér mohácsi szolgabirót Pécsre helyezte Vatics Sándor főszolgabíró mellé. Molnár Kázmér és Busás László most megválasztott szolgabirák Mohácsra osztattak be. Fenicsy Ignácz Sásdra és Sey Tamás Szentlőrinczre helyeztettek. Az új szolgabirák állomásaikat újévkor foglal­ják el. — Pécsi villamos vasút, értesülésünk szerint a pécsi villamos vasút engedményesei, a Kitscher és társa ez­ég ed­dig a közgyűlés határozatáról hivatalosan értesítve nem lett, de magánúton már ér­tesült a szerződési tervezeten a közgyűlés által ejtett módosításokról, melyekre nézve még­ nem nyilatkozott, váljon elfogadja-e azokat vagy sem. Minthogy a körülbelül 1 mil­lió font, tőke­­befektet­ését igénylő vállalat megvalósítása czéljából pénzintézetekkel is folytat tárgyalásokat, melyek és a mostani kedvezőtlen pénzviszonyok mellett csak nehezen bírhatok rá csak a jövő jöve­delmére alapítandó vállalatok létesíté­sében való közreműködésre, így kará­csony előtt döntés nem is volt várható. Értesülésünk szerint a vállalat ép ezen körülményre való tekintettel eltérőleg a közgyűlés határozatától újólag a közgyű­léshez fog fordulni, hogy az engedmény­ben módosítást nyerjen­­. a közgyűlés által megszabott engedmény időtartama 2. a meg­váltási idő rövid határideje, továbbá 3. a teherforgalomnak a tanári által eszközöl­hető bármikor való beszüntetése tárgyában, mert épen a teherforgalom az, mely némikép biztosítja a villamos vasút jövedelmezősé­gét. Előreláthatólag január első napjaiban újabban foglalkozni fog a város közgyű­lése a villamos vasút kérdésével. — Ruhát a szegényeknek! Városunk hatósága, mint minden évben, úgy az idén is, erkölcsi kötelességének tartotta, hogy a legszegényebb szülők jól tanuló gyermekeit a téli időre, a legszük­­ségesebb ruházattal ellássa. Ámde annyi nem telik a város kasszájából, hogy min­den szegény gyermek felruháztassék. Eze­ken a szerencsétlen ifjú halandókon egye­sületek és magánosok segítenek, így a „Polgári Kaszinó”ban Ta­mássy Ferencz egyesületi ügybuzgó derék igazgató kez­deményezésére közel egy évvel ezelőtt krajcráros gyűjtés indíttatott meg a do­minó-, kártya­játék s a nyári kuglizás nélkülözhető bevételéből. Nincs terünk arra, hogy e nemesszívü emberbarát tény­kedését hűen reprodukáljuk, de annyit örömmel konstatálunk, hogy Tamássy min­den szépnek, jónak s igaznak és minden humánus dolognak testi-lelki híve. Főleg az ő érdeme az, hogy a mai napon a város különböző népiskoláiba járó szegény tanu­lók felruházására a szerény krajczárokból 17 pár lábbelire, 4 nadrágra és 3 kabátra 64 írt 80 kr. összegig folyt be az adomány s e ruhakészlet ma d. u. 2 órakor ki is osztatott a szegény fiuk között. Képzel­hetni azt az örömöt, amit e csekély értékű, de megfelelő ruha okozott a kedves kicsi­nyeknek ! — E helyen még kötelesség­ ___________________________5 V szerüleg megemlítjük, hogy Zsiga Lászlóné őnagysága, mint minden évben, úgy az idén is, több használható ócska ruhanemű­vel ajándékozta meg a belvárosi községi fiúiskolába járó növendékek legszegényebb­jeit, mely ruhaneműek a közelmúlt napok­ban osztattak ki. — Fogadják a nemes­szívü emberbarátok az intézetek részéről a felruházott tanulóság nevében a tanítóság őszinte és hálás köszönetét. Vajha évről­­évre több-több utánzó követné e szép tet­tüket, Isten áldása kísérje minden lépé­süket ! — Rop a népkonyhában. Rózsaszínű, virágos nagy ünnep volt ma a népkonyhában, a­hol rendes köznapon levest, meg főzeléket osztogatnak kenyérrel, toldván meg a szerény de jól főzött ebédet. Ez a rendis porczió felségesen esik annak a sze­­gény, munka nélkül maradt kauikásembernek és a kis iskolás gyermeknek, de mégis csak kegyelemkenyér íze van annak. De ma, ma rá se lehet ismerni a népkonyhára. Hiszen valóságos bokréta ünnep, vagy mi ! Boros üvegek á­llnak a földön. Ezeket holnap, kará­csony szent ünnepén ossztják ki a felnőtt sze­gények között. Aki ezek közül ebédet kap a népkonyhában, annak a kezébe nyomnak egy ilyen barót üveget is, amelyben Schzwabach Zsigmond pécsi borkereskedő küldött bort a népkonyhának. Száz üveg bor — no csak jó karácsony lesz holnap a földhöz ragadt sze­gények közt is. — Vonatkésések. A fölhalmo­zott postaküldemények okozzák, hogy most a posta- és gyorsáru szállítással egybekötött személyvonatok, melyek a karácsonyi ünne­pek alkalmából amúgy is jóval nagyobb személyforgalmat bonyolítanak le, csaknem kivétel nélkül késedelmet szenvednek. Vasár­napon délelőtt a bécsi személyvonat szenve­dett egy órai késedelmet. Ma reggel pedig a budapesti személyvonat egy órai késéssel érkezett Pécsre és nem kevesebb, mint 400 darab koksipostai csomagot hozott, hogy a levélhordók a budapesti éjjeli posta feldolgo­zása nélkül mentek első körútjukra, nehogy az összes postai küldemények kézbesítése szenvedjen késedelmet és így a budapesti postát a délelőtt érkezett bécsi postával együt­tesen kézbesítették ebéd után. Nagy, túl nagy föladat az, mely a szegény postásokra így karácsony és újév táján vár. Pedig, ha más­kor sincs ellenük panaszunk, ilyenkor mégis leginkább iparkodnak kielégíteni a közönség igényeit, hisz néhány nap választ el az újév­től, mikor reájuk is gondol a közönség és a legsilányabb, legjelentéktelenebb irodalmi ter­méket, a kis postakönyvecskét fejedelmi áron váltja meg, mert ezzel örömöt szerez levél­hordozójának, ki az év folyamán jó és rossz híreket, pénzt, ajándékot hozott sietve házához és kit mindig szívesen lát a közönség. Csak most, az év utolsó napjaiban lehetetlen a tel­jesen kielégítő pontos kézbesítés és ezért nem is fog neheztelni a közönség, mert ha van késedelem, azt a vasút, kizárólag a vasút okozza, és ez is csak azért, mert sokan, igen sokan vagyunk mi emberek és sokaknak kí­vánságát egyszerre kielégíteni nagyon nehéz dolog. — Nyílt kapuk éjjelen át. Vissza kezdünk térni a régi magyar szokás­hoz, amikor nem volt zárt porta s az ember akármikor nyitott ajtót­alált, ha vendégnek indult valahová, sőt némelyik házigazda még a kapu­csináltatás költségeitől is megkímélte önmagát. Pedig ma már más világot élünk. Ma nem a vendégek járnak be a nyitott por­tán, hanem a tolvajok. A rendőrség az éjjeli őrjáratok alkalmával egész utczákat talál, me­lyekben nyitva hagyták a kapukat, utczaajtó­­kat. Kezdetben meg-megintette az illető házi­gazdákat, de ez nem sokat használt. Most bün­tetést szab az illetőkre s rendes jegyzéket vezet arról, hogy melyik utczában ki hagyja nyitva éjjel a kapuját. A rendőrség most av­

Next