Pécsi Napló, 1898. november (7. évfolyam, 251-275. szám)
1898-11-01 / 251. szám
t a küszöbön álló legfontosabb közgazdasági kérdések a kényszermegoldás örvényébe sodortatnak. Pécs szab. kir. város közgyűlési terme a múltban sem szolgált a politikai pártharczoknak színteréül és a bizottsági közgyűlést jelenleg is kizárólag az aggódó hazafias érzelem vezetheti, midőn az indítványban foglalt kérelmét a mélyen tisztelt képviselőház elé terjeszti és egyszersmind megkeresi az összes törvényhatóságokat, hogy ezen kérvényét támogatni kegyeskedjenek. Benyújtja: Krasznay Miklós, biz. tag. A közgyűlés tagjainál lelkes viszhangot keltett az indítvány. Miután az indítványt tevő nem kívánta élő szóval is indokolni előterjesztését Littke József bizottsági tag szólalt föl, utalva az indítvány kiváló fontosságára, amiért is azt nem lehet szó nélkül hagyni. „Én azon elvet vallom“, így folytatja, hogy a politikának atörvényhatóságnál nincsen helye. Épen azért, ha tisztviselő, vagy bizottsági tag választásáról van szó, sohasem nézem, milyen annak politikai meggyőződése, hanem mennyit ér és mindig hibának tartottam, ha ilyen ügynél pártpolitika vezérli a bizottsági tagokat. A politika a parlamentbe való. Szomorú tehát az, ha mégis foglalkoznia kell a törvényhatóságnak is politikával, szomorú az, ha a nagy többség hallgatagon tűri, miként obstгца1 a kisebbség. Nem akarom itt az önálló vámterület előnyeit, vagy a közös vámterület hátrányait föltüntetni, megtettem ezt már illetékes helyen. Amint hiába való volna, hogy minden jót az önálló vámterülettől várjunk, épúgy túlzott dolog a közös vámterületre fogni minden bajunk kútforrását. Az önálló vámterület végeredményét ma nem lehet előre tudni, de egyet biztosan tudok és ez az, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan. Bármily sovány legyen is a megújítandó kiegyezés, nagyobb kárt nem okoz, mint a jelenlegi állapot, mikor legvitálisabb érdekeink vannak veszélyeztetve. A belső háborúság, mikor két részre szakad az ország, kifelé sokat árt az ország hitelének, minek a kereskedelmi és ipari világ vallja kárát. Azért kérem igenis terjesszük föl ezen kérelmünket a képviselőházhoz, hogy ezen tarthatatlan helyzetnek vége szakadjon és a parlament visszatérjen rendes munkásságához. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Főispán enuncziálja a határozatot, mely szerint a közgyűlés egyhangúlag magáévá teszi az indítványt. id Nagyanyám koszorúja. Még ifjú voltam, Mikor megfogadtam, Hogy amíg csak élek, Halottak estéjén Koszorút áldozok Az ő emlékének. Harmincz éve már, hogy Küldözgetem néki Az én koszorúmat, Virágba, levélbe Kötöm emlékeit A messzetünt múltnak. D M I . Nemcsak fogadásból S régi megszokásból Emlékezem róla, Ezt nekem a szívnek Egy édes érzése Mondja, parancsolja. Nagy szeretőjének, Áldott jóságának Áldozom én ezzel, Mindig híven őrzött, Soha meg nem szűnő .Meleg szeretettel. Pécsi Napló Jogakadémiánk jövője. Pécs, október 31. Ha mindjárt még most is rendezetlen a pécsi püspöki jogakadémia derék tanári karának évek óta vajúdófizetés-rendezési ügye, mely a törvény szellemében fizetés dolgában is egyenrangúvá teszi ezen intézetet a kir. jogakadémiákkal, toa örömmel registráljuk, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter megtette a kezdeményező lépést, mely arra hivatott, hogy a vidéki jogakadémiákat egy csapásra egyenrangúvá tegye az egyetemi jogi fakultásokkal, tudniillik, hogy a joghallgatók összes vizsgáikat azon intézetnél absolválhassák, melyben tanulmányaikat folytatják. A hozzáértők ezen kezdeményező lépésnél is könnyen találhatnak majd hibát, melyet a törvényjavaslat tervezetének tárgyalása alkalmából a modern igényeknek megfelelőleg ki lehet majd javítani, de bízunk a törvényhozás bölcseségében, hogy szíves készséggel fog a szellemi élet decentralizációjához hozzájárulni és csakhamar törvény lesz ezen javaslatból, mi különösen a pécsi püspöki jogakadémia polgárainak számát, mely már most is igen jelentékeny a többi vidéki akadémiához képest, meg fogja kettőztetni. Ily körülmények között reánk kiváló fontossággal bír a jogi oktatás reformjára és a kötelező doktorátus eltörlésére irányuló törvényalkotás, melyet most küldött a kis koszorúknak Virágai közé Vallomás van rejtve, Elmondom milyen volt Életem folyása, Szivemnek küzdelme. Harmincz év nagy idő . . . S most a vallomásom Olyan panaszkodó, Fáradt vagyok én már, Ez a kis koszorú Talán az utolsót Névtelen, le a miniszter az egyetemi tanácshoz, illetőleg jogi fakultáshoz, ahol a tervezet nagy és tegyük hozzá kellemetlen meglepetést szerzett, mert ha törvényerőre emelkedik a javaslat, ez a budapesti egyetem jogi fakultása hallgatóinak számát fogja megapasztani, másrészt a tanárok elesnek majd a vizsgadíjaktól, melyet eddig tributumként vittek föl a vidéki joghallgatók a fővárosba. Küzdelemre van tehát kilátásunk, de föltételezzük, hogy a jog, a méltányosság, az észszerűség győzedelmeskedni fognak az egyetemi tanárok anyagi érdekei fölött. Általában a 17 szakaszból álló javaslat visszatérést jelent a 30 év előtti Thun-rendszerhez. A javaslat főbb intézkedéseit a következőkben ismertetjük. 1. Az abszolutórium elnyeréséhez, a jogvégzettséghez katonának, nem katonának egyaránt csak 7 félév szükséges. Tehát az eddigi 8 félévet egy félévvel megkurtítják. 2. Nem vizsgálat tárgya többé az észjog, a politika. Ezeket a tárgyakat előadják ezután is a jogi karon, de többé nem vizsgáznak azokból. 3. Az eddigi két alapvizsgálat helyett egyetlen alapvető vizsgálat lesz, melynek tárgyai: római jog, egyházjog, jogtörténet. Ez a vizsgálat a harmadik félév befejezése után tehető. Ettől fogva két egész esztendőn keresztül pihenhetnek az ifjak, nem vizsgázhatnak. 4. Az egységes elméleti államvizsgálatot a 7-ik félév befejeztével szabad letenni. Ez az egységes államvizsgálat két szóbeli vizsgálatból áll. Az egyikben a jogtudományi, a másikban az államtudományi tárgyak vannak csoportosítva. Mindegyik szóbeli vizsgálat után írásbeli záró vizsgálat lesz. A vizsgálóbizottság 4 tagból áll és ha kettő nemmel szavaz, a jelölt megbukott. Az elnöki szavazat tehát nem segít. 5. Ez az egységes államvizsgálat csakis az egyetem és jogi akadémiák kebelén kívül szervezett bizottságok előtt tehető. Ilyen bizottságok csak királyi tova surranni, amint a közeli erdő felé tartanak. Egy újabb villám világítja meg a vidéket, mely egy pillanatra száműzi a förtelmes sötétséget és ez égi világításban láthatjuk, hogy az egyik alak a másikat átkarolva tartja és úgy iparkodnak az erdőt elérni, mely előttük fekszik. Nagy köpönyegbe vannak és igy nem igen ismerhetők fel, ha vájjon ne e az egyik alak. De ha nem csalódunk, a mint a villámtól megvilágítva haladnak, járásuk után ítélve, az egyik alak okvetlenül a gyenge nemhez tartozik. Ekköztben elérik az erdőt és a viharból letördelt gályák ropognak lépteik alatt. — Hah Kázmér, úgy rémlik nekem, mintha hangot hallanék — e szavakkal állítja meg az egyik alak a másikat és pedig az, aki sejtelmünk szerint nő. — Nem, édes lelkem, csak a vihart hallhatod, hisz máskép minden csendes körültünk, hisz ilyenkor mindenki fedél alá iparkodik jönni — így igyekszik megnyugtatni a megrémült nőt. — Nem, nem, nézz csak fel az égre, ott-ott megnyílt az ég és onnan férjem kiált felém. Két halott. — A’Pécsi Napló* eredeti tárcsája. — Megnyíltak az ég csatornái, zúgva ömlik az eső. A földet az éj sötét fátyola borítja. Közbe-közbe az ég villáma rémiti meg a földieket és a mély, erős dörgésre, mely e villámlást követi, mindenki fedél alá iparkodik jutni. Az elemek titáni erővel küzdenek. És az éjnek e sötét, rémületes fátyolában, midőn mindenki reszketve fordul az ég Ura felé, két alakot látunk 1898. november 1.