Pécsi Napló, 1900. február (9. évfolyam, 25-47. szám)
1900-02-11 / 33. szám
190© február 11. Pécsi Napló elnöknek. Aránylag még fiatal, 1852 ben született és kineveztetését leginkább az úgynevezett Tisza csoport pártosa. A katholikus Magyarország most különben nagyban készül a római zarándoklatra. A pápa elé maga a herczegprímás vezeti a zarándokokat, a szent év alkalmából a magyar katholikusok hódolatát viszik el XIII. Leónak. Az agg főpap egészsége most jó és bámulatos szívóssággal lábalt ki az influenzából. Ezen az olasz királyi család is átesett különben, de a gonosz betegség nagyon sok áldozatot követelt úgy Rómában, mint Angliában, Londonban is. Itt Theck herczeg esett neki áldozatul, akinek anyja az 1841-ben elhunyt, ritka szép Rhédey Claudia grófnő volt. A petiaui hadgyakorlatok alkalmával ért tragikus véget a csodaszép erdélyi mágnásnő és mikor haldoklott, megkérte férjét, hogy tetemeit otthon, magyar földben temesse el. A kétségbeesett férj teljesítette is neje kívánságát. A szép asszony holttestét e régi vasuttalan világban szekéren vitték Erdélybe s az óriási hosszú után folyton gróf Török, a család régi jó barátja hajtotta a lovakat, nehogy idegenekre legyen bizva a drága tetem. A férj csak szivét tartotta meg, ezt haláláig íróasztalán tartotta és mikor meghalt, koporsójába tétette A romantika korában nem álltak egyedül az ilyen esetek. Ilyen volt egyik Kruapernéé is, aki még mindig meghalt leánykája csontjait hordta magával. Betegsegélyző pénztárak harcza. Pécs, február 10. Mi még mielőtt az ipartestületi betegsegélyző pénztár a nyáron megalakult volna, egyenesen ellene voltunk ennek, csupán abból a világos okból, hogy Pécsett már hat különféle iparos betegsegélyző pénztár van és így egy hetedikre nem lehet és nincs szükség. Vezércikkben foglalkoztunk akkor ezzel a kérdéssel. Jól tudtuk, hogy az ipartestületet ettől a tervétől mr mi sem fogja eltéríteni, bár a legnagyobb kényszerűség és hosszas vajúdás szülte meg a betegsegélyző pénztár megszavazását. Két ízben hívott össze az ipartestület rendkívüli közgyűlést és másodszor is alig jelent meg 10 tagnál több. Mi akkor egész nyíltan megmondtuk, hogy ez a nagy zajjal neki lódított mozgalom nem egyéb, mint manőver a kerületi betegsegélyző pénztár ellen, amelynek mindenütt, minden városban az ipartestület első és legnagyobb ellensége. A betegsegélyző pénztárakról szóló törvény megmondja, hogy a munkaadók természetes jogát nem korlátozza, ki ki ott jelentheti be alkalmazottjait, ahol akarja, de a törvény kissé homályos szövegezését a pécsi ipartestület betegsegélyző pénztára fegyvernek használta föl és az ipartestület tagjait a „jogkövetkezmények szigorú terhe mellett“ szólította föl, hogy alkalmazottjaikat „kötelesek“ e náluk bejelenteni. Az ipartestület több tagja félve a zaklatásoktól, hitelt adott ennek a fölhívásnak, ámde ezt a föllépést nem nézte tétlenül a kerületi betegsegélyző pénztár sent. Ügyét mielőtt a nyilvánosságra vitte volna, a legmagasabb fórumhoz, egyenenesen a kereskedelemügyi miniszterhez fordult jogorvoslásért. A kerületi betegsegélyző pénztár csupán a munkaadók érdekében tette meg a kellő lépéseket, nehogy továbbra is kényszeríthesse őket az ipartestületi betegpénztár, hogy alkalmazottjaikat akaratuk ellenére is ott jelentsék be. A kereskedelmi miniszter megadta a pécsi kerületi betegsegélyző pénztárnak a választ és ebből világosan kitűnik, hogy a munkaadók, az ipartestület tagjai jogosítva vannak alkalmazottjaikat a kerületi betegsegélyző pénztárbe beíratni és az ipartestületi pénztár jogkövetkezmények szigorú terhe melletti fenyegetődzése és ajánlása csak üres frázis. A kerületi betegsegélyző pénztár a miniszteri leiratból kifolyólag a következő felhívást megküldi a pécsi összes munkaadóknak: Tisztelt Uram! Az ipartestületi betegsegélyző pénztár életbeléptével kapcsolatosan felvetődött egy sok vitára, ellenségeskedésre és általán súrlódásra alkalmat adó kérdés: t. i. hogy jogosítva vannak e az ipartestületi tagok alkalmazottaikat a kerületi pénztárba bejelenteni? Habár a törvény intenziója világosan az volt e tekintetben, hogy a munkaadók természetes joga korlátozva ne legyen, mégis a törvény homályos szövegezése magyarázot engedett. Az ipartestületi pénztár felhasználva a törvény ezen hiányát, felhívta az ipartestületi tagokat szigorú jogkövetkezmények terhe mellett. Hogy alkalmazottaikat kötelesek lesznek az ipartestületi pénztárhoz bejelenteni, az erőszakos fellépésnek volt is hatálya, mert akadt több munkaadó, ki a zaklatást elkerülendő s nem ismerve biztosan a törvény rendelkezéseit, — alkalmazottait a két, betegsegélyző pénztárba bejelenteni nem meri. Az ipartestületi pénztár ezen magatartásával szemben a nyilvánosság előtt nem léptünk fel, hanem a jog alapjára helyezkedve, miután láttuk, hogy a törvényes intézkedések magyarázatot engednek , kikértük a nagyméltóságú m kir. keresk. minisztériumnak, mint a betegsegélyző pénztár vitás ügyeiben a törvény által megjelölt legmagasabb fórumnak döntését, mely végre megérkezvén, a munkaadók nyugalmas felvilágosítása czéljából kötelességünknek ismerjük annak közlését, már csak azért is, hogy esetleg elejét vegyük az ipartestületi pénztár azon még máig is tartó törekvésének, hogy a törvény helytelen magyarázásával a munkaadókat realirja, hogy alkalmazottaikat — akaratuk ellenére is — oda bejelentsék. A nagymélt. m. kir. keresk. Miniszter 62509/VIII. sz a. hozott legmagasabb határozatában kimondja: „...hogy az ipartestületi tag jogosítva van arra, hogy alkalmazottait az ipartestületi pénztár helyett a kerületi betegsegélyző pénztárnál jelentse be. Midőn ezen további magyarázatra nem szoruló világos rendelkezést a tudomására hozzuk, egyben azon reményünknek adunk kifejezést, hogy bárki é jövő ezzel kilelitesebb magyarázat, még kevesbbé fenyegette önt táttunk eltántorítani nem fogja. Kelt Pécsett, 1910. évi február 9. Lauber Rezső dr. Hamerli Imre igazgató, elnök. A képviselőhöz ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Bidapett, február 10. Két mulatságos szónok volt napirenden : Major Ferencz és Kolozsvári Kiss István. Az utóbbit mindenki jól ismeri önkéntelen humoráról és jóízű magyar beszédéről. Majorról kevesebben tudják, hogy ő mulatságos. Ő ugyanis beszéde előtt már két nappal fűnek-fának hirdeti, hogy most igen fontos, szenzácziós beszédet mond. Eleinte így fogott magának hallgatóságot, de most már úgy járt, mint a mesebeli gyerek, akitddig kiáltozott ok nélkül segítségért, amíg senkisem hitt neki és egyszer csakugyan megette a farkas. A különbség csak az, hogy a honatyák biztosra vehetik, hogy Major sohasem mond a jövőben semmi szenzácziót. ő különben a néppárt orvosa, aki ma is közegészségi viszonyokról beszélt. — Nem bízunk benned Feri, hiszen egy pacziensed sincs — szólt neki a mindig jó kedvű Förster Ottó. — A néppártot ő gyógyítja — vágta oda Rátkay. — Meg is látszik rajta . . . szólott Bessenyey Ferencz. Major után Kolozsvári Kiss István beszélt komolyan, tehát unalmasan. Nem is hallgatta még, csak leghűségesebb tisztelője Bessenyey Ferkó. De ez aztán annyira bizgatta, hogy végre is bolondságot mondott Pista bátyánk. Erre aztán nagy lett a hallgatósága. Beszéde után bezárták az általános vitát és hétfőn már a miniszterelnöki és esetleg a belügyi tárczóra kerül a sor.* Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Perczel Dezső. A kormány r széról jelen vannak : Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László, Darányi Ignácz, báró Fejérváry Géza: A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Málnás Antal előadó bemutatja a gazdasági bizottság évi jelentését. Kallós Ferencz előadó beterjeszti a tárgyalásra kész mentelmi ügyeket. Az 1900. évi költségvetés. Major Ferencz: Igenis úgy látja, hogy uj rendszer van, mert hiszen még a pénzügyminiszter is reformokat emleget, sőt Tisza István gróf, a régi gárda híve is purifikációról beszélt a minap. Az ország közegészségügyéről beszél hosszabban. Egészségügyi viszonyaitkat igen rossznak tartja Az orvosodat rosszul fizetik és azért elegendő orvosunk nincs. És hogy áll a bába-ügy ? Hat millió lakosságunk ne részesül benne. (Nagy derültség) A gyermekhalandóság óriási, a kormánynak e tekintetben sürgősen kell intézkednie. Ezután teljes figyelmetlenség mellett és minden érdeklődés nélkül a külpolitkánkkal összefüggő kereskedelmi és gazdasági dolgokról beszél. A költségvetést nem fogadja el. (Helyeslés a néppárton ) Kolozsváry Kiss István : A nemzetiségi kérdésben igazat ad a miniszterelnöknek. Mocáry Lajos se igen mondott mást, szerette is volna behozni a képviselőházba. Nagy baj az, hogy a B